összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

Nocebo: amikor a gondolat ölhet

Mindenki hallott már a placebo hatásról az orvostudományban, mikor betegek épülnek fel a puszta hittől, hogy egy valójában hatástalan szer segíti őket a gyógyulásban. A placebo hatásnak azonban van egy ördögi ikertestvére, amiről keveset beszélünk: a nocebo.

A New Scientist magazin egy nemrégi száma megdöbbentő cikkben számolt be olyan dokumentált orvosi esetekről, mikor egy-egy beteg halálát vagy majdnem-halálát nem valós baj, hanem csak képzelt betegség, téves orvosi diagnózis vagy átok okozta. Beszámol egy '80-as évekbeli esetről, mikor egy férfit megvoodooztak, s abban a hitben, hogy belsejében egy gyík rakott tojásokat, melyek kikelve belső szerveit fogyasztják, életveszélyes állapotban került kórházba. Mikor orvosai jó szándékú cselt alkalmazva „kihányatták vele" az utolsó gyíkot is, hirtelen meggyógyult.

Persze az efféle átkokról ma azt gondoljuk, ritkán hatásosak, s inkább csak primitív társadalmakban van foganatjuk. Azonban ennek a primitív mágiának új formái vannak: a különbség annyi, hogy a nagy tekintélyű személy, akinek a ránk szórt átkát elhisszük és magunkban valósággá tesszük, nem egy csontnyakláncokat viselő sámán, hanem egy fehérköpenyes orvos, nyakában sztetoszkóppal. Ezt igazolják az alábbi történethez hasonló esetek is: az 1970-es években egy férfinél májrákot diagnosztizált az orvosa, s közölte vele, hogy csak hónapjai vannak hátra. A férfi állapota rohamosan romlani kezdett, s az orvosa által kijelölt időpontban kötelességtudóan meg is halt. A boncoláskor azonban megdöbbentő állapotot diagnosztizáltak: a férfi orvosa tévedett. A daganat aprócska volt, s nem volt semmiféle áttétel. A férfi tehát nem rákban halt meg, hanem amiatt, mert elhitte, hogy rákban fog meghalni. Tanulságos egy fiatalember esete is, aki szerelmi bánatában antidepresszáns gyógyszereinek túladagolásával akart öngyilkosságot elkövetni. A gyógyszerek bevétele után azonban megijedt és megbánta tettét, s szerencsére hamar kórházba szállították. Állapota súlyos volt: pulzusa az egekben járt, zihálva vette a levegőt, a halálán volt. Egészen addig, míg meg nem jelent az orvosa, akinél a depresszióját kezeltette, s közölte vele, hogy a gyógyszerei valójában hatástalan placebók voltak. A fiatalember 15 perc múlva rendbejött, pulzusa és légzése teljesen normalizálódott.

Ezek a történetek meglehetősen szélsőséges példái az úgynevezett nocebo-hatásnak. Vannak azonban sokkal hétköznapibb és kevésbé ártalmas példák is. Megfigyelték például, hogy azok a páciensek, akiknek az orvosa részletesen ecseteli, milyen mellékhatásokra számíthatnak egy-egy gyógyszer alkalmazásakor, nagy arányban észlelik is magukon ezeket a mellékhatásokat - csak mert erre koncentrálnak, ezt várják. Szintén tény, hogy azok az emberek, akik meg vannak győződve róla, hogy velük született hajlamuk van egy bizonyos betegségre, általában el is kapják azt a betegséget. Négyszer gyakoribb például a szívinfarktus azoknál a nőknél, akik úgy gondolják, hogy hajlamuk van rá.

Az a gondolat tehát, hogy betegek vagyunk, beteggé is képes tenni minket. Ennek az ellenkezője is igaz: erről tanúskodnak a placebo-hatást dokumentáló orvosi esetek. Míg azonban ez utóbbi egyre intenzívebben kutatott jelenség, a nocebo-hatásról csak néhány évtizede beszélünk, és alig vizsgálják. Ennek etikai okai is vannak, hiszen súlyos etikai kérdést vet fel, hogy vajon egy kísérlet kedvéért állíthatja-e egy orvos a páciensének, hogy beteg, mikor valójában nem is az.

Amit tapasztalati úton tudhatunk, hogy a gondolatainknak igenis vannak fizikai kihatásai a szervezetünkre. Sokszor elég a kórházi miliő, vagy az orvos hangja ahhoz, hogy az emberekből előtörjön a betegség-érzet.

Ma még nem tudni, milyen tényezők játszanak abban szerepet, hogy valaki fogékonyabb a nocebo-hatás elszenvedésére, mint mások. Minden bizonnyal szerepet játszik, hogy valaki optimista vagy pesszimista beállítottságú-e, illetve kimutatták, hogy a nők hajlamosabbak képzelt betegségektől valójában szenvedni, mint a férfiak.

A nocebo-hatást laboratóriumi körülmények között vizsgáló orvosok az agy PET (pozitron emissziós tomográfiai) vizsgálatával annyit állapítottak meg, hogy köze van a dopaminaktivitás csökkenéséhez, ami magyarázza, miért növekszik a fájdalomérzet ilyenkor. Placebo alkalmazásakor, nem meglepő módon, az ellenkezőjét figyelték meg.

A nocebo-hatás végső oka azonban minden bizonnyal nem neurokémiai, hanem a gondolatban, a hitben keresendő. Gondolataink fizikai állapotunkra tett hatása egyértelmű, ám ebben a racionális korban nehéz elfogadni ezt. Ha elképzeljük, hogy egy sámán megátkoz minket, csak legyintünk, s azt mondjuk, badarság. Ám ha egy fehér köpenyes orvos mondja, hogy betegek vagyunk, vagy meg fogunk halni, szavainak hitelt adunk és megijedünk. A szociális és kulturális háttér tehát döntő fontosságú tényező a nocebo hatásosságában. Nincs ebben semmi misztérium, csak nem vagyunk hozzászokva a gondolathoz, hogy szavak vagy szimbolikus aktusok valóságosan árthatnak - valóban nagy kihívást jelent ez a tény a jelenlegi racionális világnézet számára.

Oszd meg: