összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

Kísérletezz otthon!

A kísérletezés érdekes, ráadásul sokat tanulhatunk is belőle. Íme, néhány egyszerű, az otthonunkban is elvégezhető kémiai kísérlet azoknak, akik szeretnek kísérletezgetni vagy egyszerűen csak érdeklődnek a természettudományok iránt.

A fuldokló gyertya

Az első kísérlethez szükség van egy magas falú edényre, ecetsavra vagy ételecetre, szódára (nátrium-karbonát) vagy szódabikarbónára (nátrium-hidrogénkarbonát), illetve egy gyertyára és gyufára.

Öntsünk az edény aljára egy kevés ecetsavat. A konyhában található ételecet is megteszi, mivel az az ecetsav 10 vagy 20%-os oldata. Ezután szórjunk bele néhány kanál szódát vagy szódabikarbónát. Ekkor heves pezsgést kell, hogy tapasztaljunk, ami a két szer reakciójából keletkező szén-dioxid gáz miatt van. Várjuk meg, amíg leáll a pezsgés, majd szórjunk rá megint egy kis kanállal. Ha már nem pezseg az újabb adagtól, az azt jelenti, hogy az összes ecetsav reagált a szódával nátrium-acetát, víz és szén-dioxid keletkezése közben. Ezután gyújtsuk meg a gyertyát, de akár egy szál gyufával is kipróbálhatjuk. Vigyük az edényben található folyadék felé a lángot, és lassan közelítsük a felszínéhez, de vigyázzunk, hogy ne érjen bele. Azt tapasztaljuk, hogy ahogy egyre közelebb érünk, a tűz előbb elkezd pislákolni, majd ki is alszik.

Az égés nem más, mint oxigénnel történő reakció, azaz oxidáció, ami nem mehet végbe, ha nincs hozzáférhető oxigén molekula. A tűzoltók is használnak szén-dioxidot az oltáshoz, mivel ha azzal kiszorítjuk az égést tápláló oxigént, akkor az égés nem tud folytatódni és a lángok elalszanak. A szén-dioxid a levegőnél nehezebb gáz, ezért egy ideig benn marad az edényben, kiszorítva onnan a levegőt. Ez a jelenség hasonló ahhoz, amiért a boros pincékbe is néhol csak gyertyával szabad lemenni. A tűz jelzi, hogy van-e elég oxigén a levegőben, vagy a must erjedése során keletkezett szén-dioxid gáz kiszorította azt. Ezt bizonyítandó megtehetjük, hogy óvatosan felemeljük az edényt, és lassan kiöntjük a benne lévő szén-dioxidot, egyenesen a gyertya lángjára, de vigyázzunk, hogy a szén-dioxid alatt lévő folyadék az edényben maradjon. Ha csak levegő lenne benne, semmi sem történne, de azt tapasztaljuk, hogy a láng előbb elkezd mozogni, ugrálni, mintha ráfújtunk volna, majd hirtelen kialszik. Az edényből a lángra folyó szén-dioxid elzárja a lángot az oxigént tartalmazó levegőtől, ezért az elalszik.

Túlhűtés

A következő kísérlethez szükség van egy fagyasztóra és néhány palack vízre. A vizeket először a fagyasztóba kell tenni, hogy lehűljenek a víz fagyáspontja alá. Ha elég tiszta a víz, és nem zavarjuk meg a folyamatot, a túlhűtés állapotával találkozhatunk. A túlhűtés azt jelenti, hogy a víz már elérte a fagyáspontját, mégsem fagyott meg, mert nem indult be a kristályképződés. Ha a túlhűtött vízre valamilyen külső fizikai hatást mérünk, például megrázzuk vagy beleejtünk egy kis jeget, a víz azonnal elkezd fagyni.

Nem lehet előre megmondani, mennyi idő alatt hűl le a megfelelő hőmérsékletre, ezt ki kell tapasztalni, akár többször is meg kell próbálni. Ha egész éjjel benn hagyjuk és nem fagy meg, akkor jó eséllyel sikerült túlhűtenünk. Érdemes egyszerre több flakon vízzel is próbálkozni, ha az egyik már teljesen megfagyott, akkor a többi is valószínűleg elérte a fagyáspontját, de nem biztos, hogy azokban is elindult a jégképződés. Vegyük ki nagyon lassan, óvatosan a túlhűtött vizet tartalmazó palackot, töröljük meg az oldalát, hogy jól láthassuk a jég képződését, majd hirtelen rázzuk meg, vagy csapjuk az asztalhoz. A mechanikai hatásra apró buborékok képződnek és beindul néhány jégkristály képződése, amihez a túlhűtött víz kapcsolódva ki tud kristályosodni. A kristályosodás láncreakció módjára végig halad az egész palackon, általában a palack felső részéből indulva, és pillanatok alatt leér egészen az aljáig. A túlhűtött, de folyékony vízből pár másodperc alatt egy jégkásaszerű, jég-víz keverék lesz. A jég képződését azzal is el tudjuk indítani, ha egy kis jégdarabot ejtünk a vízbe, amihez kapcsolódva a túlhűtött víz molekulái kikristályosodhatnak. Megpróbálhatjuk kiönteni a vizet a palackból egy tálba, ekkor a tálba érő víz kezd el fagyni, mintha jégkása lenne, de az is lehet, hogy már a palack szájánál megfagy, és nem tudjuk kiönteni.

Nagyon fontos, hogy ez csak nagyon tiszta vízzel működik, leginkább bontatlan szénsavmentes ásványvízzel és desztillált vízzel, melyben nincs olyan mag, ami körül a kristályképződés beindulhat. A szennyeződések elkerülése érdekében bontatlan palackokat használjunk, mert ha kinyitjuk őket, akkor elszennyeződhet a víz!

Figyelem, mielőtt elkezdenél kísérletezni, ne feledd a következőket! A kísérletezés nem teljesen veszélytelen, csak és kizárólag biztonságos környezetben végezd el a kísérleteket. Ha nem vagy biztos a dolgodban, kérd egy hozzáértő szakember, például egy kémia tanár segítségét!

Jó szórakozást!

Oszd meg: