összes videóa hét videói

összes képa hét képei

eseménynaptár

hírlevél

Bölcsészet és informatika

Hogy mi köze az irodalomnak az informatikához? Nyilván félreértés lehet, hiszen már az iskolában megtanultuk, hogy kétféle tudományterület van, amelyek élesen elhatárolódnak egymástól: a reál és a humán ismeretek. Ez az elkülönülés szinte átjárhatatlannak tűnik, és olyan sztereotípiákban él tovább bennünk, mint a tarisznyás bölcsészek és a szemüveges kockafejűek (magyarul geekek) örök viszálya. Ebben a cikksorozatban e két, látszólag teljesen különböző terület néhány metszéspontjára hívjuk fel a figyelmet; elsőként az irodalom és az informatika kapcsolatára.

Vajon eszünkbe jut-e nap mint nap a világhálót böngészve, hogy egy argentin író, bizonyos Jorge Luis Borges novellája, mely Az elágazó ösvények kertje címet viseli, már 1941-ben megelőlegezi az internet sava borsát adó hipertextet? Hogy mi a hipertext, azt mindenki tudja, aki valaha is rákattintott egerével egy hivatkozásra (hiperhivatkozásra), azaz linkre. Szakszerűen így határozza meg Ted Nelson, a hipertext megalkotója: „nem-folyamatos írás - olyan szöveg, amely elágazik, és választási lehetőséget kínál az olvasónak, s amely legjobban egy interaktív képernyőn olvasható. Az általános elképzelés szerint ez szövegdarabok linkekkel összekapcsolt sorozata, amelyek különböző útvonalakat kínálnak az olvasó számára."

Visszatérve az irodalmi vonatkozáshoz, Az elágazó ösvények kertjében Borges egy furcsa regényt író kínai tudósról beszél. A krimibe ágyazott filozofikus fejtegetésben egy párhuzamos idősíkokból álló világ képe sejlik fel, egy ősi kínai regény univerzuma, melynek értelmét emberöltők óta próbálják megfejteni. A novella egyik lényeges momentuma, hogy a főszereplő épp azt az embert öli meg, aki képes volt megérteni ezt a különös művet: „minden regényben, mikor valaki válaszút elé kerül, az egyik utat választja, a többit mellőzi; Cuj Pen úgyszólván kibogozhatatlan regényében egyidejűleg az összeset választja. Ezen a módon különböző jövőket, különböző időket teremt, ezek ismét szaporodnak és szétágaznak."
Ezek az elágazási pontok az interneten található hivatkozásokra emlékeztetnek, melyek segítségével egy másik oldalra, egy másik szöveg világába ugorhat a felhasználó, így az olvasás során a linkek számától függően akár végtelen számú szöveget is kaphat; egyelőre azonban csak elméletileg. A világhálón ugyanis az oldalak hiperhivatkozásai egyáltalán nem vezetnek a végtelenbe, legtöbbször néhány kattintás után visszajutunk a kezdőlaphoz, és a kör bezárul, nyilván azért, mert csak olyan helyre tudunk ugrani, melyet az adott oldal készítői belinkeltek.

A hipertext megalkotójának eredeti célja ezzel szemben egy átjárható, sűrű hálózatba rendezett „dokuverzum" (a dokumentum és univerzum szavak összekapcsolásával létrehozott műszó, melyet szintén Nelson alkotott) volt, mely felöleli az emberi tudás összességét, és oda- visszacsatolással kapcsolja össze az információkat. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy az egyes dokumentumokhoz nem csak készítőik fűzhetnének linkeket, hanem bármelyik felhasználó, aki a saját gondolatmenetét, asszociációs láncolatát akarja rögzíteni. A már említett Ted Nelson ezt az ötletet Roosevelt elnök tudományos tanácsadójának, Vannevar Bushnak 1945-ben kiadott Út az új gondolkodás felé című tanulmányából vette.

Bush ebben egy Memex nevű, íróasztal méretű gépezetet álmodott meg, melynek belsejében a könyveket, folyóiratokat, képeket, napilapokat mikrofilmen lehet tárolni, s az asztal lapján található képernyőkre kivetíteni. Ami a lényeg: az adatokat nem az addig megszokott alfabetikus, szigorúan hierarchikus struktúrában tárolná a gép, hanem emberi, asszociatív gondolkodást utánozva nyomvonalakat rögzítene az egyes dokumentumok között, így az „összekapcsoló indexelés" révén bármilyen szövegrészlet hozzárendelhető bármilyen szövegrészlethez. Igaz, a Memexet még teljesen mechanikusan működő gépezetként képzelték el mikrofilmtekercsekkel, bonyolult áttételű karokkal és billentyűzettel, de leglényegesebb eleme, az adatok összekapcsolása adja a mai hipertext alapját.
Ted Nelson, aki bevallottan a Memex elektronikus változatát akarta létrehozni, „dokuverzumával" egy mindent felölelő enciklopédiát, a Világ Összes Művét állította projektje középpontjába. Az 1960-as években körvonalazódott tervet Xanadu-projektnek nevezte el Coleridge Kubla kán című verse nyomán.

 

A versben Xanadu a tökéletes hely, ahol Kubla kán kimondhatatlan szépségű palotát épít, és ahogyan a költő verse befejezetlen maradt, sajnos a nagyszabású projekt is erre a sorsra jutott. Nelson tervéből csupán egy 2007-ben debütált program, a XanaduSpace 1.0 készült el, melynek demó verziója ingyen letölthető, ám a várakozásokhoz képest csalódást okoz: alig néhány dokumentum 3D-s összekapcsolását adja, melyet körbejárhatunk és megcsodálhatunk a program segítségével. Az Egységes Adatstruktúrának nevezett találmány, mely szerint az emberiség által „valaha leírt, elsuttogott, elsürgönyözött vagy filmre vett összes nyom/feljegyzés, gombnyomással azonnal elérhetővé válik egy saját számítógépről, vagy valamelyik szolgáltató-hely nyilvános Xanadu termináljáról" ugyan utópia maradt, azonban az olyan kezdeményezések mint a Wikipédia megvalósítani látszanak azt az álmot, melyet ugyancsak Borges novellájában, a Bábeli könyvtárban látunk felbukkanni:
„Az univerzumot (amelyet mások Könyvtárnak neveznek) meghatározatlan és talán végtelen számú, hatszög alakú galéria alkotja, melyeknek közepén alacsony korláttal körülvett nagy szellőzőaknák vannak. Minden hatszögből láthatók lefelé és felfelé az emeletek - sehol sincs végük. A galériák beosztása egyforma. Kettőt kivéve minden oldalon öt - összesen húsz - hosszú polc takarja a falakat a földtől a mennyezetig; magasságuk alig haladja meg egy átlagos könyvtáros magasságát. [...] Minden hatszög minden falának öt polc felel meg; minden polcon harminckét azonos nagyságú könyv, minden könyv négyszáztíz oldalas, minden oldalon negyven sor, minden sorban mintegy nyolcvan fekete betű. [...] A Könyvtár teljes, és polcain a húsz-egynéhány ortográfiai jel valamennyi - bár nagyszámú, de mégsem végtelen - lehetséges kombinációja előfordul, vagyis mindaz, ami kifejezhető [...] a Könyvtár minden könyvet magában foglal."

Folytatjuk!