összes videóa hét videói

összes képa hét képei

eseménynaptár

hírlevél

Vészharang a vándormadarakért

A hosszútávon vonuló madarakról a legtöbb adat Nyugat-Európából származik, de 1999-ben Magyarországon is elindult az a szisztematikus monitorozó munka, amelynek célja az volt, hogy felmérje a hazai gyakori fajok, köztük számos hosszútávon vonuló faj populációit és kövesse az esetleges változásokat. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Mindennapi Madaraink Monitoring (MMM) programjának keretében 1999-től körülbelül ezer önkéntes megfigyelő méri fel a száz leggyakoribb madárfaj állományait a Kárpát-medencében, véletlen alapon kiválasztott helyszíneken, standard módszerrel.

- Az állatok legfőbb élőhelyeire kiterjedő megfigyelések alapján feltételezhető, hogy a klímaváltozás hatással van a Magyarországon fészkelő madárfajokra - ismertette az egyik legfontosabb eredményt Szép Tibor, a Nyíregyházi Főiskola professzora, a Természettudományi és Informatikai Kar dékánhelyettese. Az ornitológus a madarak számára hátrányos tényezők között említette a mind gyakrabban előforduló rendkívüli időjárási körülményeket. Mint mondta, a szélsőségesen száraz vagy éppen csapadékos időszakok azzal járnak, hogy a Magyarországon fészkelő madárfajok egyedei, költéskor maguk és fiókáik számára nehezebben tudják beszerezni a táplálékot. Az éghajlati körülmények változása mellett az emberi tevékenység, az élőhelyek minőségének megváltozása is hátrányos következményekkel jár. A vonuló madarak különösen érzékenyek ezekre változásokra, mert az akár 10 ezer kilométerre lévő telelőhelyeikre való vonulásuk jelentős, átlagosan 50-70 százalékos éves természetes fogyással jár, amely miatt nagyon fontos a sikeres szaporodás.

A Mindennapi Madaraink Monitoring program keretében a Magyarországon leggyakrabban előforduló, több mint száz fészkelő madárfaj állományváltozását elemezték a kutatók. Vonulási jellemzőik alapján négy csoportba - állandó fajok, részlegesen vonulók, rövidtávon vonulók, hosszútávon vonulók - sorolták őket. A legnépesebb a hosszútávon költözők csoportja, amelybe 37 faj tartozik. A szakemberek az állományváltozást az Európában e célra használt TRIM statisztikai program segítségével jellemezték, azaz a négy csoportba besorolt fajok együttes állományváltozását az adott csoporthoz tartozó fajok éves állományindexeinek mértani átlagai alapján állapították meg. A négy vizsgált csoport közül csak a hosszútávon költöző madarak mutattak szignifikánsan csökkenő állományváltozást. Szép Tibor kiemelte, hogy a csökkenés mértéke különösen 2004 óta gyorsult fel. Az erdőben és vizes területeken élő fajokhoz képest különösen veszélyeztetettek a mezőgazdasági területeken élő madarak.

Szép Tibor szerint vizsgálataik alapján 4 madárfaj - az erdei pacsirta, a molnárfecske, a réti tücsökmadár és a kerti poszáta - esetében állapítottak meg jelentős, évi 5 százalékot meghaladó állománycsökkenést. A fecskék esetében különösen aggasztó adatokat kaptak a szakemberek. Monitoring vizsgálataik eredményei alapján ugyanis a molnárfecskéken, és füstifecskéken kívül a ritkább partifecskék fészkelő állománya is csökkent. Mindhárom hosszútávon vonuló madárfaj a Szaharától délre telel, ezért a szakemberek szerint a csökkenés hátterében a sajátos életmódból adódó nagyobb fenyegetettség állhat, az élőhelyek átalakításával és a klímaváltozással kapcsolatosan az egymástól nagy távolságra lévő fészkelő-, vonuló- és telelőterületeken. A szakemberek a fecskék esetében a vészharangot is megkondították: a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az eltűnő madarak „nagyköveteiként" az idei esztendőt a fecskék évének nevezték.

A füstifecske 18 másik fajjal - a fürj, a piroslábú cankó, a kakukk, a gyurgyalag, a búbosbanka, a közép fakopáncs, a búbos pacsirta, a mezei pacsirta, a füstifecske, a cigánycsuk, a berki tücsökmadár, a foltos nádiposzáta, az énekes nádiposzáta, a fitiszfüzike, a szürke légykapó, a rövidkarmú fakusz, a kis őrgébics, a házi veréb, valamint a csicsörke - együtt a mérsékelt, 5 százalék körüli állománycsökkenéstől sújtott csoportba tartozik.

- Az egyes fajok esetében kimutatható példányszámcsökkenés ellenére az általános életkörülmények még mindig jobbak, mint például Nyugat-Európában - hangsúlyozta az ornitológus. A szakember szerint azonban nem csak csökkenés, hanem állománynövekedés is tapasztalható jó néhány faj esetében. A nagy kócsag, a szürke gém, valamint az örvös légykapó esetében ez a változás jelentős, az évi 5 százalékos mértéket is meghaladó. Mérsékeltebb, 5 százalék körüli állománynövekedést mértek az ornitológusok 15 faj - a parlagi galamb, a balkáni gerle, a nyaktekercs, a sárga billegető, a házi rozsdafarkú, az énekes rigó, a barátposzáta, az őszapó, a barátcinege, a dolmányos varjú, a mezei veréb, az erdei pinty, a zöldike, a meggyvágó, valamint a nádi sármány - esetében.