összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

Maffiózó madarak

Cikkünkben annak járunk utána, hogyan válhatnak egyes madarak maffiózóvá. Azaz olyan madarakról lesz szó, akik könyörtelenül leszámolnak azok családjával, akik nem engedelmeskednek nekik.

Utódokat nevelni nagy fáradság. Ha megfigyelünk a házunk táján fészkelő veréb-, rigó- vagy fecskeszülőket, ámulatba eshetünk azon, hogy a madarak mennyi energiát fektetnek utódaik felnevelésébe. Ennek fényében talán nem is meglepő, hogy a madarak evolúciója során egymástól függetlenül legalább hét alkalommal egyes madarak úgy „döntöttek", hogy más utat választanak. A megoldás egyszerű: csak be kell csempészni a tojásokat más madarak fészkébe, és rájuk kell bízni a kotlást és a fiókák felnevelését. A fészekparazitizmus elterjedtebb, mint gondolnánk, bár a leggyakrabban a szülők pusztán „kiegészítésként" használják saját fiókáik felnevelése mellett, és fajtársaik fészkébe tojnak néhány tojást. Azonban mostani történetünk főszereplői azok, akik ezt „hivatásszerűen" űzik, és saját utódaikról egyáltalán nem gondoskodnak, hanem más madárfajokra bízzák azok felnevelését. Nálunk ennek legismertebb példája a kakukk, de a fészekparazitizmus előfordul a harkályok, récék és verébalkatúak között is.

A siker záloga: a kakukktojás

Sikeres szaporodásához a kakukk semmit sem bíz a véletlenre. Először kiszemel egy fészket, amibe egyetlen tojást tojik, és mielőtt még a szülőknek feltűnne, hogy több tojás lett a fészekben, egyet mindig gondosan eltávolít a gazdamadár tojásai közül - gyakran egyenesen a gyomrába. A kakukkfióka igen gyorsan növekszik, általában a gazdamadár fiókái előtt már kibújik a tojásból. A még csupasz és vak kakukkfióka ezután nem nyugszik mindaddig, míg mindent, amit maga körül talál a fészekben (tojást, kisfiókát), ki nem lök a fészekből. A fészek pereme felé hátrál, és addig tornázik, míg hátával sikerül a fészekből kigurítania az összes tojást. Miután egyedül maradt, nevelőszülei áldozatos gondoskodását nem kell másokkal megosztania. Hiába ül a gazdamadár fészkében egy hatalmas „szörny", a kakukkfióka hangja olyan tökéletesen utánozza a gazdamadár fiókáinak hangját, hogy a szülők képtelenek ellenállni, és a kirepülésig táplálják a fiókát.

A kakukk megjelenése egy fészekben tehát katasztrófa a gazdaszülők számára: elvesztik saját fiókáikat, és rengeteg energiát pocsékolnak a betolakodó felnevelésére, aki a következő évben további bajt okoz majd a környéken, talán éppen az ő fészkükben. Nem csoda hát, hogy a gazdamadarakra erős szelekciós nyomás hat, hogy mielőbb felismerjék és eltávolítsák a kakukktojásokat. A kakukk válasza pedig az lehet, hogy tojása minél jobban hasonlítson a gazdafaj tojásaira, hogy megnehezítse a felismerést. Ennek az evolúciós fegyverkezési versenynek következtében gazdaspecifikus kakukk rasszok jöttek létre, azaz bizonyos kakukkok bizonyos tojások imitálására szakosodtak: van aki a vörösbegyre, van aki a nádirigóra, stb. Ezek a gazdamadarak pedig árgus szemmel figyelik tojásaikat, és kísérletekkel igazolták, hogy az álcázatlan idegen tojást azonnal felismerik és igyekeznek attól megszabadulni. Érdekes, hogy a szürkebegy fészkét parazitáló kakukkok tojásai nem hasonlítanak a gazdáéra, mégis sikeresek. Ez arra utal, hogy a kakukkok csak nemrégiben kolonizálták a szürkebegyet, mint gazdafajt, és annak még nem volt ideje a megfelelő ellenlépést kifejleszteni, így a kakukknak sem sürgős, hogy tojásait megfelelően álcázza.

A maffia

Nem minden fészekparazita olyan könyörtelen, mint az európai kakukk. Vagy mégis? Más fészekparaziták fiókái nem lökik ki a gazdamadarak tojásait, fiókáit a fészekből, így a gazdának esélye van arra, hogy az élősködő mellett felnevelje saját utódait is. Még ha ez a kimenetel nem is olyan tragikus számára, mintha az egész fészekalj elpusztult volna, az élősdi gondozása mégiscsak energiapocsékolás, amit saját utódaira fordíthatna, így biztos, ami biztos, itt is jól járnának a szülők, ha mielőbb megszabadulnának a kakukktojástól. Ez ráadásul nem is lenne nehéz, mivel bizonyos fészekparaziták egyáltalán nem álcázzák a tojásaikat. Miért tűrik el őket akkor a gazdák, és miért nem dobják ki az idegen tojásokat?! Úgy tűnik azonban, bizonyos kakukkok ezt maffiamódszerekkel előzik meg. Amotz Zahavi izraeli kutató javasolta elsőként, hogy egyes fészekparaziták sikerük érdekében a tojás lerakása után rendszeresen visszajárhatnak a gazdák fészkeihez, hogy ellenőrizzék a szülők gondjára bízott tojások és fiókák sorsát. Ha azt találják, hogy a szülők kidobták a kakukktojást, akkor bosszúból elpusztítják a gazdamadár összes tojását és akár a fészket is lerombolhatják. Ez nyilván nem jó deal, tehát az idegen tojások kidobása nem is annyira kifizetődő, mint elsőre tűnik. Az elgondolást kísérletesen is tesztelték Spanyolországban, ahol a szarkák fészkében a nagy pettyes kakukkok élősködtek. A kutatók bizonyos fészkekből eltávolították a kakukktojásokat, míg más fészkekben (kontroll) meghagyták őket. Azoknak a szarkafészkeknek, amelyekből a kakukktojásokat eltávolították, közel 90 %-a esett áldozatul a kakukkok támadásának, míg a kontroll csoportban ez alig volt több tíz százaléknál. Az elpusztított fészkek után a szarkák újra költöttek, és a „megbüntetett" szarkák egyike sem dobta ki az új kakukktojásokat. Úgy tűnik hát, Al Capone gyakori név lehet a nagy pettyes kakukkoknál.

Oszd meg: