összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

A tudás mellé szerencse is kell

Az Ifjúsági Innovációs Versenyen elért III. és II. díj, a 2008-as TUDOK Nagydíja, egy Ifjúsági Bolyai Díj, a BME-GTK TDK-ján elnyert I. díj, hozzá a VIK különdíja. Külön-külön is szép elismerések, ám ezek együttes birtokosa a még csak egy éve egyetemista Laki Balázs, akinek máris odaítélték a 2009-es Pro Scientia díj Junior kategóriáját a "középiskolásként és ifjú egyetemistaként a tudományban, a kutatásban és a szakmai munkában mutatott építő szellemiségért". A díjat novemberben veszi majd át a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Akkor legalább biztos itthon lesz, jelenleg ugyanis Stockholmban tartózkodik. Még középiskolás korában végzett munkája elismeréseként nyerte el annak lehetőségét, hogy részt vegyen a 2008-as Nobel-díj átadási ünnepségen és a hozzá kapcsolódó Stockholm International Youth Science Seminar nevű tudományos rendezvényen.

- Mostani kint tartózkodásodnak mi az oka?

- Végső soron most is a SIYSS (Stockholm International Youth Science Seminar) miatt vagyok kint; a tavalyi csapat szervezett egy közösségépítő találkozót, ezen vagyok most, amivel párhuzamosan próbálom kiélvezni a nyár utolsómorzsáit.

- Az egyik pillanatban még a mátraderecskei ásott kutak vízminőségét tanulmányozod, a másikban pedig máris Stockholmban találod magad. Szép példája ez a felfedezésnek...

- A vízminőséges vizsgálattal már nem foglalkozom, de igen: az valóban egy nagyon szép példa arra, hogyan lehet egy igazi tudományos kutatást végigvinni. A Nobel-díj átadási ünnepségre való kijutást azt hiszem alapvetően két témának köszönhetem: az egyik az imént említett hidrológiai kutatás, melyet a váci Boronkay György Műszaki Középiskola és Gimnáziumban dolgozó tanárnőmnek, dr. Tóth Eszternek köszönhetek, akivel annak idején Mátraderecskén a felszín alatti vizek minőségét vizsgáltuk. A méréseket részben helyben, részben pedig a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) Kémiai Laboratóriumában végeztük, majd egy összehasonlító elemzéssé bővítettük ki, mivel a MÁFI, a jelenleg Vácott működő RAD Laboratóriummal együttműködve - amelynek tanárnő a vezetője - 1992-ben végzett hasonló kutatást, s ennek mérési eredményeivel vetettük össze az általunk 2006-ban szerzett adatokat. Mátraderecskén 1995-96-ban végezték el a csatornázást, s emiatt valószínűsítettük a felszín alatti vizek minőségjavulását.

- Hogy kerül ebbe a matematika?

- Az összes kutatással kapcsolatos foglalatosságomat átszövi. Matematikai modell állítható fel arra, hogy azonos geológiai viszonyokkal rendelkező területeken milyen mértékben egyezik meg a talajvíz tisztulásának mértéke. Az Európai Unió által kiadott Vízkeret Irányelv értelmében 2015-ig kellene a régi, természetes vizek állapotát elérni, a vízgazdálkodási terveket pedig 2008-ig kellett ehhez kidolgozni. Kutatásom eredményei a magyar jelentés részeit képezik.

- A másik kutatás is csak részben matematikai.

- Igen, azt Lám Istvánnal, volt középiskolai osztálytársammal közösen végezzük, annak témája az adópolitika, illetve annak modellezése. Valójában már két külön kutatásról beszélhetünk: egy informatikairól, és egy közgazdaságtaniról. Ezzel a projekttel egyébként elnyertük az OKM Ifjúsági Bolyai Díját, illetve áprilisban indultunk az OTDK-n is. Végül megkaptam az OTDT Pro Scientia díját junior kategóriában, amit novemberben vehetek át az Akadémián.

- Ezt úgy mondod, mintha ez Nálatok természetes dolog lenne a családban.

- Igazából a családomban sohasem volt meg a kutatói véna, a szüleim agrármérnökök, praktikusan az összes felmenőm gyakorlati ember volt. Azt hiszem, én vagyok az első a családban, akinek ilyen irányú „ambíciói" vannak.

- Most, hogy egy ideje már részese vagy a tudományos életnek, feltételezem, van némi rálátásod arra, hogy ennek ez a természetes bejárási útja vagy ezen a területen is fontos tényezője az ember boldogulásához a szerencse?

- Szerintem három dolog kell ahhoz, hogy ember elérje azt, amit akar; és ebből az első és legfontosabb egy nagyon nagy adag szerencse! Óriási szerencse kell ahhoz, hogy adott pillanatban egy adott gondolat megszülessen, vagy adott pillanatban rájöjj arra a bizonyos összefüggésre. Biztos, hogy Newton fejében is már megvoltak a gondolatok, de nem álltak össze rendszerré. A végső megoldáshoz az kellett, hogy a fejére essen az az alma. A második, hogy nem szabad félni tanulni. Nem szabad félni megkérdezni a nálunk okosabb embereket arról, amik minket foglalkoztatnak. A kérdéseket meg kell fogalmazni, és fel kell tenni azoknak az embereknek, akik értenek hozzá. A harmadik pedig a kitartás. Ha engem valami érdekel, akkor amellett ki kell tartanom, és dolgoznom kell vele. Nem szabad kifogásokat keresni, például, hogy nincs elég pénz a kutatásra, vagy nincsenek lehetőségek, mert nem ez a fontos. Magyarországon sokszor sajnos ez a jellemző. Pedig a kutatás hasonló a tanári munkához, hiszen igazából ez sem egy szakma, hanem egy hivatás.

- A mátraderecskei vízminőséges vizsgálatnál és a Lám Istvánnal közösen végzett projektben is fontos szerepet játszott a matematika. Ez utóbbinál pedig az informatikai és a közgazdasági elemek is. Neked sokáig mégis az okozott komoly fejtörést, hogy a jövőben programtervező informatikus legyél vagy pedig kémiával foglalkozz. Ugye nem az határozta meg a döntést, hogy melyiket írtad be előbb a jelentkezési lapra?

- Nem. - Mosolyog. - Sokat gondolkodtam, hogy végül is mit írhatnék az első helyre és a hosszas gondolkodás után döntöttem az ELTE programtervező informatikus BSc szakja mellett, ahol most kezdem el a második évemet. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy tavaly felvettek az ELTE Eötvös József Collegiumába, ahol jelenleg lakom. Ez egy nagyon inspiráló és pezsgő szellemi közösség, ahol ténylegesen a folyosón sétálnak szembe a lehetőségek. Egyébként most szeptemberben kezdem el a BME-n az alkalmazott közgazdaságtan BA-t.

- Alig kezdted el felsőfokú tanulmányaidat, úgy tűnik, hogy tanáraid s a „szakma" máris munkatársként kezelnek, s nem hallgatóként. Ezt Te is így érzed?

- Őszintén meg kell vallanom, ezen még annyit nem gondolkodtam. Az talán természetes, hogy ha együtt dolgozunk valakivel egy probléma megoldásán (jelen esetben egy tanár velem) akkor az a munkatársunkká válik, viszont úgy gondolom, hogy én még túl kicsi vagyok ahhoz, hogy ezt elmondhassam magamról.

- Tavaly érettségiztél. Nagyon távolinak tűnik? Jut még idő a régi jó barátaidra?

- Igen, elég távolinak tűnik, és rengeteg dolog történt az elmúlt egy évben. Sajnos ritkán vagyok otthon, ezért az ott lévő barátokkal ritkábban találkozom, de amikor tehetem, akkor beszélünk. Sok barátom már Pesten tanul, akár ott is lakik, velük lényegesen könnyebb a kapcsolattartás.

- Azért is érdekel, mert híresen közösségi ember vagy, a kutatás pedig amolyan „magának való" foglalatosságnak tűnik. Noha, feltételezem, hogy mára ez már csak részben igaz.

- Sajnos, amióta már nem vagyok középiskolás a közösségi életre is sokkal kevesebb időm jut, de ahol tudok, ott segítek. Például az őszi félévben a szakomon mentorkodom, azaz segítem az elsőévesek beilleszkedését.

- A kutatások, az iskolai elfoglaltságok teljesen lefoglalnak?

- Ebben a félévben kb. 70 kreditem lesz, azaz kb. 70 órám lesz egy héten. Ezen kívül kutatgatok még pár helyen, tehát valóban nincsen sok időm, de úgy élem az életemet, hogy gondolkodásra mindig maradjon pár pillanat.

- Mit gondolsz, ha annak idején, tizedikes korodban nem vettél volna részt a Magyar Tudományos Akadémia és a Mindentudás Egyeteme által szervezett versenyen, most talán más témákról beszélgetnénk?

- Nem hiszem. Az egy nagyon erős lökés volt, viszont azt hogy kutató szeretnék lenni, végérvényesen a Nobel-díj átadáson fogalmazódott meg bennem.

- Voltak különleges nehézségek eddigi munkáid során? Olyanok, melyektől talán elrettennek az e terület iránt érdeklődők.

- Dehogy! - neveti el magát. - Na jó, természetesen, mint mindenhol máshol az életben itt is vannak nehézségek, de az ember túlteszi magát ezeken. Mostanában a kutatás már nem az elefántcsonttoronyba zárkózott emberekről, hanem a csoportmunkáról szól, azaz arról, hogyan lehet többet elérni együtt, mint egyedül.

- Van elképzelésed arról, milyen lesz az életed, munkád kb. öt év múlva? Tudod már pontosan, melyik terület mellett voksolsz végérvényesen? Szükséges egyáltalán választani?

- Azt hiszem, hogy nem szükséges választani. Amúgy, ami érdekel, az a matematikai modellezés, vagyis az, hogy a való életből tekintünk egy problémát, azt átemeljünk valamilyen absztrakt matematikai szintre, ott megoldjuk, majd visszahelyezzük a valóságba. Ebben a területben az a szép, hogy láthatjuk, mennyire hasonlítanak egymásra a közgazdasági, ökológia vagy nyelvészeti problémák. Szóval ez érdekel, ezzel szeretnék foglalkozni.

Oszd meg: