összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

Útfortélyok

Mogorván kerülgetjük reggelente a kátyúkat, vagy kelletlenül rázkódunk, zötyögünk kedvenc járművünkben, miközben arra gondolunk, ki építette meg ilyen rosszul ezt az utat. Miért nem javítják ki? Mellesleg miért nem építették húsz méterrel arrébb, vagy valami strapabíróbb anyagból? A válasz, mint ahogy az egész útépítés is, összetett. Ismerkedjünk meg hát közelebbről ezzel a folyamattal!

Vonalvezetés

Jól meg kell vizsgálnunk azt, hova is szeretnénk utat építeni. Számba kell vennünk azt is, hogy ez autópálya, első-, esetleg csupán másodrendű főút vagy mellékút lesz-e. Lássunk inkább egy nagyobb forgalmú létesítményt, az autópályát. Azon felül természetesen, hogy az útvonalnak ki kell elégítenie a forgalmi igényeket, tehát nem árt, ha összeköti a nagyobb városokat, gyorsabbá teszi a közlekedést, csökkenti az átmenő forgalmat a központokban, megfelelő vonalvezetéssel kell rendelkeznie. Beszélhetünk térbeliről, vízszintesről és függőlegesről. Legfontosabb követelmények: a biztonság, a gazdaságosság és az utazási kényelem. Egy út vízszintes vonalvezetését alapvetően meghatározza a rajta áthaladó gépjárművek sebessége. Az ívek ettől függően kerülnek kialakításra. Ugyanígy a sebességtől függ a magassági vonalvezetés is. Nagy forgalmú utakon 4-5 százaléknál nagyobb emelkedőt, lejtőt már nem igazán illik építeni. Három százalék fölött a forgalom dinamikus lebonyolításához elengedhetetlen a kapaszkodósávok építése. Előrebocsátom, hogy az előbb említett szabályok csupán nagy vonalakban fedik le a vonalvezetéssel kapcsolatos előírásokat. Szabványok ezrei regélnek az efféle fortélyokról, különleges esetekről.

Ide soroljuk még a domború, illetve homorú lekerekítéssel kapcsolatos kérdéseket is. Fontos az, hogy egyenesbe ne rakjunk domború lekerekítést, hiszen a vezető szeme elől hirtelen eltűnik az út, és ez rendkívül balesetveszélyes. Ezért esnek a függőleges és a vízszintes ívek egybe.

Alapok

Ha megvan a nyomvonalunk, megcsináltunk minden tervet, elfogadtattuk, egyeztettünk minden egyes szervvel és az út környezetében élő lakosság sem akar minket meglincselni, akkor elkezdődhet az építés. Az első és az egyik legfontosabb követelmény pedig egy jó alap építése. A földműveknek a lehetőség szerinti legmegfelelőbb anyagból kell készülniük. Ebből következik, hogy az iszap vagy a roskadásveszélyes lösz nem a legjobb alapanyag. Kiválasztáskor figyelembe veszik a talaj szemeloszlását, szervesanyag tartalmát, helloplaszticitását, aggresszivitását, környezetszennyezését, áteresztőképességét; a romlási hajlamát (mállás, aprózódás, oldhatóság, fagyérzékenység, térfogat-állandóság). Az alap megfelelő tömörségét fajtától függően állítják elő különböző eszközök segítségével. A tömör alap jól viseli a terheket, stabil és teherelosztó hatása is megfelelő. A földműre legveszélyesebb elem a víz. Az út környezetében tehát mind a felszín feletti, mind pedig a felszín alatti vizek ellen védekezni kell (árkok, folyókák, drénezés stb.). Ezen felül a speciális eljárásoknál említhetjük a talajerősítést, melyet cölöpökkel, mélykeveréssel, mélyvibrációval vagy függőleges drainezéssel oldhatunk meg.

Pályaszerkezet

Megvan a megfelelő alapunk, építsünk hát rá egy aszfalt pályaszerkezetet. Funkciójuk szerint megkülönböztetünk kopó-, kötő- és aszfalt alapréteget. A kopóréteg nevében is benne van, hogy ez lesz az a rész, amely közvetlenül fogja viselni a forgalom terheit és az időjárási hatásokat. Követelményei között szerepel, hogy nedves időben csúszásellenállása legyen, ne alakuljon ki könnyen nyomvályú, jó hidegviselő tulajdonságokkal rendelkezzen, a járművek vízfelverődését és menetzaját csökkentse, láthatóságot fényvisszaveréssel ne zavarja. A kötőréteg ez alatt helyezkedik el. Amennyiben felső rétegünk jól meg lett építve, nem csak az időjárási hatások, de a forgalomból származó erőhatások is mérsékelten érik el ezt a szintet. Nyáron azonban a kötőréteg hőmérséklete csak néhány fokkal kisebb, mint a kopórétegé. Ezáltal olyan útszakaszokon, ahol nagy a teherforgalom, illetve sokszor alakulnak ki dugók, a fékezési és a gyorsítási hatások révén jelentős csúsztató feszültségek keletkeznek. A kötőréteg feladata tehát, hogy felvegye a nyírófeszültséget. Az alatta fekvő aszfaltalap pedig a húzó-nyomó feszültségekért felelős.

A fent említett dolgokba mélyebben is bele lehetne menni, de ezt, azt hiszem, inkább majd az egyetemen tanuljátok meg.

Oszd meg: