összes videóa hét videói

Rappelő kutatók a CERN-ben :)

összes képa hét képei

A Burj Khalifa, a világ legmagasabb épülete Dubaiban.828 m magas.

eseménynaptár

hírlevél

alapító

Időkapszula – a kezdetek

Gondoltál már arra, hogy milyen lehet egy múltból származó üzenetet megfejteni és elolvasni? Igen? S arra, hogyan és mit üzennél a jövőnek?

Az időkapszula az Oxford English Dictionary meghatározása szerint „tároló, amit arra használnak, hogy az utókor számára egy meghatározott korszak életét reprezentáló tárgyakat hagyjanak hátra". Vagyis az a cél, hogy üzenetet juttassunk el a jövőbe, és túl azon, hogy ilyesmivel bíbelődni és a jövő nemzedékei számára üzenetet megfogalmazni önmagában is szórakoztató, eközben jó néhány olyan kérdéssel is szembe kerülhetünk, amellyel a mindennapi életben nem.

Az egyik legfontosabb kérdés talán az, miként tudjuk biztosítani, hogy az időkapszula egyfelől hosszú időn át: esetleg évezredekig vagy még tovább fennmaradjon, másrészt a benne tárolt üzenet hozzáférhető legyen (vagyis eljusson a „címzettekhez"). Ugyanilyen fontos az is, hogy a „címzettek" képesek legyenek megérteni - gondoljunk csak az olyan írásokra, mint a proto-elámi, az úgynevezett lineáris A, vagy éppen a Húsvét-szigeti rongo rongo, amelyek ma már tökéletesen érthetetlenek a számunkra, pedig a használóik számára annak idején nem voltak azok. Arról még nem is beszéltünk, hogy jó lenne, ha az időben előre küldött üzenetek nem csupán érthetőnek, de hasznosnak is bizonyulnának - márpedig erre sincs semmilyen garancia.

Kínai szerzetesek

Kínában például buddhista szerzetesek i. sz. 605-től i. sz.1644-ig dolgoztak azon, hogy vallásuk szent szövegeit összesen 14,300 nagy kőtáblára véssék fel, mai szemmel nézve azonban hasznosabb lett volna, ha inkább azt írják le, hogy mit ettek vagy milyen volt az időjárás. Steward Brandt amerikai szakíró egyenesen azt mondja, hogy bármennyire tiszteletre méltó vállalkozás is volt ez, „még jobb lett volna a kiszáradt szerzetesürülék kegyelettel megőrzött archívuma, ami végtelen mennyiségű adatot szolgáltatna étrendről, mezőgazdaságról, éghajlatról, egészségről, nemzetségi és családi leszármazási ágakról". William Jarvis amerikai történész azt állítja, hogy a legtöbb időkapszula a jövő történészei számára teljesen „haszontalan szemetet" szállít a jövőbe, mivel alig árulnak el valamit annak a kornak az embereiről, ahonnét útnak indították őket.

Az első igazi

Pedig az első igazi időkapszulát 1936-ban éppen azért tervezték a New York-i Világkiállítás alkalmából, hogy az 5,000 évvel későbbre, i. sz. 6937-be előre juttatott információk révén forradalmasítsa majd az akkor élőknek a korunkra vonatkozó tudását - mondhatni, robbanásszerű hatása lesz. Ezért kezdetben „időbombaként emlegették", és az egészet finanszírozó Westinghouse cég a 2 m hosszú, mintegy 400 kg-os, torpedó alakú berendezés számára még egy különleges, „időálló" fémötvözetet is kifejlesztett cupaloy néven (ez 99,4 százalék rezet, illetve 0,5 százalék krómot meg 0,1 százalék ezüstöt tartalmazott), és még egy olyan gyűrűt is rászereltek, aminél fogva remélhetőleg majd könnyebb lesz kiemelni a földből.

Ami a tartalmát illeti, abból indultak ki, hogy a jövő archeológusai képesek lesznek az olyan, „kemény" struktúrákat segítség nélkül is rekonstruálni, mint amilyenek a 20. század első felének autóútjai, házai vagy éppen az ekkor élt emberek külseje (amire a csontvázakból következtethetnek), a „puha" részek viszont nem fognak fennmaradni.

Akárcsak egy mai időkapszula esetében, a három fő problémát itt is a korlátozottan rendelkezésre álló hely, a tárgyak romlandósága és a bemutatni kívánt kultúra hatalmas gazdagsága jelentette, és mivel szerették volna, ha az üzenet minél valósághűbb, ezért „sem a tudásunkat, sem a bolondságainkat" nem akarták eltitkolni.

Tehát a szórakoztató ipar egyes termékei ugyanúgy helyet kaptak az időkapszulában, mint ahogy napilapok és a különböző vallások bemutatása; az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat; a fénysebesség és különböző bolygók távolsága. A mezőgazdasági termékek mellett (rizs; sárgarépa, gyapjú, dohánycserje magjai stb.) abból kiindulva, hogy „minden korok asszonyai közül a mieink a legszebbek, legokosabbak és legápoltabbak", bekerültek a válogatásba a kozmetikumok is. Sőt, még egy, a korra jellemző női kalap. Továbbá ezüst dollár tíz centes és más pénzérmék, ébresztő óra és bifokális szemüveg... és helyet kapott meg Einstein és a szintén fizikus Robert A. Millian és az író Thomas Mann üzenete is.

Azt elérendő, „hogy az angol kiejtés ne vesszen el", erről is mellékeltek egy összefoglalót, illetve elhelyeztek egy 140 ezer szót és kifejezést tartalmazó szótárat meg a Miatyánkot háromszáz különböző nyelven (hogy afféle Rosetta Kőként segítse az utánunk jövőket), és ehhez csatlakozott az északi szél meg a Nap vetélkedéséről szóló mese is 25 nyelven.

Ez az „angol nyelvkönyv" a Bibliával együtt hagyományos könyvformában kapott helyet az időkapszulában, a többit azonban mikrofilmen rögzítették, és az egészet 1938. szeptember 23-án „indították útnak" a jövőbe. Egyáltalán nem mellékesen pedig kiadtak róla egy kötetet is. Ebben nem csupán az időkapszula pontos földrajzi koordinátái találhatóak meg (északi szélesség: 40° 44' 34",089 nyugati hosszúság: 73° 50' 43",842), de emellett az esetleges olvasókat arra kérik, hogy a tartalmát „időről időre fordítsák le azokra az új nyelvekre, amelyek utánunk fognak megjelenni", mert a szöveg csak így maradhat érthető. És hogy biztosan ne vesszenek el az időkapszulával kapcsolatos információk, ezért több ezer példányt küldtek belőle szét a világ legkülönbözőbb egyházi és közkönyvtáraiba. 

Oszd meg: