összes videóa hét videói

összes képa hét képei

eseménynaptár

hírlevél

Ionmotorral a Marsra

 

A hagyományos rakéták kémiai üzemanyagot használnak arra, hogy hajtóerőt produkáljanak. Ennek legnagyobb részét azonban már a kilövéskor elhasználják, így a rakéták az űrben töltött idő nagy részében csupán sodródnak. Az ion motorok viszont elektromosan töltött atomokat (ionokat) gyorsítanak egy elektromos mezőn keresztül, ezáltal az ellenkező irányba lökve az űrjárművet. Sokkal kisebb hajtóerőt produkálnak, mint a kémiai rakéták, így arra nem képesek, hogy maguktól kiszabaduljanak a Föld gravitációs vonzásából. Azonban amint elérték a világűrt, évekig képesek folyamatos tolóerőt produkálni, akár egy állandó enyhe szellő egy vitorlás hajó mögött, addig gyorsulva, amíg már gyorsabban haladnak, mint a kémiai rakéták. Már több küldetés során használtak ionmotorokat, többek között a NASA Dawn űrszondája, amely úton van a Vesta és Ceres aszteroidák felé, illetve a japán Hayabusa amely 2005-ben találkozott az Itokawa aszteroidával. Egy új, VASIMR (Variable Specific Impulse Magnetoplasma Rocket) névre keresztelt motor sokkal több erőt lesz képes kifejteni, mert rádiófrekvencia-generátort használ arra, hogy felmelegítse a töltött részecskéket. A motort az Ad Astra Rocket Company fejleszti, amelyet Franklin Chang-Diaz plazmafizikus és korábbi űrhajós alapított 2005-ben. A rádiófrekvencia-generátornak hála a VASIMR más motorok energiaszintjének százszorosát lehet képes elérni. A hagyományos motorok úgy gyorsítják a plazmát, hogy átküldik egy sornyi különböző feszültségű fémrácson. Emiatt a rácsokkal ütköző ionok erodálják őket, ezáltal rövidítve meg az élettartamukat. A VASIMR generátora azonban kikerüli ezt a problémát azáltal, hogy sose kerül kapcsolatba az ionokkal.

Orbitális meghajtás

Az Ad Astra és a NASA megegyezett, hogy az űrben fogják tesztelni a rakétát, hozzákapcsolva a Nemzetközi Űrállomáshoz 2012-ben vagy 2013-ban. A VASIMR képes lehet teljes egészében napenergiával működni. Működhetne földkörüli pályán vontatóhajóként, megfelelő helyre húzva a műholdakat. Arra is jó lehet, hogy rakományt szállítson egy holdbázisra viszonylag gyorsan, illetve veszélyes aszteroidákra is leszállhatna és eltéríthetné őket, mielőtt elérik a Földet. Ahhoz azonban, hogy 39 nap alatt elérjék a Marsot, ezerszer nagyobb energiára lenne szükség, mint amennyit a napenergia adhat. Ehhez a VASIMR-nek szüksége lenne egy fedélzeti atomreaktorra. A reaktortechnológia korai változatait már használták a 60-as évektől a 80-as évekig a Szovjetunióban, de az űrben azóta nem, így időbe telne a kifejlesztésük. Azonban a rövid út lehetőségét éppen mostanában dicsérte Charles Bolden, a NASA új főnöke. Azt mondta, hogy a NASA anyagilag is hozzájárult a VASIMR fejlesztéséhez és az együttműködés jó példája a magáncégekkel való partnerségnek, amely segíthet a cég céljainak elérésében, miután az űrsiklókat 2010-ben „nyugdíjazzák". John Murature (University of Tennessee Space Institute), a NASA űrsiklóprogramjának korábbi vezető mérnöke elmondta, hogy a VASIMR-hez hasonló motorok lehetővé tehetik, hogy embereket juttassanak el a Marsra. „A lényeg, hogy a jelenlegi meghajtási technológiákkal a Mars-küldetések lehetetlenek az emberek számára" - mondta, megmagyarázva, hogy egy ilyen hosszú út, a Föld védelmező mágneses mezőjén kívül nagy mennyiségű, az űrben előforduló veszélyes sugárzásnak tenné ki az űrhajósokat. Ha viszont sikerülne egy VASIMR-hez hasonló motor kifejlesztése, akkor lehetővé válna, hogy alig 40 nap alatt elérhető legyen a Vörös Bolygó. „Ez már olyan távolság, amit az emberek számára is elfogadhatónak tartanánk. - mondta Murature - Egy VASIMR-hez hasonló dolog mindent megváltoztathatna."

Fuith András

A cikk alapjául szolgáló írás a New Scientist 2009. július 24-i számában jelent meg. A tervekből lehet, hogy semmi sem leszu, ugyanis a legutóbbi értesülések szerint a Fehér Ház fontolgatja a NASA emberes Mars-küldetésének leállítását - a szerk.