összes videóa hét videói

összes képa hét képei

eseménynaptár

hírlevél

„Gyerekek nincs rajtam bugyi”

A költő neve mindannyiunk számára egyet jelent a Bóbitával és gyermekkorunk megannyi kedves versével. Az irodalomban jártasabbak tudják, hogy benne a babitsi hagyományok továbbvivőjét és a filozofikus költészet egyik nagy mesterét tisztelhetjük. Próteuszi költő ő, aki minden hangnemben és versformában ugyanolyan magas színvonalú alkotásokkal tudja megörvendeztetni olvasóját. Erre bizonyíték a kevéssé ismert, 1950 szeptemberében született, Priapos című kötete is, mely pajzán verseinek gyűjteménye.

A fiatal Weöres első atyai mesterének Kosztolányi Dezsőt, irodalmunk játékos költőjét tartotta. Tőle és másik atyai jó barátjától, Kodály Zoltántól meríthette azt a zenei virtuozitást, játékosságot, mely pajzán verseiben is megszólal. Művészi játék, játékos művészet ez a 40 darabból álló versfüzér, ahogy a kötet közreadója, és egyik címzettje, a költő felesége, aki maga is költő, műfordító, Károlyi Amy írja előszavában.

A kötet fakszimile, azaz hasonmás kiadásban jelent meg 2001-ben. Ennek megfelelően egy kéziratos, kockás füzetben olvasható, az ajánlót író Mészöly Dezső szavaival élve, e „huncut hadüzenet a képmutatásnak". Az ajánlóban nem véletlen a Shakespeare idézet sem, hiszen Weöres már csodagyerekként, 6-8 évesen a csöngei lelkész, Hutter Zsigmond, író és Petőfi kutató könyvtárában fellelhető Shakespeare drámákat olvasta. A szonettek nagymesterének műfajában írta a kötet első darabját is, melyet Borsos Miklósnak, a kor híres szobrászának, éremművészének címzett, afféle fizetségként egy Amynak készült ékszer fejébe.

„ Sziklazúzó Miklós mester,
e könyvért cserébe kérem:
magad verte karpereccel
örvendeztesd feleségem.

Mind illetlen versezet,
s ládd, mégsem ledér dalok:
nyomdát tűrni egy se fog,
őrzik szüzességüket."

A versek tehát eredetileg csupán két személynek szólnak, felesége mégis kiadatta őket, bár, talán a női találékonyság által vezérelve, a költő kézírásában, mely nyomdafesték ugyan, a versek mégsem „tűrtek nyomdát" a hagyományos értelemben. A kérdés azonban felvetődik, akárcsak József Attila Szabad ötletek jegyzéke című, terápiás jelleggel papírra vetett írásával kapcsolatban, hogy ez vajon Weöres költői életművének része-e. Nem vitatható, hogy kimunkáltsága nem vetekedik az Új Írás 1964/2 számában megjelent és nagy felháborodást keltett Antik eklogáéval vagy a Fairy Spring egyéb darabjaival. Mégis a költő maguk nemében bravúros alkotásai ezek a főként a népköltészeti rigmusok modorában írt pajzán versezetek, melyek között epigrammák és szonettek is megtalálhatóak. A kötet egyik nyomdafestéket is tűrő epigrammájából való a cikk címadó idézete is:

„Gyerekek, nincs rajtam bugyi",
rikkant hegynek futva Gyugyi.
Lopva visszanéz, figyel:
melyik fiú pirul el?"

Az antik műveltséget tisztelő és ismerő Weöres címválasztása sem véletlen, melyben az antik priaposzi költészetre tesz utalást. A görögöknél Priaposz a termékenység istene volt, a kertekben állították fel karó alakú fafétis szobrait, melyek a férfitermékenység szimbólumaként szolgáltak. Itt helyezték el terményadományikat a későbbi bő termés reményében. A priaposzi költészet első darabjai áldozati epigrammák voltak, melyekben az áldozatot bemutatók sorolták fel adományikat és kéréseiket. Az elvárosiasodás során a rusztikus, nem művészien kimunkált alakú, csak a termékenységgel kapcsolatban álló istenség elveszítette korábbi tekintélyét, nevetségessé, groteszké vált, végül az orgiáktól hangos Rómában az ösztönélet megtestesítőjét látták alakjában. Ő lett a szexuális ösztön kicsapongásait és az ösztönélet egyéb alantas szféráit leíró versezetek obszcén, tisztátalan múzsája. A priaposzi költemények szinte már a pornográf irodalom tárgykörébe tartoznak, hiszen érzelmeket alig tartalmaznak, céljuk pusztán az obszcenitás kimondása. Leghíresebb darabja a 80 műből álló Carmina Priapea vagy Corpus Priapeorum, melyek a legújabb kutatások szerint egy, Martialis korabeli alkotó tollából valók. Korábban a kutatók egyes darabjait Ovidiusnak és Vergiliusnak tulajdonították. A versgyűjtemény célja, hogy egybegyűjtse a priaposzi költészet hagyományit és szembesítse a városi embert obszcenitásával, durvaságaival.
A Priapos antik előképére nem csupán a címadás, hanem a versek száma is következtetni enged, mely pontosan a fele a Corpus Priapeorumban megjelenteknek. Az antik hagyományra tesz utalást a 9 múzsát kurtizán szerepben bemutató darab is.

Nem csupán a világirodalomban van hagyománya az erotikus költészetnek. Hazánkban 200 évvel Weöres előtt jelent meg Csokonai jó barátjának, Pálóczi Horváth Ádám Leány ábécé-je majd Lővy Árpád, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója adta közre a Disznolkodni szabadot a századforduló tájékán. Ma Vadász Géza, vagy a név mögött megbúvó költő/költőnő, tollából olvashatjuk a Legfőbb tudomány weöresi hagyományokat is magukon viselő, rendkívül szórakoztató epigrammáit.

Az antik hagyomány továbbvitele azonban talán túl magasztos cél lenne a Priapos verseinek, hiszen be kell látni, hogy ennek a kötetnek az irodalmi értéke vajmi kevés. A nyelvhasználata pedig helyenként nem tűr nyomdafestéket. Kerüljön most ide egy népies stílusban fabrikált, kevésbé obszcén ám „szabadszájú, friss vers":

„Évi nyafog, ne kínozzák,
míg először olajozzák;
félre-rándul kis popója,
most avatja hódolója.

Nem kell hozzá emberöltő,
sikosan csúszkál a töltő.
S ezentúl csak becsapás
a szemérmes nyafogás."

A rendkívüli műveltségű, gyermeklélekkel megáldott költőfejedelem pajzán verseinek olvasásakor nagyokat nevetve beigazolódni látszanak Weöres Tűzkút című kötetének megjelenésénél mondott szavai, még akkor is ha a Priapos verseit nem a nagyközönségnek szánta:
„A negyven évnél hamarabb elérkező III. évezrednek küldöm könyvemet, nem sejtve, meddig őrzi meg és kedvére való-e...s ugyanazzal a derűvel néz vissza öreg szemembe, mint én előre az ő kedves fiatal szemébe."

A kis kockás füzet olvasásakor kedves szemünk nevetéstől könnyesen visszakacsint, mester.