összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

Időkapszulák: a firkálgatástól az emberi testig

Ha gondoltál már arra, hogy időkapszulát készítsél, akkor biztos az is az eszedbe jutott már, hogy nem csupán egyféle megoldás képzelhető el...

Csak firkálgatunk

Annak, hogy időkapszula-készítésbe fogunk, alapvetően kétféle célja lehet: a „firkálgatás" és a tudományos üzenet. Ami az előbbit illeti, ide azokat a megoldásokat szoktuk sorolni, ahol lényegében nem teszünk mást, mint ugyanúgy mindössze egy „jelzést" küldünk a saját létezésünkről, mint azok, akik a házak falára fújnak fel (eléggé el nem ítélhető módon) egy krikszkrakszot, vagy éppen azok a görögök, akik a piramisokra már jóval időszámításunk előtt azt vésték fel, hogy „elkápráztatott". De említhetnénk lord Byront, a híres 19. század eleji angol költőt is, aki Poszeidón templomára karcolta fel a nevét, és így tovább.

Az ilyen időkapszulák egyik klasszikus példája Ford amerikai elnök nevéhez fűzőik - vagy inkább csak fűződne. Ő ugyanis az USA alapításának kétszázadik évfordulójára 22 millió állampolgár aláírását gyűjtötte össze, hogy 2076-ban majd legyen mit olvasgatniuk az akkori tudósoknak. De aztán a pennsylvaniai Valley Forge-ban ellopta valaki az őrizetlenül hagyott vonatról. És mivel máig sem nem került elő, ezért ott szerepel a leginkább keresett időkapszulák top listáján.

Merthogy ilyen is van. Ezt az amerikai Oglethorpe Egyetemen 1990-ben létrejött Nemzetközi Időkapszula Társaság állította össze, és eredetileg tíz tétel szerepelt rajta, de azóta kettő hollétére derült fény. A többi viszont azóta sincs meg, és különben is úgy becsülik, hogy az eddig útnak indított több tízezer időkapszulából csupán néhány tucat fog „célba érni".

A Civilizáció Kriptája

Azért éppen Oglethorpe Egyetemen alapították meg az Időkapszula Társaságot, mert az 1930-as évek második felében itt hozta létre - mint egy afféle „legújabb kori Noé bárkáját" - a Civilizáció Kriptája nevű időkapszulát dr. Thornwell Jacobs, „a modern időkapszula atyja". Ha a Westinghouse által az Amerikai Világkiállításra készített időkapszula volt az első igazán komoly ilyen konstrukció (amelynek az ötlete egyébként Jacobs egy 1936-os cikkéből származott), akkor a Civilizáció Kriptáját az első igazán tudományos igényű időkapszulának tekinthetjük.

Itt abból indultak ki, hogy a valahai civilizációk példájából kiderül, hogy milyen kevés információ maradt fent arról, hogy hogyan éltek az akkoriak, milyenek voltak a használatai tárgyaik stb., és hogy a jövő történészeinek meg kellene könnyíteni a dolgát. Úti célul pedig azért az i. sz. 8113-at választották, mert 1936 (a tervezet születésének éve) pontosan félúton van az. i. e. 4241-hez, a történelem legrégebbi, ismert időpontja: az egyiptomi naptár kezdete és az időkapszula majdani kinyitásának időpontja között.

Amikor Jacobs elképzelése meglehetősen nagy médianyilvánosságot kapva közismertté vált, akkor az amatőr tanácsadók valósággal megrohanták az  Oglethorpe Egyetemet, és többek között olyanokat javasoltak hogy harisnyakötőt, konzervnyitót, valamint száraz martinit olíva bogyóval kellene előre küldeni a jövőbe...

Jacobs ehelyett a páncélajtóval védett, 6x6x3 m-es föld alatti szobában összesen nyolcszáz irodalmi, tudományos és vallási művet helyezett el (többek között a Bibliát, a Koránt, az Iliászt és Dantétól a Poklot) speciális, időálló, vékony fémből készült mikrofilmen, mivel az Amerikai Szabványügyi Hivatal vizsgálataiból tudni lehetett, hogy a hagyományos mikrofilm legfeljebb néhány száz évet bírhat ki. Az egészhez tartozik egy szélkerékkel hajtott áramfejlesztő is, hogy a szövegeket akkor is el lehessen olvasni, ha az i. sz. 9. évezredben már nem használnának áramot. De megtalálható a Civilizáció Kriptájában Hitler, Churchill, Sztálin meg Popeye, a tengerész hangfelvétele is; továbbá Budwiser sör; műanyag játékok, és hasonló, a mindennapi élethez tartozó tárgyak is. Ezek adományozói között egyaránt szerepel az Eastman Kodak és V. Gusztáv Adolf svéd király, és amikor 1940. május 25-én a Civilizáció Kriptáját lezárták, akkor elhelyezték benne a ceremóniáról készített felvételt is meg az Atlanta Journal egy számát fémlapon (amely központi témája nem különösebben meglepő módon a II. Világháború volt).

Kocsik és emberek is

A Civilizáció Kriptája az Appalache Hegység gránitjába van ágyazva a  neogótikus stílusú Phoebe Hearst Memorial Hall alatt az Oglethorpe Egyetemen, és Jacobs azt remélte, hogy ez épület akár évezredekig is fennmaradhat. De arra azért még Jacobs szerint is vajmi kevés esélye van, hogy még mindig a helyén álljon - hacsak újjá nem építik közben -, amikor a Civilizáció Kriptáját kinyitják a távoli jövőben. Más lenne persze a helyzet, ha csupán ötven vagy száz éves időtartamot hidalna át, és ez alapján belátható, hogy a tervezett időtartamtól függően eltérő problémákkal kell számolnunk. Tehát az időkapszuláknak néhány alaptípusát szoktuk megkülönböztetni az alapján, hogy milyen messzire küldjük előre. Nem mindegy tehát, hogy  centenáriumiak-e, vagyis száz, vagy éppen millenárisak: vagyis ezer év-e a hatósugaruk. De elképzelhető az is, hogy a jövő egy meghatározatlan pontjába tartanak, és tovább növeli az időkapszulák változatosságát, hogy olykor egészen különleges megoldásokat alkalmaznak hordozóként.

1957-ben például az Oklahomai Tulsában a korszak jellegzetes kocsiját: egy teljes Pylmouth Belvedere Sort kupét ástak el cigarettával és gyufával; női fésűvel és rágógumival; fotókkal, térképpel, egy karton sörrel, 2 dollár 73 cent aprópénzzel és néhány más aprósággal együtt, hogy mindez majd csak ötven évvel később, 2007-ben kerüljön napvilágra. A kocsi ekkora rosszabb állapotban volt, mintha egész idő alatt az utcán furikáztak volna vele, a vele együtt jövőutazó Destination Earth című film viszont az American Petroleum Insitute-tól, olyan jó állapotban fenn, hogy ma is megnézhetjük.

De akadnak a kocsi-időkapszulánál elrugaszkodottabb ötletek is. Az ezredforduló idején, amikor különösen népszerű volt az időkapszula-készítés, a Droog nevű holland design cég azt vetette fel, hogy hosszú távon rendszerint három dolog szokott fennmaradni: a hulladék; a családi ékszerek és a sírok, illetve a sírok tartalma. Tehát miért is ne helyeznénk el a jövőnek szóló üzeneteket (akár az illető kedvenc dalát, akár a kórtörténetét, akár pedig egy irodalmi művet) mondjuk valaki fogtömésében a jövő archeológusai számára.

Oszd meg: