összes videóa hét videói

összes képa hét képei

eseménynaptár

hírlevél

A macska-ember barátság kezdeteiről

A hagyományos elképzelés szerint az egyiptomiak háziasították a macskát kb. 3600 évvel ezelőtt. Új nyomok azonban arra utalnak, hogy az ún. Termékeny Félhold területén - azaz a Közel-Kelet egy félhold alakú területén, ami eredetileg Mezopotámiát és Kánaánt foglalta magában - háziasították a macskákat kb. 10.000 éve. A leletek alapján arra következtethetünk, hogy ekkor, a földművelő-életmód kezdetén kezdtek a macskák besettenkedni az emberek közé az egerek és az ételmaradékok miatt.

Világszerte mintegy 600 millió macska él, ma már minden kontinensen, rengeteg fajta. Ez arra enged következetni, hogy több helyen, több fajtából kezdődhetett a háziasítás. A „mitokondriális macska-Éva" utáni genetikai nyomozás, azaz a ma a világon élő összes macska közös őse utáni nyomozás 5 genetikai szálat derített fel. Ebből négy megegyezik az ismert vadmacska-fajtákkal: felis silvestris silvestris Európában, felis silvestris bieti Kínában, felis silvestris ornata Közép-Ázsiában, és felis silvestris cafra Dél-Afrikában. Az ötödik szál azonban minden házimacska-fajtában megtalálható volt: ez a felis silvestris lybicá-hoz vezet, mely a Közel-Keleten honos. A tény arra enged következtetni, hogy a házimacskák egyetlen helyen bukkantak fel, a Közel-Keleten, s nem bárhol máshol, ahol vadmacskák éltek.

Ha már tudjuk, hol bukkantak fel először a házimacskák, már csak azt kell kiderítenünk, mikor. Ebben a kérdésben a genetikai kutatásoknál nagyobb pontosságot szolgáltatnak a régészeti nyomok. Egy friss lelet meglehetősen informatívnak bizonyult ebben a kérdésben: 2004-ben egy ciprusi sírban találtak macskacsontokat. Az ásatást vezető régészek szerint ez a legkorábbi nyom, ami a macskák házi kedvenc voltát bizonyítja. A sír 9500 éves, a holttest mellé helyezett számos tárgy között pedig egy nyolc hónapos cica csontvázát találták, mely ugyanabban az irányban elhelyezve feküdt a sírban, mint gazdája.

Mivel a mediterrán szigeteken eredetileg nem honos faj a macska, biztosra vehető, hogy hajóval hozták be Ciprusra a szóban forgó macskát - és feltehetőleg nem volt egyedül.

De miért vált a macska házi kedvenccé? A macska-ember kapcsolaton eltöprengve rögtön felvetődik a kérdés: egyáltalán miért háziasítottuk a macskákat? Hiszen más háziállatoktól eltérően vajmi kevés szerepük van az emberi túlélés segítésében: nem adnak tejet, se tojást, és a kínaiakat leszámítva a húsukat sem esszük. A válasz egyszerű: azért élünk együtt velük, mert ők választottak minket, nem pedig mi őket. 9-10 ezer évvel ezelőtt ugyanis, ahogy az ember a földművelő életmódra állt át, megjelent a háziegér, ami a vadonban nem tudta felvenni a versenyt a vad egérrel, ezért a neolitikum időszakában az emberi területekre, az élelmiszertárakba szegődött. Az egér és az étkezési hulladék vonzotta a macskákat az ember közelébe. Aztán hamar elszaporodtak a Termékeny Félhold területén az emberi településeken, és egyre barátságosabbakká váltak. Az ember pedig nem bánta a közelségüket, sőt, örült neki, hogy elkapja az egeret és a kígyókat. Egy feltételezés szerint a kinézetük is segítette, hogy az ember könnyen megkedvelje őket: a nagy kerek szemek, a pisze orr, a kerek homlok (mely a csecsemők sajátja) az emberből gondoskodási kényszert vált ki, így hamar magukhoz édesgették őket.

Nem tudjuk, mennyi idő alatt alakult át a vadmacska házi macskává. Egy 1950-es években végzett orosz kísérletben 40 év alatt háziasítottak egy rókafajt, magas fokú szelektálás mellett. Azonban az akkori embernek efféle szelektálásra nem volt módja, és valószínű, hogy nem is állt szándékában. Így vélhetően a macskák domesztikálódása hosszú folyamat volt, mely során más vadmacskafajtákkal is keveredtek - így alakult ki a ma élő házimacska-fajták sokfélesége.

A macskák és az ember együttélését más régészeti leletek is igazolják: egy 9000 éves macska-fog Izrael területéről, és egy 4000 éves fog Pakisztánból. A teljes háziasítás bizonyítékai sokkal későbbi időkből valóak: egy kb. 3700 éves izraeli elefántcsont macskaszobor bizonyítja, hogy a macska elterjedt állat volt az emberi településeken, még mielőtt Egyiptomba került volna. Az egyiptomi régészeti bizonyítékok - főként festmények - 3600 évesek, ezek azonban már egyértelmű jelei a macskák házimacskává válásának: a képek székeken heverészve, kupákból lefetyelve, nyaklánccal vagy más ékszerekkel ábrázolják őket.

A macskák háziasítása tehát nem Egyiptomban kezdődött, de az egyiptomiak jelentős szerepet játszottak a kultuszuk kialakításában, elterjesztésükben. 2900 évvel ezelőtt a házimacska Egyiptom hivatalos istenségévé vált, Bastet istennő formájában, a házimacskákat szent állatoknak tartották és mumifikálták is a holttesteiket.

A házimacskák elterjedése a kereskedelemnek köszönhető. Kikötővárosokban kezdtek terjedni, hiszen az egyiptomiak magukkal vitték őket a hajóikra, hol elfogták a patkányokat. Így tettek a rómaiak is: mikor meghódították a világot, a macskák mindenfelé velük tartottak. A házimacska jelenlétére a mai Németország területén Kr.előtti 4.és 10. század közötti leletek utalnak, s különös módon a házimacskák előbb érték el a brit szigeteket, mint a rómaiak. A kereskedelem és a birodalmi terjeszkedés révén jutottak el Kínába és Indiába is.

Tenyésztésük csak a legutóbbi időkben kezdődött el. A macskák kisebb változatosságot mutatnak, mint a kutyák - hiszen a kutyákat már a történelem előtti időktől fogva különböző feladatokra (vadászat, házőrzés, stb.) tenyésztették ki. A vadmacskák esetében nem volt szó ilyen erős emberi szelekcióról. Ahhoz, hogy otthonunkba léphessenek, csupán emberbarát tulajdonságukat kellett az evolúció során mind erősebbé fejleszteniük.