összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

H1N1 – Tényleg veszélyben vagyunk?

Itt vagyunk decemberben, az influenza-járvány megjósolt csúcspontjának időszakában, és még sokan ma sem tudják eldönteni, mit is gondoljanak új ellenségünkről, a H1N1 néven elhíresült sertésinfluenzáról. Egymásnak ellentmondó információk zúdulnak ránk a médiából. De mit mond a vírus veszélyességéről tudomány?

Legelőször ejtsük meg a bemutatkozást: közismert neve H1N1, ami valójában nem egy pontos név. A spanyolnátha és néhány szezonális influenza ugyanezt a nevet viseli, hiszen ez a név valójában egy besorolás. Az egyes vírusok nevét ugyanis a felszínükön levő fehérjék (hemagglutinin, azaz HA és neuraminidáz, azaz NA) altípusa alapján képezzük, így a H1N1 név annyit jelent, hogy a vírus felszínén az 1-es altípusokba tartozó HA és NA lelhető fel. Ha pontos nevén akarjuk szólítani, 2009 A(H1N1)-nek kell mondanunk, hiszen a szakirodalomban ez a neve. De mi most nevezzük továbbra is H1N1-nek vagy sertésinfluenzának az egyszerűség kedvéért!

Próbálj meg hasítani...

Mikor valaki megfertőződik, voltaképp az történik, hogy a vírus az előbb említett HA fehérjéi révén a sejtfelszínhez kötődik, s megindul a vírusrészecske bekebelezése a sejtbe. A sejt és a vírus fúziójának létrejöttéhez az szükséges, hogy a vírus HA fehérjéjének a hasítása megkezdődjön. És ez egy lényeges pont! Ugyanis a fertőzés jellegét, erősségét, a tüneteket és a mellékhatásokat alapvetően az határozza meg, hogy mennyire könnyű hasítani a vírus HA fehérjéjét. A „hagyományos" influenza esetében csak az alsó légutakban vannak olyan fehérjebontó enzimek, amelyek képesek a HA nevű fehérjét hasítani. Alattomosabb vírusok viszont (mint amilyen a madár- és a sertésinfluenza is), olyan HA szekvenciával rendelkeznek, hogy más szövetekben fellelhető fehérjebontó enzimek is képesek legyenek hasítani, így tehát a vírus több szövetben is képes elszaporodni.

Tudtad? Korábbi, sok áldozatot követelő infuenza-járványok pusztításáért is a vírus HA fehérjéjének olyan változásai tehetőek felelőssé, amelyek könnyebbé teszik a hasításukat, így többfajta szövetet képesek megfertőzni. A H1N1 fertőzéssel együtt járó gyakori halál ok, a tüdőgyulladás épp ezt példázza.

Félni vagy megijedni?

Mint azt fentebb említettük, a médiából igen nehéz kiigazodni. Egyes források ártalmatlannak, és a szezonális influenzánál gyengébb lefolyásúnak nevezik a H1N1-et, míg mások nem győzik felhívni a figyelmet arra, milyen óriási veszély leselkedik a küszöbünkön. Hasonló, vagy rosszabb a helyzet a védőoltással kapcsolatban, ami körül valóságos hisztéria alakult ki. Az orvosok egy csoportja az egyetlen megoldásnak tartja, míg mások vitaminok szedésére és egészséges életmódra biztatnak, mondván, hogy ennyi elég a védelemhez. A védőoltással szemben gyanakvó paranoiás elméleteket pedig itt már ne is említsük.

De lássuk kicsit közelebbről ezeket az érveket és ellenérveket, és ismerjük meg, milyen állásponton van a legelterjedtebb tévhitekkel kapcsolatban a tudomány!

Védőoltás: Kontra és pro

1. tévhit: A H1N1 csupán egy gyenge lefolyású influenza. Sokkal kevesebb halálesetet okozott eddig, mint a szezonális influenzák.

Világszerte eddig több mint 8000 ember halálát okozta a sertésinfluenza, míg egy „hagyományos" influenzajárvány idején kb. 36.000 ember hal meg minden télen, csak az Egyesült Államokban. Ezeknek a számoknak a fényében sokan azt a következtetést vonják le, tévesen, hogy a H1N1 kevésbé veszélyes, mint a szezonális influenza. Ám ezeket a számokat nem lenne szabad ilyen egyszerűen összevetni. Először is, az influenzajárványok kitörésének ideje évről évre változik, így a helyes összehasonlítás alapját az szolgáltathatja, ha nem az év forgásához, hanem a járvány kitörésének időpontjához igazítjuk a vizsgált időszakot, s hónapról hónapra vetjük össze a halálozási adatokat. Ha így járunk el, azt láthatjuk, hogy a szezonális influenzajárványok alatt és közvetlenül utána igencsak megnő a halálesetek száma, főleg az idős emberek körében. Igen ám, - és itt jön a második szempont -, a halálesetek száma ugyan javarészt az influenzavírusnak tudható be, de nyilván más betegségek, vagy épp az influenza okozta szövődmények is közrejátszanak - hogy milyen arányban, erről nincs pontos adat. Ezzel szemben a sertésinfluenzának tulajdonítható haláleseteket a járványt okozó vírussal együtt járó légúti fertőzés okozza. A H1N1-ről tudható, hogy virulensebb vírus, tehát várhatóan több embert fertőz majd meg, s gyakrabban okoz direkt módon halált. A járvány hatása azonban nem csak számokban mérhető. Ez a vírus - a szezonális influenzavírussal ellentétben - inkább a fiatal korosztályban tarol: a legveszélyeztetettebb korosztály a kisgyermekeké és a 20 és 50 év közöttieké. Október elejétől 76 gyermek és kamasz halt meg sertésinfluenzában az Egyesült Államokban. Ez magasabb halálozási arány, mint ami szokásos influenzajárvány elején mérhető. És a tél még csak most kezdődik!

2. tévhit: A H1N1 csak az egyébként is beteg, gyenge emberekre veszélyes. Az egészséges immunrendszer gond nélkül megbirkózik vele.

A vírus ellen nagyon kevés ember védett. (Meglepő módon, inkább az idősebb korosztály tartozik ide, hiszen egy korábbi, 1957-es járványban már találkozhattak egy H1N1 típusú vírussal, így immunrendszerük képes védekezni ellene.) Előzetes számítások szerint kb. hatszor annyi ember fog megfertőződni ebben a járványban, mint egy szokásos influenzajárványban. Ez a populációnak a harmadát jelenti. Az igazán nagy veszélyt az jelenti, hogy a legsúlyosabb esetekben a vírus egyenesen a tüdő mély szöveteit támadja meg (hogy hogyan, erről fentebb szóltunk). Ez az asztmásokra, dohányosokra, a várandós nőkre különös veszélyt jelent. A menyéteken végzett tesztek (azért menyét, mert légutainak sejtjei nagyon hasonlóak az emberéhez) is bizonyítják, hogy ez a vírus a tüdőnek sokkal mélyebben lévő szöveteit támadja meg, mint a szokásos influenzavírusok. Miért nem hal bele mégsem mindenki? Mert bizonyos emberek immunrendszere képes védekezni a fertőzés elfajulásával szemben. Ennek oka lehet, hogy átestek már korábban olyan fertőzésen, amit egy hasonló típusú vírus okozott (mint a fentebb említett 1957-es járvány, vagy egy 1977-es, a Szovjetunióból útnak indult járvány), vagy szerencsések a génjei és rendelkezik egy bizonyos immun-gén megfelelő variánsával: ez azonban genetikai kérdés, nem az életmódtól vagy a vitaminoktól függ. Röviden: lehet, hogy sokunkban van vagy kialakult természetes védelem. De hogy épp benned van-e, ki tudja ezt neked megmondani?

3. tévhit: A H1N1 tünetei megegyeznek a „szokásos" influenza tüneteivel. Ha elkaptad, belázasodsz.

Ez csak félig igaz. A tünetei gyakran megegyeznek a szokásos influenzáéval, de sokszor nem. A szokásos tünetek mellett előfordulhat hányinger, gyomorgörcs vagy hasmenés is. Az esetek felében pedig nem jár együtt lázzal. Ez az információ sajnos kevéssé közismert, ezért többnyire úgy hiszik: ha nincs lázad, nem vagy influenzás. Ez csak azért veszélyes, mert ha nem tudod, hogy elkaptad a sertésinfluenzát, nem figyelsz oda a fertőzés súlyosabb formáját jelző jelekre: légszomj, mellkasi fájdalom vagy az ajkak elkékülése.

4. tévhit: A higiéniás előírások betartása és a vitaminok, valamint sok folyadék fogyasztása segít elkerülni a fertőzést.

Ha odafigyelsz az egészségedre, akkor egy gyengébb lefolyású influenzát még gyengébb lefolyással tudsz átvészelni. A dohányzásról és az alkoholról való leszokás, a súlyfelesleg leadása valóban csökkenti az esélyét, hogy a fertőzés súlyosabb formáját elkapd. Ám ezen túl az interneten keringő megelőzési jó tanácsok java része mögött nincs bizonyíték. A D-vitaminról, a sok folyadék fogyasztásáról, a gyakori kézmosásról és az egészségügyi maszk viseléséről sajnos az derült ki, hogy nem segítettek elkerülni a fertőzést. Mindemellett, ha az egészségedre odafigyelsz, az nem árthat, sőt, valószínűleg csökkenti a megbetegedés súlyos formájának kialakulását, ha karban tartod magad. De tudd, hogy ez nem jelent száz százalékos védettséget. Egy biztos megoldás van csak: a védőoltás.

5 tévhit: A védőoltás nem biztonságos, több veszélyt rejt, mint maga a vírus.

A H1N1 fertőzés lefolyása sajnos nem mindig gyenge. Egészséges fiatal szervezetekben is okozott már halált. De tegyük fel, és kívánjuk, hogy te nem tartozol e szerencsétlen csoportba. Ez persze önmagában jó, de arra is gondolni kell, hogy, ha te át is vészeled a fertőzést, a családtagjaidat, barátaidat, környezetedet viszont megfertőzheted, és akkor újra lehet izgulni, hogy ők is olyan szerencsések legyenek, mint te vagy. De mi a helyzet a védőoltással?

Az emberek védőoltással szembeni bizalmatlansága érthető: a '70-es években kitört járvány idején mintegy 48 millió amerikait oltottak be a sertésinfluenza ellen, akik közül 532-en egy ún. „Guillain Barré-szindrómát" kaptak az oltástól, egy bénulásos betegséget. A legtöbben felépültek belőle, de 25-en belehaltak ebbe a betegségbe. Ez a védőoltás-kampány tehát 10 ilyen esetet produkált milliónként. Ez azt jelenti, hogy biztonságosabb, ha nem oltatod be magad? Egyáltalán nem. Lássuk, mi áll a mérleg két oldalán: az egyikben, hogy a sertésinfluenza áldozatává válhatsz. Ráadásul - és ezt kevesen tudják - maga a vírus sokkal nagyobb valószínűséggel (négyszer annyi esetben) okozhat Guillain Barré-szindrómát, mint az oltás.

Magyarországon a Fluval P nevű vakcinával oltanak a sertésinfluenza ellen. Ez a védőoltás inaktivált vírusokat tartalmaz, azaz kiváltja a szervezetünk immunreakcióját, de nem képes bennünk szaporodni. Mivel a védőoltás előállításához a vírust tojásban (csirkeembriókban) szaporítják, ezért a vakcinában maradhatnak elenyésző mértékben tojáseredetű komponensek, amire egyesek allergiásak lehetnek. Ezért az oltás beadása előtt az orvosnak tájékozódnia kell róla, nincs-e ilyen allergiája a páciensnek. Másik aggálya sokaknak a szóbeszéd, hogy a vakcina kiegészítő szerként az egészségre káros mennyiségű higanyt tartalmaz, és sokan ezért nem akarják beoltatni magukat. A Fluval P valóban tartalmaz kiegészítő szert (mint szinte minden vakcina), ez az alumíniumfoszfát gél. Az alumínium nagy dózisban valóban mérgező lehet, de tudni kell, hogy a védőoltásban dózisonként kevesebb mint 0,6 mg alumínium van: naponta ennek átlagosan hatszorosa jut a szervezetünkbe a táplálkozáson keresztül. Tehát az oltás alumíniumtartalma elenyésző és nem veszélyes.

6. Ha lefut ez a járvány, utána biztonságban leszünk.

A világjárványok megjelenését nem lehet pontosan megjósolni. Az eddigiek, amikről tudunk, ilyen időközönként jelentkeztek: 1580, 1729, 1781, 1830, 1847, 1889, 1918, 1957, 1968 és 2009. Hogy az eddigi járványok súlyosságát elkerüljük, nagyon rajta kell tartanunk a szemünket a háziállatok vírusain, ugyanis gyors mutációra és esetleges terjedésre képesek. De nem kell rettegnünk: a kutatók rekordgyorsasággal fejlesztették ki a mostani vírus elleni védőoltást. Ugyanakkor óvatosnak kell lennünk az olyan vírusokkal, melyek a fertőzöttek felét megölik - mint amilyen a H5N1 madárinfluenza. A mostani helyzet azt mutatja, hogy a védőoltások kifejlesztése terén fel tudjuk venni a versenyt minden influenzavírussal. Egyre azonban ügyelni kell: a beadásukkal is gyorsabbnak kell lennünk, mint amilyen gyorsasággal ők képesek terjedni.

Oszd meg: