összes videóa hét videói

összes képa hét képei

eseménynaptár

hírlevél

Egyre tisztább a Balaton

- Az algák legfőbb tápláléka a foszfor és a nitrogén, ha túl sok kerül belőlük a vízbe, az eutrofizációhoz, az algák túlzott elszaporodásához vezet, amely hosszútávon a tó ökoszisztémájának összeomlását eredményezi. A 60-70-es évek Balatonjában nem eutróf, hanem még ennél is súlyosabb, hipertróf helyzet alakult ki, mára azonban a határértékek századát is alig éri el az oldott anyagok mennyisége - magyarázta az mta.hu-nak Bíró Péter az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének igazgatója.

Mint azt a kutatóprofesszor elmondta, a vízminőség javításának elengedhetetlen feltétele volt, hogy hosszú évtizedek kutatásaival feltérképezzék a tó anyagcsere-folyamatait, és ez alapján meghozzák a szükséges intézkedéseket. Ezek közül a legfontosabb a szennyvízből bejutó foszfor mennyiségének csökkentése volt. Ehhez kémiai módszerekkel kezelték a kommunális szennyvizeket, majd a Balaton körül kiépült körcsatornán mindezt a Sió-csatornába vezették. Sokat javított a helyzeten a zalaegerszegi szennyvíztisztító korszerűsítése is.

- Sikerült elérnünk, hogy a tónak több mint egy évtizede nincs foszforutánpótlása, azóta pedig az iszapban lévő készleteket is lassan felélték a növények. Így még a legnagyobb kánikulában sem várhatók olyan algavirágzások, amelyek a 70-es és 80-as évek fürdőzőinek életét megkeserítették. A bőrirritációt kiváltó kékalgák koncentrációja is nagyban lecsökkent. Az egészségügyi határértékek szerint akár inni is lehet a vízből, már aki szereti a Balaton ízét - tette hozzá az ökológus-professzor.

Bíró Péter kiemelte: kutatóintézetének munkatársa, Vörös Lajos néhány évvel ezelőtt fedezte fel, hogy a tó szervesanyag-termelésének 60-70 százalékát egy igen kisméretű, 1 mikrométeres algatípus, a pikoalga adja. Speciális, a vizsgált algákat megszínező mikroszkópokra volt szükség arra, hogy a baktériumokhoz hasonló nagyságú növényeket kimutassák - Az ilyen típusú algák hasonló arányban általában az óceánok és a tengerek nyílt vizén fordulnak elő, ami jól jelzi a Balaton vízminőségét - magyarázta az akadémikus.

 

Mint mondta, az emberi eredetű tápanyag, vagyis a szennyvíz utánpótlás megszűnése megváltoztatta a tó teljes táplálékhálózatát, az algák visszaszorulásával az apró gerinctelenek, és az ezeket fogyasztó halak száma is lecsökkent. - Ha nem számítjuk a meghonosított fehér busát, mára a húsz évvel ezelőtti halmennyiség körülbelül egyharmada maradt a Balatonban: ez a tisztaság és az egészséges ökoszisztéma ára. Olyasmit sem fogunk soha többé tapasztalni, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor hatalmas füstoszlopokhoz hasonló rajokban lepték el a Balatont az árvaszúnyogok, bár idén a hideg időjárás miatt ezeknek a rovaroknak a rajzása is kitolódik valamelyest - jegyezte meg a Limnológiai Intézet igazgatója.

A vízminőség megváltozásával párhuzamosan egy korábbi jelenség, a trofikus grádiens is megszűnt. Ez annyit jelentett, hogy délkeletről a Keszthelyi medence irányába indulva egyre nőtt a növények számára hozzáférhető tápanyag mennyisége, és így az állatok száma is. Mára ez az aránytalanság is eltűnt, és a tó élővilágának térbeli eloszlása egyenletesebbé vált.