összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

Zsenialitás és autizmus

A zseniális tudományos vagy művészi teljesítmény elérésében segíthet egy leheletnyi autizmus – állítólag.

Az autistákról az az általános elgondolás, hogy alacsony az intelligenciájuk, súlyos tanulási problémáik vannak és makacsul ragaszkodnak a változatlansághoz. Azt kevesebben tudják, hogy kultúránk számos jeles alakja - mint Isaac Newton, Einstein, Marie Curie, Mozart, Picasso, Van Gogh vagy Thomas Jefferson - valószínűleg az ún. Asperger-szindróma tüneteit produkálták, ami az autizmus egy gyengébb formája. De hogyan lehetséges, hogy egy olyan betegség, ami a szociális interakciókban, a kommunikációban és az érzelmek terén jelentős problémákat okoz, más téren kiemelkedő teljesítményhez segít hozzá?

Az autista emberek mintegy 10 százaléka mutat figyelemre méltó képességeket a zene vagy a számok területén, amennyiben fiatal kora óta foglalkozik ezekkel. Ezek a képességek általában a részletek iránt való komoly érdeklődéssel, megszállottsággal, a másik ember nézőpontjának teljes meg-nem-értésével járnak együtt. „Az átlagember az ismeretein, az általános tudás szemüvegén keresztül szemléli a világot, ami jelentősen blokkolja a kreativitást"- állítja Allan Snyder professzor, a sydney-i egyetem agykutatója. Ezzel szemben autistaként élni olyan, mint egy idegen országban tartózkodni. „Az autista agyat inkább a részletek kötik le, nem képes a jelenségeket egészükben felfogni, azaz az egyes dolgok elemeit előzetes elvárás és megítélés nélkül szemléli. Az autista agy tehát nem rendszeralkotó, sokkal inkább a meglévő rendszerekben képes felfedezni az újdonságot.

Az autisták ugyanakkor nem kreatív emberek. Inkább a részletekben való alapos elmerülés,egy-egy probléma megoldásának hajthatatlan vágya, a szociális kapcsolatok helyett a feladatra való erős koncentráció, és az autista agy nem nyelvi központúsága az, ami számos esetben nagy felfedezésekhez vagy kiváló művek megalkotásához vezethet.

Természetesen nem tudjuk, és sosem fogjuk tudni már teljes bizonyossággal, hogy a fent felsorolt személyeknek volt-e Asperger-szindrómájuk vagy sem. Sok kutató ezért azt javasolja, hogy a friss Nobel-díjasokat lehetne ebből a szempontból megvizsgálni.

Hans Asperger, a német orvos, aki felfedezte a róla elnevezett szindrómát, mindenesetre így vélekedett: „Ahhoz, hogy valaki sikereket érjen el a művészetben vagy a tudományban, feltétlenül szükséges egy leheletnyi autizmus. Ez kell ahhoz, hogy képességük legyen elfordulni a világ mindennapos szemléletétől, a hétköznapi, praktikus gondolkodásmódtól, és újra elgondolkodni eredeti módon egy-egy jelenségen."

Oszd meg: