összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

Hólabda Föld

A geológusok szerint a „Snowball Earth”, vagyis a „Hólabda Föld” állapot a földtörténeti múltban háromszor is bekövetkezett, amikor a szárazföldeket és óceánokat szinte teljesen jég borította.

Vannak bizonyítékok, de minél messzebbre megyünk vissza az időben, annál bizonytalanabbá válnak a megszerzett adatok. Az utolsó globális eljegesedésről van a legtöbb információnk, ami széles skálán reprezentálja a folyamattal együttjáró képződményeket. Mikor alakulnak ki? Hogyan vált bolygónk kietlen jégsivataggá? Miért lett vége? Milyen bizonyítékaink vannak? Előfordulhat-e még a Föld életében?

Többször is létezett „Snowball Earth"?

A szakemberek szerint a Föld nemcsak egyszer, hanem háromszor is teljesen eljegesedett. Ezek a periódusok a szilárd vázzal nem rendelkező élőlények megjelenése előtt, 542 millió évvel ezelőtt zajlottak. A harmadik eljegesedés a proterozoikum időből ismert, és 750-580 millió évig tartott. Bolygónkon a Rhodinia nevű szuperkontinens (lásd THE portál, 2009. május 7.) feldarabolódásával kezdődött meg és Gondwana születéséig tartott, ami a következő, majdnem teljesen egységes kontinenstömeg volt.

Mi vezetett a globális eljegesedéshez?

Rhodinia szétesését a köpenyből feláramló hatalmas hő-és anyagmennyiség indukálta. Ennek következtében rengeteg vas és szilícium került az óceánba. De nemcsak az elemek dúsultak fel, hanem a légkörbe kikerült üvegházhatású gázok (CO₂, CH₄, NH₃, H₂O) is. Mégis, hogyha nőtt az üvegházhatás mértéke, akkor mi vezetett a gyors klímaromláshoz? A válasz egyik része az óceánban élő cianobaktériumok (kékalgák) elszaporodásában keresendő. Ezek a kékalgák szén-dioxidot fogyasztanak, és minél nagyobb mennyiségben áll rendelkezésükre, annál gyorsabban szaporodnak. A CO₂ gáz kivonása az atmoszférából viszont lehűlést eredményezett, és megkezdődött a póluskörüli területek eljegesedése. Nemcsak a biológiában lelhetjük meg a kérdés megoldását, hanem csillagászati okokra is visszavezethetjük a problémát. A Föld mozgásának több paramétere periodikusan változik térben és időben, emiatt a Napból jövő besugárzás mértéke néhol csökken, néhol pedig növekszik. A szárazföldi területek eltérő mértékben melegednek fel, vagy éppen hűlnek le. A számítások szerint egy bizonyos szélességi körnél a jég előrenyomulása nem képes leállni, és mindent elfed. A jég a legnagyobb fényvisszaverő képességű felület, és minél több napfényt ver vissza a felszín a világűrbe, annál jobban csökken az átlaghőmérséklet.

De mik a bizonyítékok?

A hatvanas évek geológusai egyre több olyan kőzetmintát gyűjtöttek össze a világ minden részéről, amik csak hideg körülmények között képződnek. Paleomágneses mérésekkel meghatározták az egykori képződési területüket, és nagyon sok mintánál tapasztalták, hogy egyenlítői környékről származnak. Ilyenek a dropstones-ok (ejtett kövek), amelyek gleccserárak hátán szállított kőzetdarabok, az óceánon elolvadás során a mélytengerbe „esnek ki". Óriási kőtömböket találtak így finoman rétegzett üledékes rétegsorban (laminit) Svalbard, Grönland, Ausztrália, Death Valley (U.S.A.) és Namíbia környékén is. A laminitek képződése anoxikus környezetben zajlik, tehát az óceánban nincs mélytengeri áramlás, nem működik a termohalin - cirkuláció, ami azzal magyarázható, hogy az óceán teteje jéggel borított volt. Több helyen találtak már állóvízben, hideg körülmények között képződő, sötét-világos sávokat mutató üledékes kőzetet, varvitot is.

Mi vetett véget a „Hólabda Föld" állapotnak, és ezt miből tudjuk?

A Földet borító jég alatt intenzív vulkáni aktivitás kezdődött meg, amelynek során a jeget átolvasztotta a kitörő magma, amelynek során nagy mennyiségben kerültek ki üvegházhatású gázok a légkörbe. Erre a rétegsorokban megfigyelhető ún. fedő karbonátok (cap carbonates) hívták fel a szakemberek figyelmét, amelyek nagy vastagságban és hirtelen rakódtak le a jégkorszaki rétegek fölé. Azonban a felmelegedéshez hozzájárulhatott még egy impakt esemény is, amelynek a nyomát egy 580 millió éves ~90 km átmérőjű krátertó őriz Ausztráliában. A durván 106 megatonnás robbanás rengeteg port és gázt szabadított a légkörbe, ami elősegítette a vulkáni gázok megrekedését, és gyorsította a felmelegedést.

Vajon előfordulhat-e egy ilyen esemény még a Föld életében vagy az emberiség idejében? Az emberi faj pillanatképnek tűnik a Föld korához képest, és egy ilyen mértékű változást aligha élne túl. De aggodalomra nincsen ok. 580 millió éve nem volt globális eljegesedés, és valószínűleg az emberiség életében sem kell tartani egy hasonló klímaváltozástól.

Oszd meg: