összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

A virágzásbiológia szerelmese - Beszélgetés Halász Júliával

„Van ugye a porzó és a bibe. S ott van még a méhecske is.” – Az ilyen jellegű beszélgetések általában fülig vörösödött, verítéktől patakzó arcú szülőkkel kezdődnek, kik a szaporodás, kiemelten az emberi szaporodás témájába próbálják meg nagy kínnal beavatni gyermeküket. De hogy is van ez tulajdonképp a növények életében? Ez érdekelhette Dr. Halász Júliát is, ki azóta felnőtt fejjel, kisbabáit várva is épp ezzel foglalkozik.

Ezek szerint most nem dolgozol? Azaz kikapcsolható a munka, vagy egy biológus - még ha csak elméletben, fejben is, de - mindig dolgozik?

Január elejére várom iker kisbabáinkat, és a hatodik hónap végéig dolgoztam. Azaz eddig jártam be az egyetemre, de igazából itthon is folytatom a munkát, pályázatot, cikket írok, diplomamunkát javítok, és angol szakfordítást is vállaltam. A konkrét labormunkán túl minden más, a kutatáshoz kapcsolódó tevékenység itthon is elvégezhető. A szakirodalom az internet segítségével nyomon követhető, úgyhogy a babák érkezéséig nem feltétlenül kell felfüggesztenem a munkát, ahogy kedvem van, és ahogy erőm engedi, folytathatom.

Milyen életformával jár a munkád? Nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy bezsúfolható egy napi nyolc órás munkarendbe.

Szinte állandó elfoglaltságot jelent, nem kell elgondolkodni azon, mivel is töltsem el a szabadidőmet. Én nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert a férjemmel (Dr. Hegedűs Attila) együtt dolgozom, és gyakorlatilag itthon, esténként, hétvégén is sokat foglalkozunk a munkánkkal, ami sok esetben inkább kedvtelés, mint munka. Nehezen tudnám elképzelni ezt az életformát „civil" társsal. Sem a laborban végzett munka, sem pedig a tudományos eredmények folyamatos követése, illetve a saját eredmények publikálása nem szorítható napi nyolc órába. Ez persze változó, de nyolc óránál mindig többet igényel.

A kutatás vagy pedig a tanítás a vonzóbb terület? Talán más habitust is kíván a kettő.

Így van, ez a két tevékenység kissé eltérő habitust igényel. Számomra a kutatás vonzóbb, nagyobb a sikerélmény a laborban. De természetesen sok előadást és gyakorlatot is tartok az egyetemen, első- és másodéves nappali, illetve levelezős hallgatóknak, külföldi diákoknak.

Aki a Genetika és Növénynemesítés Tanszék munkatársa, a genetikailag módosított növények világába is bepillantást kap. Feltételezem, időnként - a kívülállókra gondolok - megkeresnek a félelmekkel illetve a realitásokkal kapcsolatban. Milyen választ szoktál adni?

Én konkrétan nem dolgozom genetikailag módosított növényekkel, de a Tanszékünk folytat kutatásokat ez irányban is. Ez egy újabb nemesítési eljárás, ami fantasztikus lehetőségeket ígér. A keresztezéses nemesítés során az anya- és az apanövény genetikai állományának fele-fele kerül át az utódba, sokszor a kívánt tulajdonsággal együtt több más, kifejezetten hátrányos tulajdonság is. A géntechnológia lehetőséget ad arra, hogy nagyon precízen csak egyetlen tulajdonságát változtassuk meg az adott növényfajtának. Természetesen általánosságban nem szabad ítélkezni a genetikailag módosított növényekről, egészen más, amikor egy, a növénybe juttatott gén egy új fehérjét termel, vagy például a növény egy saját génjének működését megakadályozva nem termel egy adott fehérjét. Mindegyik eset más és más, amit egyedileg kell értékelni. De önmagában a bio- és géntechnológia óriási lehetőség, és sajnálatos tény, hogy a gyakran hozzá nem értő nagyközönség megalapozatlan vagy valótlanságoktól hemzsegő véleménye hangosabb, mint a szakmai érvek. Éppen ezért igyekszünk az oktatásban erre nagy hangsúlyt fektetni.

A kutatási területed az egyes növények termékenyülési viszonyai. Ha ez az oltással, nemesítéssel függ össze, a gyakorlatban csak igen lassan megmutatkozó eredményekkel jár. Vagy a te feladataid még a laboratóriumban történnek? Hogy kell elképzelni a munkádat?

Az oltás és szemzés ivartalan szaporítási eljárás, én a gyümölcsfák ivaros szaporodását, termékenyülését irányító géneket vizsgálom. Ennek a munkának konkrétan felhasználható eredményei vannak a gyakorlatban mind a termesztés, mind pedig a nemesítés esetében. Régóta ismert, hogy például a cseresznye-, alma- vagy mandulafajták többségének virágait saját pollenjük, virágporuk nem termékenyíti meg, tehát nem jön létre a gazdasági értéket képviselő gyümölcs. Ráadásul ez a jelenség különböző fajták között is előfordulhat. Ha ismerjük, hogy a termékenyülést szabályozó génnek melyik változata van a fajtában, akkor meg tudjuk mondani, melyik másik fajtával lehet egy ültetvénybe telepíteni úgy, hogy a fák kielégítő termésmennyiséget adjanak. Ez az általunk kidolgozott módszerrel egy laborban gyorsan elvégezhető tesztet jelent. A munkám nagy része a Tanszék molekuláris laboratóriumában DNS-szintű vizsgálatokat jelent, de a gyümölcsültetvényekben is akad munka, különösen tavasszal, a virágzási időszakban.

Mi irányít egy kedves, szorgalmas kemenessömjéni kislányt erre a pályára? - olyasmire tudok gondolni, hogy a szomszéd kertjében édesebb volt a barack...

Gyerekkorom óta a biológia érdekelt leginkább, állatok és növények egyaránt, valószínűleg azért, mert nagyon szép környezetben nőttem fel. Eleinte állatorvosnak készültem, de a gimnáziumi évek alatt elbizonytalanodtam, hogy az nem feltétlenül nőnek való szakma. Végül a növények mellett döntöttem, és a budapesti Kertészeti Egyetemen (most Budapesti Corvinus Egyetem) tanultam tovább.

Kezdettől fogva a virágzásbiológia érdekelt?

Nem, eleinte nem volt konkrét cél, csak a genetika. Másodévesen nagyon élveztem a genetika és nemesítés előadásokat, ezért úgy gondoltam, ebben az irányban kellene tovább haladnom. Eleinte a szőlőfajták általános genetikai azonosításával foglalkoztam, de amikor doktorandusznak készültem, adódott egy nagyon értékes és izgalmas téma a Tanszéken a virágzásbiológiával kapcsolatban. Rögtön beleszerettem.

Milyen „törvényszerű" akadályokba ütköztél tanulmányaid, munkavégzésed során?

Nem annyira akadálynak, mint inkább nehézségnek nevezném, hogy munkám kezdetekor a tanszéken nagyon sok olyan technika és ismeret nem állt rendelkezésre, amire a vizsgálatokhoz szükségem volt, hiszen ez a kutatási terület teljesen újnak számított laboratóriumunkban. Így mindent az alapoktól kellett felépítenünk, és viszonylag rövid idő alatt, hiszen egy doktori képzés mindössze három évig tart. Segítséget jelentett a külföldi laboratóriumokban tett látogatás, ugyanakkor az is igaz, hogy az elismert nyugat-európai laboratóriumok nem feltétlenül tárják fel minden tudásuk egy odaérkező kelet-európai fiatal előtt. Mindezekből ennek ellenére is sokat tanultam, és úgy gondolom, hogy későbbi sikereinkben döntő része volt annak, hogy mindent a saját erőnkből építettünk fel, és nem „készen vettünk át" bizonyos mechanizmusokat. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy kialakuljon az emberben az igény, hogy pontosan megismerje a jelenségek vagy vizsgálati módszerek hátterében álló folyamatokat, amikből aztán újabb ötletek születhetnek.

Milyen kezdeti sikerek adtak erőt, lendületet?

Végzősként az egyetemi Tudományos Diákköri Konferencián második, az országos kaposvári versenyen harmadik díjat nyertem. Akkor gondoltam komolyabban, hogy érdemes lenne folytatni. Később, fiatal doktoranduszként egy csehországi konferencián díjazták az előadásomat. Ebben az előadásban munkámnak még csak a kezdeti eredményeiről számolhattam be, így nagyon fontos volt a megerősítés, hogy jó irányba tartunk.

Mire hívnád fel az e terület iránt érdeklődők figyelmét?

Talán nemcsak az elfogultság mondatja velem, hogy az általam művelt szakterület, ahogyan a virágzásbiológia más területei is a legszebb és legizgalmasabb kutatási területek közé tartozik. Napjainkban a molekuláris biológia eszközeivel a már száz évvel korábban megfigyelt és leírt jelenségek eddig homályban rejtőző valódi genetikai, élettani hátterére is rávilágíthatunk. Az érdeklődők kis szerencsével és sok munkával biztosan nagyon izgalmas titkok megfejtéséhez kerülhetnek közel. Szerencsés, ha a kutatójelölt szeret olvasni, és ügyesen, világosan meg tudja fogalmazni a gondolatait. A tudományos kutatás iránt affinitást érző fiatalok figyelmét a választott terület minél elmélyültebb megismerése mellett az angol nyelv lehető legtökéletesebb elsajátítására hívnám fel. Mivel a természettudományok nyelve az angol, mielőbb el kell kezdeni a nyelvtanulást.

A szenvedélyes növényszeretők úgy tartják, hogy „vagy kert, vagy kutya". A te esetedben a kertre tippelnék, de ezt megcáfolja két nagy németjuhászkutyád, Matyi és Rudi, amiből az derül ki számomra, hogy a növényszeretet mellett állatbarát is vagy. Mivel foglalkozol még szabadidődben? Úgy tudom, rendszeres színházlátogató vagy...

Az állatokat a férjemmel mindketten nagyon szeretjük, de sajnos a budapesti lakásunk nem alkalmas állattartásra, így a kutyáimról a szüleim gondoskodnak a sömjéni családi házunk udvarán. Ott egy hatalmas kertünk is van, amelybe az utóbbi időben igyekeztünk a csonthéjas gyümölcsök legkülönfélébb és legkülönlegesebb fajtáit összegyűjteni. Amikor tehetjük, hazautazunk. Valóban nagy színházrajongók vagyunk, én különösen a musicaleket kedvelem. Emellett sokat olvasunk, és - főleg a férjem vezetésével - nagy lelkesedéssel bővítjük az amúgy is nagy kötetszámú itthoni könyvtárunkat, melyben az új és antikvár szakkönyvek mellett a szépirodalmi műveké a vezető szerep.

Kisbabáid megszületésével valamennyi időre felfüggeszted karriered építését? Vagy közben is tudsz, szándékozol dolgozni?

Úgy tervezem, két évig mindenképpen itthon maradok velük, aztán majd kiderül, esetleg igénylik-e még tovább. Most ők a legfontosabbak. Valószínűleg teljesen nem fogok kiesni a munkából, ez nagyrészt a férjemnek köszönhető, mert közös kutatásokon dolgozunk, amit én most abbahagyok egy időre, ő folytatja tovább, itthon pedig mindent megbeszélünk. Két elnyert kutatási pályázatom is van, ezeket most egy időre halasztom, így ha visszatérek, bőven lesz tennivalóm.

Milyen szakmai cél lebeg a szemed előtt? Hiszen amit ennyire fiatalon el lehet érni, azt elérted. S mi érhető el ezen a szakterületen egyáltalán?

Nemzetközi szinten ez a kutatási terület óriási jelentőségű, szinte hetente jelennek meg rangos szaklapokban tudományos közlemények e témában. Ez folyamatos versenyhelyzetet jelent, aki ebbe egyszer belekerült, az mindig újabb kihívások elé áll, és nem szeretne lemaradni a külföldi kutatócsoportoktól. Számos nemzetközi konferencián vettem részt és tartottam sikeres előadást, és eredményeinket elismert folyóiratokban tudtuk közölni. A legnagyobb hazai megbecsülésben tavaly részesültem a Junior Prima Díj elnyerésével. Idén szeptembertől pedig adjunktus lettem az egyetemen, illetve elnyertem az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat. Szintén fontos, hogy több elismert külföldi kutató keresett meg együttműködési szándékkal. Bízom benne, hogy azt a helyet, amit a nemzetközi tudományos életben néhány éves munkával kivívtunk magunknak, a jövőben is sikerül megtartanunk, és tanszékünk nemzetközi szinten is fontos állomása marad a gyümölcsfák genetikai kutatásának.

Oszd meg: