összes videóa hét videói

összes képa hét képei

eseménynaptár

hírlevél

Látszik az űrből a Tisza

Ha egyébként már nem is, de a csillagászat 400. évfordulója alkalmat ad arra, hogy több-kevesebb időre mindenki az égre szegezze tekintetét. Kiváltképp akkor, ha bennünket érintő esemény zajlik odafönn. Így tettek azok a lelkes rádióamatőrök is, akik áprilisban az épp fejük fölött elhaladó űrhajó utasával, a magyar származású Charles Simonyival még váltottak is pár szót. Egyikük Braun Ferenc, a békéscsabai Trefort Ágoston Műszaki Tagiskola tanulója, aki szintén beszélt az űrturistával. Most pedig mi kérdezzük őt a rádióamatőrségről, s az áprilisi esemény jelentőségéről.

De mik voltak az előzmények?

Március 26-án, csütörtökön, magyar idő szerint 13 óra 49 perckor a Kazah sztyepp belsejében fekvő, Oroszország által bérelt bajkonuri űrbázisról indult a világűrbe Charles Simonyi, magyar születésű amerikai szoftverfejlesztő. Útitársai az orosz Gennagyij Padalka és az amerikai Michael Barratt hivatásos űrhajósok voltak, kikkel a Szojuz TM-14 típusú űrhajó fedélzetén tartott a Nemzetközi Űrállomásra. Már nem volt számára ismeretlen az utazás, hiszen Simonyi Károly a világon egyedüli űrturistaként másodjára látogatta meg az űrbázist, s valószínűleg hosszú időre utolsóként is, ugyanis nem lesz hely az űrállomáson, ahol a mostani 3 helyett 6 űrhajós dolgozik majd. Útja során egyebek között kísérleteket végezett az európai és a magyar űrkutatási hivatalok számára, valamint feladatai közé tartozott a rádiózás is. Ugyanis minden amerikai asztronauta képzett rádiós is egyben és útja során kötelessége legalább három iskolával kapcsolatot létesíteni. Ő azonban ennél jóval több kapcsolatfelvételt könyvelhetett el rádiós naplójába.
Amikor novemberben kiderült, hogy Simonyi ismét a világűrbe utazhat, az amatőr rádiósok is újabb lázas szervezésbe kezdtek. Most azonban szerették volna felülmúlni két évvel korábbi kezdeményezésüket, amikor egyes rádióamatőrök jelentkezhettek be az űrutazóhoz. Most 15 klubot kerestek meg arra kérve őket, hogy a helyi iskolákkal együttműködve vonják be az ottani tanulókat is a kapcsolatfelvételbe. A határokat is sikerült kitolniuk, hiszen a Felvidékről és Erdélyből is akadtak jelentkezők. Április 3-án ezek a rádióklubok beszéltek röviden Simonyival, április 4-én rekordkísérletként mozgó földi célpontokról - az ország több pontján hőlégballonról, sárkányrepülőről, vitorláshajóról és kerékpárról - próbáltak meg rádióamatőrök kapcsolatot létesíteni az űrhajóssal, majd a budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikumban kilenc kiválasztott diák tehette fel kérdéseit az utazónak. De az űrből jövő válaszokat nem csak ők hallhatták - saját városukban a helyi amatőrrádiós klubok segítségével osztálytársaik, rokonaik és az érdeklődők élőben hallgathatták a közel tíz perces beszélgetést, amit a Puskás Technikum honlapján élőben közvetítettek.
De igazi jelentőséggel a helyi kapcsolatfelvétel bírt. Ugyanis a technika fejlődése ellenére még ma is különlegesség amatőrként beszélni az űrállomással, főleg, hogy pontosan ki kell számítani azt a tíz percet, amíg a kapcsolatra lehetőség nyílik, mert ennyi idő alatt haladt át a horizont fölött a Nemzetközi Űrállomás. A listán tizenkettedik volt a békéscsabai Trefort szakképző, ahol mintegy húsz rádióamatőr között Braun Ferenc is feszült csendben figyelte az adást, majd fogadta Charles Simonyi bejelentkezését. „Szia Feri, jól veszlek!" - hangzott a nyugtázás az űrből, majd a tizenhét éves fiú feltette kérdését, amit azóta az összes - témával foglalkozó - lap szintén közölt.

 

 

- Mi volt a kérdésed? - faggatom Fecót otthonában, ami egyben rádiós „birodalma" is.

- Azt kérdeztem, hogy lehet-e látni a világűrből Magyarországot és a Tiszát.
- Lehet?
- Igen, nagyon könnyű látni. A Balatont és a Fertő-tavat rögtön föl lehet ismerni, és ahhoz kell igazodni. De azt mondta Simonyi, hogy a Dunát és a Tiszát is lehet látni, de azt már egy kicsit nehezebb, mert teljesen terepszínük van. A régi fényképeken Ő sem látta, csak most, nagyobb felbontóképességnél a formájukat. De a színük egyáltalában nem megkülönböztethető. Szerinte azok a gyönyörű képek, amiket a könyvekben látunk, azok be vannak színezve. A Köröst mégsem kérdezhettem, mert azt már biztosan nem látni.
- Pedig Te épp e folyó mentén, Gyulán élsz, ez lett volna a legkézenfekvőbb kérdés. S innen nem messze, Békéscsabáról - ahol tanulsz - kerültél a figyelem középpontjába. A sajtó is elég sokat foglalkozik Veled mostanában. Változtat ez valamit az eddigi életeden?
- Á! - legyint mosolyogva. - Minden csoda három napig tart. Eleinte még persze téma volt, de most már egyre ritkábban kerül szóba. A felhajtás elmúlt, a rádiózást pedig megszokta a környezetem.
- Mit jelent voltaképp a rádióamatőrség?
- Azok a szabályszerűen jogosított személyek, akik a híradástechnikával csupán személyes érdeklődésből, anyagi érdek nélkül, szabadidejük hasznos eltöltése céljából, hobbiból, sportból foglalkoznak valamelyik rádiós szakággal.
- Ez nagyon hivatalosan hangzott. Mit kell hozzá tudni?
- Egy úgynevezett Éter-KRESZ ismerete szükséges, melyet bárki el tud sajátítani. Ebbe tartoznak a jogszabályok, a biztonságtechnikai előírások, a különféle rádióamatőr rövidítések (pl. QTH = Állomás földrajzi helyzete, 73 = minden jót), és az elektronika. Ezekből az ismeretekből a Nemzeti Hírközlési Hatóságnál vizsgát kell tenni. A vizsga csak „adás" esetén szükséges, a „vételt" bárki veheti.

- Lehet, hogy butaságot gondolok, de nem elavult ez a technika? Hiszen ott a mobiltelefon, az internet...

- Le is szokták nézni az emberek a rádióamatőröket, mert azt gondolják, hogy összeeszkábálunk valami kis rádióféleséget és azzal próbáljuk hívogatni egymást, amolyan „Fából vaskarika-módszerrel". Pedig ez nem igaz, mert ez a kommunikáció alapja, az úgynevezett „őskommunikáció". Nagyon sok fejlesztés ebből indult ki. Pl. a GPS alapelve, a mobiltelefoné, amit - ha jól tudom - finn rádióamatőrök fejlesztettek ki.
- Nem igényel túl sok tartozékot, s egyáltalán, hogy működik pontosan?
- Szükséges hozzá egy adó-vevő berendezés, mely lehet saját gyártmány, de lehet gyári is, valamint kell még egy illesztett antenna is. A működése pedig úgy történik, hogy az adó az antennán keresztül úgynevezett rádióhullámokat sugároz, az ellenállomás pedig ezeket a jeleket veszi. Majd ez a szituáció megfordul.
- Te hogy csöppentél bele?
- Az iskolámban működő rádióklub "fertőzött meg" egy iskolai bemutatón. Egészen pontosan azon a nyílt napon, melyre még általános iskolásként mentem, hogy a továbbtanulási szándékaimat megerősítsem. Vagyis még nem voltam az iskola tanulója, amikor a rádióklubnak már tagja voltam.
- Úgy tudom, hogy a rádióamatőrségen belül több terület is létezik. Téged melyik érdekel leginkább?
- Engem a konstruktőri tevékenységi része, ami az elektronikai, rádiótechnikai alkatrészek összeszerelésével, készüléképítéssel foglalkozik. Ezen kívüli szakágak még a Rádióforgalmazás (Morze, Távbeszélő, csomagrádió képátvitel és digitális üzemmódok), valamint a Sport (Rádiós tájfutás „rókavadászat", Gyalográdió, az „Éteri csúcsok" és a Gyorstávírászat „HST").
- S itthon is legálisan rádiózhatsz, vagy ahhoz el kell menni a klubba?
- A rádióklubokban már lehet önállóan rádiózni, illetve itthon is, ha van a rádiózáshoz szükséges adóengedély, illetve rádióantenna.
- Neked van ilyen engedélyed?
- Igen, a vizsgám fokozata „CEPT Novice", amivel itthon tudok rádiózni.
- De a Simonyival való kapcsolatfelvétel a klubon keresztül történt. Tényleg volt ennek a rövid beszélgetésnek „varázsa? Mitől?
- Volt varázsa, a szívem mintha kiugrott volna a helyéből, annyira izgultam, amikor Simonyi a rádióban visszaszólt. Nem hiszem, hogy még egy ilyen alaklom adódik majd az életemben. Annak már önmagában varázsa van, hogy 360 km magasan kering egy magyar ember, akivel beszélhetünk, nem is szólva ennek a technikai kihívásáról, ami több hónapos előkészületet jelentett.
- Ezt csak erős összetartással tartom kivitelezhetőnek.
- Jól látod, az összetartás nagyon fontos szerepet játszik. Ez az egész olyan, mint egy nagyon jó baráti társaság. Senki nem érezteti a másikkal, ha valamiről többet tud vagy tapasztaltabb, hanem segítenek egymásnak és a kezdőket is felkarolják. Nem az önzés a jellemző. Van egy szoros baráti kör is, ők alkotják a Kakaskört. Ez már az idősebb rétegből épül fel, s olyan szenvedélyesen rádióznak, hogy ha csak egy napig nem jelentkezik be közülük valaki, a többiek képes odaküldeni a mentőt, hogy megtudják, mi van Vele.
- Van jellemző korosztály, vagy minden életkorú rádióamatőr előfordul?
- Jellemző korosztály nincs, a 6 évestől egészen a 91 évesekig űzik ezt a hobbit.
- Miről beszélgettek egymással? Van jellegzetes téma?
- Itt nagyon rövid, főként pár szavas beszélgetésekre kell gondolni, de persze bővebb szóváltás is előfordul. Jellegzetes téma természetesen az időjárás, illetve a berendezések. Amúgy bármiről lehet beszélni, ami nem sértő, valamint sem a kereskedelemhez sem a politikához nincs köze.
- Hogy beszéltek egymással? Milyen nyelven?
- Az elsődleges nyelv az angol, illetve a rádióamatőr nyelv. Amúgy minden nyelv megtalálható, ezért kiváló nyelvtanulási lehetőséget is nyújt.
- Mi volt a legtávolabbi hívásod?
- A legtávolabbi összeköttetésem egy japán állomással volt, PSK-n.
- A közelebbiekkel személyesen is szoktatok találkozni?
- Hogyne! - csillan fel a szeme - Az úgynevezett rádióamatőr-találkozókon személyesen is megismerjük egymást azokkal, akikkel már beszéltünk a rádión keresztül. Ezeket általában évente rendezik a klubok, Békéscsabán, Hódmezővásárhelyen, Szolnokon, a legutóbbi Szarvason volt a környéken. De a környékbeli országokba is rendszeresen járunk. Itt szoktuk cserélgetni az alkatrészeket, és régebbi folyóiratokat is árulnak.
- Mert lapotok is van?
- Igen, meg évkönyv is. - S máris előkerülnek a hazai és nemzetközi újságok, külön számok és vaskos fűzött kötések közt egy 1980-as évkönyvet mutat lelkesen, de figyelemreméltó a fűzött Rádiótechnika is, 1966-ból. Több lapban az ő arcmását is felismerem, de ezeken elegánsan átlapoz, s az alapvető témaköröket ismerteti. - Vannak benne újítások, kapcsolási rajzok, pályázati felhívás, versenynaptár, terjedés-előrejelzést is szoktak bele tenni, de az is benne van, hogy mi történik az egyes tagokkal. Ez itt épp egy 9 sávos adó készítésének leírása - mutat rá egy számomra értelmezhetetlen vonalhalmazra.
- Ez férfi hobbi?
- Romániában tudok egy 13 éves lányról, és ott a siófoki csapat, ami csak lányokból áll fel, ők világhírű rádiós tájfutók. De amúgy valóban a fiúk vannak többen.
- Azzal, hogy mostanában - Simonyi kapcsán is - a média elég sokat foglalkozott a rádióamatőrséggel, nálatok is megnövekedett az érdeklődés? Többen kezdtek el ezzel foglalkozni?
- Békéscsabán nem nőtt az érdeklődők száma, az internet mellett nem látják értelmét. Akik időnként jelentkeznek, hamar lemorzsolódnak, amikor a szükséges összetett ismeretanyaggal szembesülnek. De szemben az internettel és a mobiltelefonnal, ebben az a jó, hogy semmilyen szolgáltatótól nem függ. Csak áramforrás kell hozzá, ami lehet egy akkumlátor is. Épp ezért, ha olyan helyzet alakul ki - ami szerencsére itthon nem jellemző, azonban külföldön gyakrabban előfordul -, például árvíz, földrengés vagy nagyobb áramszünet miatt a hagyományos kommunikációs eszközök nem használhatók, akkor a térségben lakó aktív rádióamatőrök a hatóságok tájékoztatásával vesznek részt a lakosság mentésében. Vagyis nemzetvédelmi szempontból is fontos.
- Vagyis segítőkész, rendes polgár?
- Az a jó rádióamatőr, aki az alapszabályokat betartja. Azt írja az egyik rádiótanonc könyv, hogy „ha nem vagy tisztességes, becsületes ember, akkor ne is kezdj bele". De aki a vizsgáig eljut, az már tényleg rendessé válik.
- Aki vizsgázik, annak ez folyamatosan aktív tevékenységgé válik?
- Végülis ez egy hobbi. Mint aki horgászik, s hetente egyszer kimegy, mi is legalább hetente egyszer bekapcsoljuk a rádiót.
- Te milyen gyakran rádiózol?
- Régebben napi szinten, ez a nyár folyamán kicsit lecsökkent, de most kezd visszajönni.
- Ennyi befektetett munka és felhalmozott tudásanyag után valami azt súgja, hogy ez nem csak egy átmeneti hóbort Nálad. Később is szeretnél ezzel foglalkozni? Mit gondolsz, a jövődben fontos szerepet játszik majd?
- Ha a rádióamatőrségnek közvetlenül nem is, de a híradástechnikának biztos lesz köze hozzá. Már építek rádiót, szerelek technikai berendezéseket, úgyhogy szerintem igen, ez egy tartós hobbi lesz.