összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

Nem csak lelki szemeink előtt láthatjuk

Az ember szeme nagyon összetett: képes milliónyi szín érzékelésére, a fényviszonyokhoz való alkalmazkodásra, és szélessávú internethez hasonló gyorsasággal továbbítja az információt az agy felé. De valóban „csak” ennyire képes? A Terminátor c. filmben Arnold Schwarzenegger számára az információk szemei előtt jelentek meg, és a szerző, Vernor Vinge más műveiben is a hősöket leginkább bionikus kontaktlencséik segítették, nem pedig agyi implantátumok vagy mindentudó telefonok. Vajon valósággá válhat mindez? Ugyan a filmekhez feliratokat még nem tudunk kivetíteni vele, de már létezik egyszerű áramkörrel ellátott kontaktlencse.

A seattle-i egyetem kutatói létrehoztak olyan kontaktlencsét, amelybe egy rádiófrekvenciával töltött fényforrást építettek be. Egy ilyen kontaktlencsével képesek lehetünk szavakat, illetve képeket is szemünk elé vetíteni.
De nemcsak arra lehet jó ez az új technológiai vívmány, hogy a legújabb videojátékunk szereplőjévé váljunk vagy az internethez csatlakozva információkhoz jussunk (néhány példát említve a távoli jövőből), hanem orvosi célokat is szolgálhat.
A kutatók olyan szenzorokat is beépítettek a lencsébe, amelyek képesek mérni vegyületek koncentrációját, mint pl. a glükóz tartalmát. Ezáltal pedig cukorbetegek cukorszintjét is lehetne mérni anélkül, hogy meg kelljen bökni az ujjukat. És ez még csak a kezdet, 5-10 éven belül még több mindenre lehet használni orvosi területen is: akár egy egész vérképet is kaphatunk a segítségével. Ha pedig még wifi-antenna is be van építve, akkor az orvosok és ápolónők ezek alapján rögtön információhoz juthatnak a beteg állapotáról. Így megspórolhatunk egy kellemetlen vérvételt, illetve annak kockázatát, hogy a vérmintát nem megfelelően elemzik vagy éppen felcserélik.
A kutatók már tesztelték bionikus lencséiket nyulakon. A tesztelt állatok szemén húszperces viselet sem okozott elváltozást.

„Fénylő" szemek

Hogy kép jelenjen meg a retinán, nem szükséges sok fény. Az LCD monitorok által kibocsátott sok-sok foton igazából „felesleges", közülük csak nagyon kevés jut be a szembe. De ha a képernyő pontosan a szemed előtt van (vagyis a kontaktlencsén), akkor minden egyes foton hozzájárul a képalkotáshoz. Az előbbiekből az következik, hogy egy LED-es fényforrással ellátott kontaktlencse esetén sokkal kevesebb energiára van szükség a képalkotáshoz, mint amikor a fény egy külső energiaforrásból érkezik. A kontaktlencse-képernyő két módon működhet. Az egyik, ha a LED maga fényt generál, ekkor aktív LED-eknek nevezzük őket. A másik megoldás a passzív LED-en alapuló képalkotás, amikor ők maguk nem bocsátanak ki fényt, de színük és átlátszóságuk változtatásával szűrik a környezetből jövő fény. (Így működik egyébként az LCD képernyő is: folyadékkristályok gátolják vagy engedik a fény áthaladását a piros, zöld és kék szűrökön keresztül.
Egyelőre aktív LED-ekkel könnyebb bionikus kontaktlencsét előállítani. De természetesen passzív LED-ekkel kevesebb lenne az energiaköltség.

Szem előtt kell tartani ...

Elég sok követelményt kell szem előtt tartani egy bionikus lencse megalkotásához.
Valószínűleg kíváncsiak vagytok rá, hogy hogyan is látjuk a képet, amit bionikus lencsénk létrehoz, hiszen 10 cm-nél közelebbi dolgokra szemünk nem képes fókuszálni. Tehát a képet a szem felületétől minél távolabb kell létrehozni. Egyik lehetőség, ha a lencsére további, kisebb lencséket helyezünk, így a viselő számára a kép fél méteres távolságban lebegve jelenik meg. Egy másik megoldás, hogy a lencsén mikrolézereket helyezünk el. Ezekkel élesebb kép alkotására van lehetőség. A kihívás, hogy -bármelyik megoldást is választjuk- apró méretű, maximum 1,2 mm átmérőjű egységet kell létrehozni.
Mindeközben a képernyőnek féligáteresztőnek kell maradnia, hogy a viselő lássa környezetét is. Ezek nehéz, de fontos követelmények.
További kihívást jelent, hogy a lencsének nem szabad elmozdulnia a pupilláról. Ezt az asztigmiát (szemtengelyferdülést) korrigáló kontaktlencsénél úgy oldják meg (amikor egyszerre kell közelre és távolra is javítani a fókuszálást), hogy a lencse súlypontja az alsó részén helyezkedik el. A kutatók szerint hasonló lehet a megoldás ebben az esetben is.
A következő problémát az jelenti, hogy hogyan „töltjük fel" a bionikus lencsénket a megfelelő energiával? A hagyományos lítium-ionnal működő elemek méretét nem lehet elég kicsire tömöríteni, nem beszélve arról, hogy ez egyéb veszélyeket is magában hordozna. Ehelyett a környezetből jövő energiát célszerű átalakítani, pl. a napenergiát vagy a rádiófrekvenciát.
Ráadásul mindezt egy kis polimerlemezen kell megvalósítani. De nem lehetetlen, hiszen -ahogy cikkünk elején is említettük- már létezik megvalósult prototípus.

Oszd meg: