összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

Aki a saját korlátait feszegeti

A musicalrajongók előtt már jó ideje nem kell bemutatni, idén pedig még szélesebbre bővült az ifjú művész rajongótábora, hiszen színházi szerepein túl nemrég megjelent szólólemeze is növeli hírét. A Kárpátalján, Beregszászon született Serbán Attila táncosként kezdte pályafutását, de már évek óta szinte csak énekes-táncos főszerepeket játszik, s nem csak itthon, hanem külföldön is. Ám ez személyiségén mit sem változtat, hiszen szolid, megközelíthető, s ugyancsak elcsodálkozik, amikor elárulom, hogy mint „ifjú tehetség”-gel beszélgetek vele.

- Ha a 33 év annak számít...- kezdi mosolyogva, miközben letelepszünk asztalunkhoz. - Nálam a fiatal tehetségek korszaka mindig arra a korosztályra datálódik, amikor én kezdtem a pályát 20-22 éves koromban.

- Igaz, az én érveim azonban azok, hogy sokan életműként is elégedettek lennének azzal, amit Te már most magadénak mondhatsz. S nem csak azért, mert hosszabb úton jutottál el idáig. Egyáltalán, azonos volt az ének és a tánc útja, s hogy jutott eszébe egy beregszászi fiúnak, hogy éneklésre adja a fejét?

- A szülők és a nagyszülők vették észre gyerekkoromban, hogy állandóan ugrálok és táncolok és ők mondták, hogy akkor ezt a fiút táncosnak kell küldeni, mert egyfolytában ezt akarja csinálni. Tényleg a tánc dominált, az ének akkor még nem volt annyira előtérben. Elvittek egy felvételire, ahol meglepő módon fel is vettek, s négy éven keresztül klasszikus táncot tanultam.

- A katonaságnál viszont ukrán néptáncot tanultál, ez nem tompította le a fáradtságosan megszerzett klasszikus alapokat?

- Nem, ezek különböző lépcsőfokok. Az Ungvári Táncművészeti Főiskolán, ahol 1995-ben diplomáztam már a harmadik évtől vettük az orosz összes tagállam mindenféle néptáncát, de tagadhatatlan, hogy ez a katonaságnál sokkal profibb módon működött. De mindkét helyen nagyon jó képzést kaptam, és az alapot valóban a klasszikus balett jelenti. Három - szintén klasszikusnak nevezhető - balettmesterem volt. A szakmájuknak mindent alávető „elvetemült" szakemberek. Be kell vallanom, máig az ott szerzett ismeretekből és az ott tanult alázatból táplálkozom.

- S az ének mikor került képbe?

- Olyan 21 éves koromig nálam csak a tánc dominált. Énekeltem már addig is iskolában, kórusban, csináltam Beregszászon egy Máté Péter emlékestet a saját zenekarommal, tehát énekelgettem, de az ének egyáltalán nem volt még előtérben.

- Ez akkor jött, amikor Debrecenbe szerződtél?

- Így van. Miután leszereltem az Ukrán Fegyveres Erők népi együtteséből, Poroszlai Éva balettmesternő felvett táncosnak a Debreceni Csokonai Színházba. Ott volt olyan, hogy zongorázgattam és énekelgettem a teremben, amit meghallottak a kollégáim, és biztatni kezdtek, mert úgy gondolták, hogy érdemes lenne ezzel komolyabban is foglalkoznom. Adtak nekem egy CD-t, rajta a musicalirodalom legnehezebb dalaival, amiket én szépen mind megtanultam, és amikor meghallgatás volt egy zenés produkcióra, én elmentem. Ott, úgy kaptam meg az első szerepemet, és akkor elkezdődött valami.

- Méghozzá a magyar karriered, amibe időközben a bécsi is beékelődött. Érzékeled azt, hogy mi történik körülötted?

- Az igazi súlyát nem érzem, vagy inkább azt mondom, hogy nincs rá idő. Nyilván boldog vagyok, hogy ilyen sikereket értem el, és azt is tudom, hogy ez nagy dolog. Mert ha visszagondolok, hogy '97-ben két pólóval és 20 000 Ft-tal indultam el, és tényleg semmim nem volt, és a szüleimre azóta sem szorulok rá, hogy segítsenek rajtam... - elkomolyodott arcát meglágyítja szeme hirtelen villanása - Most pedig lakom egy vadonatúj tetőtéri lakásban, van egy szép menyasszonyom, autóm, egy gyönyörű kutyám s egy karrierem - tíz év alatt ez nem olyan rossz a semmiből. Erre rettenetesen büszke vagyok. De a sikert igazából nem lehet felfogni. Legalábbis én nem tudom, és a szüleim se tudják. Amikor időnként elcipelem őket egyik színházból a másikba (Madách, Centrál, Pince) egyszerűen csak ámultan néznek, bólogatnak, hogy tetszik nekik, de szerintem nehezen hozzák összefüggésbe velem. -nevet, s kortyol egyet kávéjából.

- S amikor a Theater an der Wien színpadára léptél?

- A külföldi munka folyamatos felkészültséget követelt. Ott állandóvá vált a „Megyek és megmutatom!" hozzáállás, és a „majdnem felvettek, de az utolsó körben kiestem, de nem baj, megyek és csinálom, újra megpróbálom" körforgásában éltem. A jó hozzáállással egy idő után tényleg nagyon jó tud lenni az ember, s ennek a gyümölcse is meglesz idővel.

- Úgy tudom, hogy Te szó szerint beénekelted magad Rudolf trónörökös szerepébe az „Elisabeth" előadásban.

- Ez nálam nagyon tudatos vonal. Minden szépen meg van tervezve. Álmodozó típus vagyok, mindig is lesznek álmaim, de a környezetem mindig visszarángat a való életbe, amiért hálás vagyok nekik, mert ebben a szakmában igen könnyű betévedni az erdőbe. Én próbálok az maradni, aki voltam és soha nem fogom elfelejteni, hogy honnan indultam, és értékelem azt, amim van.

- Elhiszem, mert népszerűséged ellenére megközelíthető vagy (a rajongók is ezt írják az interneten), s a nyilvánosság számára is mindig mutatsz magadból valamit. Márciusban egy CD-t is megjelent. Ez más közönséget vonz, másféle szeretetet ad. Ebben érzed úgy, hogy sztár vagy?

Leteszi csészéjét, s gondolkodó arcán látom, hogy őszintén igyekszik jól megfogni a lényeget.

- Magyar viszonylatban. De úgy gondolom, hogy én egy énekes-színész vagyok, aki megpróbálja jól csinálni a dolgát, s megpróbál mindig megújulni, megpróbál mindig saját mértéke szerint jó lenni, és saját korlátait méginkább feszegetni. Mert ez még korántsem az, amit én szeretnék nyújtani a szakmában, mert én ennél még sokkal több lehetek.

S ki tudja mi minden vár még Rá. Még bécsi szerződése alatt megkapta a Madách Színház „Volt egyszer egy csapat" című előadásának az egyik főszerepét, és ezzel egy időben, Norvégiában is bemutatkozhatott a Sakk című musical főszereplőjeként. Majd ezt sorra követték a jobbnál jobb szerepek. A Madáchban jelenleg is több futó előadásban játszik: Macskák, Producerek és nem utolsósorban főszereplője a nemrégiben felújított „József és a színes szélesvásznú álomkabát"-nak, aminek CD kiadványán is őt hallhatja a közönség. Tehetségét egyre inkább elismerik, amit az is jelez, hogy a MÜPÁ-ban megrendezett Bernstein: Mise előadásának és az Andrew Lloyd Webber 60. születésnapja alkalmával megrendezett gálának is szólistája volt, most pedig a Queen dalokat felsorakoztató, Freddie Mercuryt megidéző szeánsz-koncert egyik főszereplője. Miklós Tibor, az előadás életre hívója őt választotta Freddie egyik megszemélyesítőjeként, méghozzá az érettebb korúét.

- Na ugye? Én mondtam, nem a fiatalét - szól ide a rendező szavai hallatán, majd kifejti saját véleményét a darabbal kapcsolatban - Óriási érzelmek kavarognak bennem, miközben éneklem a dalokat, s óriási kihívás ez, napi küzdelem. Nagyon jók lettek a szövegek, nagyon jó a társaság, korszakalkotó produkcióban vagyunk. Boldog vagyok, mert ez egy kivételes alkalom.

Oszd meg: