összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

Afrikából „importált” napenergia

Nem is gondolnánk, hogy a Nap két hét alatt annyi energiával árasztja el a Földet, mint amennyit egy év alatt fogyaszt az emberiség. Ez az óriási energiaforrás egyelőre még nagymértékben kiaknázatlan. De talán nem sokáig lesz ez így, főleg ha sikerül megvalósulnia egy 400 milliárd eurós német projektnek a Szahara sivatagban. A Desertec beruházás célja, hogy a sivatag vidékén felhalmozódó napenergiát Európába szállítják.

Még mielőtt belemennénk abba, hogy milyen hasznot hozhat egy ilyen projekt, vizsgáljuk meg, hogy valóban szükséges-e egy ekkora méretű beruházás!
Felmerültek kétségek, miszerint nem biztos, hogy előnyös, ha Európában politikailag instabil államokra alapoznák az energiaellátást, továbbá Európának nem kéne ily módon „kihasználnia" Afrikát. Illetve a Szaharában az is gátlótényező, hogy napfényben ugyan bővelkedik, vízből azonban annál kevesebb van, pedig utóbbi szintén elengedhetetlen a tervezett szolár-termikus erőművek működéséhez.
Hogy ez világos legyen, vizsgáljuk meg a cikk további részében ennek a szolár-termikus rendszernek a működését!

Hogyan "öntözzük" a napelemfarmot?

A fényelektromos (fotovoltaikus) technológiától eltérően (ahol a napenergia közvetlenül árammá alakul) a szolár-termikus rendszer először hő formájában gyűjti a napenergiát, és csak utána alakítja át elektromos árammá. A technológia lényege, hogy tükröket használnak a fény összegyűjtésére, majd ezzel felmelegítik az olajat, vizet vagy az olvadt sót. Ezeknek a gőze aztán meghajtja a turbinát, melynek hatására áram termelődik.
A szolár-termikus rendszernek további előnye a fényelektromos cellákkal szemben, hogy a felmelegített folyadék tárolható, így később is lehet áramtermelésre használni, vagyis nemcsak nappal, de éjszaka képes villamos energiát előállítani, mégpedig nagy mennyiségben. Azonban működése közvetlen napfényt igényel, tehát egy felhős napon termelése kb. nullára esik vissza. Ez a hátránya a fényelektromos rendszerrel szemben. De természetesen a Szahara felett tűző nap kiküszöböli ezt a hátrányt. A sivatag minden négyzetméterére évente több energiamennyiség jut, mintha két hordó olajat elégetnénk. Becslések szerint egy 600 km-es hosszúságban elterülő szolár-termikus erőmű energiatermelése fedezi a világ összes villamosenergia-szükségletét, ennek 250 km-es szakasza pedig elegendő Európa áramellátására.

Víz a sivatag alól

A szolár-termikus erőmű rengeteg mennyiségű vizet igényel, hogy lehűtsék a turbinából kiáramló gőzt. A projekt tervezői szerint a 120 ezer megawatt teljesítményhez kb. 350 millió liter víz szükséges.
Víz ugyan van a sivatag alatt: az Egyiptomtól délre található núbiai víztározó a világ legnagyobb föld alatti vízkészlete: 60 000 köbméter vizet tartalmaz. A probléma az, hogy nem megújuló erőforrás, tehát hiába esik az eső, nem lesz több víz a föld alatt, mivel ez évezredekkel ezelőtt gyülemlett fel. Sőt a kiaknázás költsége akkora lenne, hogy nem is érné meg. A Desertec projektet egy ilyen hatalmas költség gazdaságtalanná tenné.
Felmerült az is, hogy ne vízzel, hanem levegővel hűtsék le a gőzt. Ezáltal 90%-kal kevesebb víz is elegendő lenne a rendszer működéséhez. Azonban a hűtés így kevésbé hatékony, és emiatt nagyobb területre kellene építeni a rendszert, több tükröt használva, nagyobb üzemeltetési költséggel.

Zöldáram

Decemberben a világ vezető országainak képviselői valószínűleg aláírják Dániában azt a szerződést, amelyben 2050-ig a szén-dioxidkibocsátás 80%-os csökkenését tűzik ki célul. Eddig a fényelektromos technológia bizonyult az erre legalkalmasabb eszköznek, bár ennek még mindig magas az előállítási költsége.
A német űrkutatási központ jelentése szerint a Desertec projekt 2050-re a lakosság energiafogyasztásának 15%-át lesz képes fedezni, 100 gigawatt csúcsteljesítménnyel, ami megfelel 100 széntüzelésű erőmű termelésével. Tervek szerint húsz magas feszültségű vezeték fogja (elhanyagolható veszteséggel) továbbítani az áramot Európába. Az összeköttetést Marokkó és Spanyolország között a Gibraltári-szoros, Algéria és Franciaország között a Baleári-szigetek szolgáltatják, Tunézia Olaszországgal, Líbia Görögországgal, Egyiptom pedig Törökországgal és Ciprussal lesz összekötve. Európa zöldáramellátását továbbá a skandináv vízi erőművek, az északi-tengeri szélturbinák, az izlandi geotermikus energia és a kelet-európai bioüzemanyag fogja kiegészíteni.

Oszd meg: