összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

Mindent bele, emberes űrrepülés

A jövőben játszódó különböző tudományos-fantasztikus filmekben és könyvekben az emberiség sorra járja a világegyetem bolygóit és naprendszereit, újabb és újabb területek után kutatva. De hogyan tegyük meg az első lépéseket?

„Hallottam, érdekel téged az űrkutatás - tényleg űrhajós szeretnél lenni?" Gyakran találkozok ezzel a kérdéssel, pedig az űrtevékenység iránti érdeklődés nem az emberes űrrepülést jelenti. Mármint nem csak azt jelenti. De kalandozzunk most el egy kicsit az emberes űrutazások irányába. Arról már a Séta az űrben című cikkünkben korábban olvashattatok, hogyan választják ki Európában az űrhajósokat. Most lépjünk eggyel tovább, és irány a Mars. Azaz a Hold. Vagy hova is megyünk?

A jövőből jövő jövő

1961. április 12-én a szovjet Jurij Gagarin lett az első ember a világűrben, 1963. június 16-án Valentyina Tyereskova pedig az első női űrhajós (kozmonauta). 1969 júniusában az amerikai Neil Armstrong és Edwin Aldring lehettek az első emberek, akik a Holdra léptek (erről bővebben Hold, Ember, Évtized című cikkünkben). Majd jöttek a különböző űrállomások, a szovjet Szaljut-program, az amerikai Skylab, az orosz MIR. Az első Szaljut-1 1973 májusában indult, Farkas Bertalan már a 6-os sorozatszámúra léphetett. A MIR (a szó jelentése béke) űrállomás építése 1986-ban kezdődött, 15 évig üzemelt, míg végül előre eltervezett módon 2001. március 22-én a Csendes-óceánba csapódott. A Nemzetközi Űrállomás (ISS) építését 1998-ban kezdték el, és 2000. november 2. óta folyamatos a fedélzetén az emberi jelenlét. (Az még kérdés, hogy meddig fog üzemelni az ISS, amely még egyáltalán nincsen készen teljesen.) A közeljövő tervei között pedig emberes holdbázis vagy emberes marsbázis létrehozása szerepel (a Marsra utazás távolságát az ionmotor segítségével lehetne rövidíteni, erről az Ionmotorral a Marsra cikkünkben írtunk többet.)

Hold, Mars és azon is túl

De nem is annyira egyszerű egy emberes Mars-repülés megvalósítása. Egyrészt messze van, másrészt messze van, harmadrészt, ha már eljutottunk odáig, akkor vissza is kellene hozni onnan az űrhajósokat. Kivéve, ha csak egyirányú menetjegyet adunk nekik. Habár az amerikai és a szovjet tervek között a 60-as évek óta szerepel a marsi emberes űrutazás, az amerikai Vision for Space Exploration program jelenleg a 2030-as évekre tervezi. Mondjuk egy 10 évvel ezelőtti cikkben valószínűleg 2020-as dátumot írtunk volna. Úgy látszik, olyan ez, mint a kvantumszámítógép, amelynél szintén már egy ideje 5-10 éven belül várható, hogy elkészül az első.

Nagyon sok kérdés felmerül egy hosszú távú űrutazásnál, kezdve ott, hogy mivel foglalják le az űrhajósok magukat az út alatt, egészen odáig, hogy különböző balesetek esetén mit tudnak tenni. S férfiakat érdemes küldeni? Vagy csak nőket? Vagy vegyesen? Vagy házaspárokat? Honnan lesz elég levegőjük, vizük és ennivalójuk? Honnan lesz elég energiájuk megérkezni, leszállni és visszajutni a Földre? Többen úgy gondolják, hogy a távoli Mars-utazás helyett először a Holdra kellene koncentrálni, és „emberi közelségben" információt gyűjteni arról, hogy milyen sok időt eltölteni egy távoli égitest felszínén.

Víz a Holdon

Persze könnyebb lenne a helyzetünk, ha a célégitest hasonló lenne a Földhöz. Az ideális világon van lélegezhető levegő, víz, „legelőin a fű kövér", az űrhajósok pedig csak az utazásra koncentrálhatnának, mint régen a különböző felderítők. De a valóságban ez sajnos nem így van.

Egy történelmi felfedezés azonban egy lépéssel közelebb hozhatja az emberes holdi jelenlétet. Most szeptember 24-én látott napvilágot hivatalosan is az a hír (pár nappal korábban pedig meg nem erősített forrásokra hivatkozva már keringett erről egy szóbeszéd), hogy vizet találtak a Holdon. Nem űrhajósok mentek el kutat fúrni a kísérőnkre, hanem az indiai Csándráján-1 (Chandrayaan-1) holdszonda mérési adatainak feldolgozása során jutottak erre a következtetésre a kutatók.

Az új felfedezés szerint a Holdnak nemcsak „vizes" az egész felülete, de ez az állapot a Nap sugárzásától függően változik is. Az idézőjel annak szól, hogy nem hömpölygő vizet fedeztek fel, hanem vízre, illetve hidroxilra utaló jeleket (utóbbi egy hidrogén- és egy oxigénatomból áll, ellentétben a vízmolekulával, ami kettő hidrogént tartalmaz).

Oszd meg: