összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

„Jó időben, jó helyen” – idegkutatóként Londonban

Első londoni látogatásom alkalmával a bátyám elvitt a munkahelyére, egy egyetemi kutatólaborba. A komoly berendezésekkel, fehér köpenyes emberekkel teli terembe belépve megilletődtem, majd onnan a labor „pihenőjébe” lépve meglepődtem. Fiatalok viccelődtek, dobálóztak plüss-agyakkal és játékpatkányokkal miközben elméleteket, eredményeket vitattak meg. Ez a komolytalanabb oldala a kutatásnak, a komolyabb része megismerhető ebből az interjúból, melyet Dr. Rancz Edével, Londonban élő idegkutató bátyámmal készítettem.

Honnan ered a vonzalmad a természettudományok iránt?

Kiskoromtól érdekeltek a "miért", "hogyan" jellegű kérdések és nagy szerepük van abban a szüleimnek, hogy még mindig érdekelnek, mert sohasem tértek ki előlük, hanem válaszoltak rájuk. Az általános és középiskolában több modell-rendszert megismertem, melyek mindegyike más-más síkon kezeli ezeket a kérdéseket. A bölcsészettudományok, a filozófia vagy akár a teológia módszerei mind érdekeltek - és érdekelnek ma is a művelődés és szórakozás szintjén - de úgy éreztem, több konkrétumra, objektív mérhetőségre van szükségem. Így a legvonzóbb ezek közül a természettudományos módszer volt, ahol egy korlátozott rendszeren belül, matematikai formalizmussal tehetőek fel ezek a kérdések, és - a rendszer keretein belül - nagy valószínűséggel megválaszolhatóak.

Egyetem alatt az Eötvös Collegium tagja voltál. Kérlek, mesélj kicsit a Collegiumról! Szakmailag nagy előnyt jelentett számodra?

Az Apáczai gimnáziumban (ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziuma) 4 évig kollégista voltam, kitűnő társaságban, meghatározó 4 éve volt az életemnek, kicsit sajnáltam is, mikor véget ért. Mikor beiratkoztam az ELTE Természettudományi (TTK) Karának biológus szakára, a kezembe nyomott információs csomagban találtam egy rövid leírást az Eötvös Collegiumról (ELTE Eötvös József Collegium). Szimpatikus volt a célkitűzése, miszerint tehetséget ápol, az, hogy nagy múltra tekint vissza, és hogy falai közé felvételivel lehet bekerülni. Alapvetően szeretem a felvételiket, hisz ha felvesznek, az azt jelenti, hogy később lépést tudok tartani az intézmény által diktált tempóval, ha nem, akkor meg valószínűleg úgysem érezném ott jól magam, így hát megpróbáltam. Felvettek és megismerhettem a szakkollégium intézményét, - ami manapság szinte minden egyetemnek van - ahol a tömeges felsőoktatás ellenére egy válogatott társaság, tutori rendszerben, sokkal magasabb színvonalú oktatásban részesülhet, mint ami a mai felsőoktatásra általában jellemző. Ez afféle elitképzés a szó pozitív értelmében. Társasági élet szempontjából igazán kiemelkedő volt, köszönhető ez a 70% bölcsész 30% TTK-s aránynak - a bölcsészek bohémsége jót tett - illetve annak, hogy a motivált emberek nagy része nem csupán szakmailag, a munkájában motivált, hanem a szórakozásban is. Nagy híre volt a színjátszó körünknek és a kollégium klubhelyiségében - az Estikében - rendezett buliknak is.  Szakmai vonalon, mint TTK-s, ahol a kutatás alapvetően drága infrastruktúrát igényel (mikroszkóp, vegyszerek, stb.), amit a Collegium anyagi okok miatt nem tudott biztosítani, a tutori rendszer kevésbé volt fontos, leszámítva talán a legfontosabbat. Az Eötvös Collegium biológus tutora, Zboray Géza hívta fel a figyelmemet a TDK (Tudományos Diák Kör) intézményére, és irányított Freund Tamáshoz, ami nagyban meghatározta a pályám további alakulását. 

Hogyan kerültél külföldre?

Az egyetem második évétől kezdve TDK-ztam, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben (KOKI) - melyet akkor Vizi E. Szilveszter vezetett, aki később a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lett - Freund Tamás és Hájos Norbert kezei alatt. Ez azt jelenti, hogy az ember megismerkedik a labormunkával, a kutatás mikéntjével (sajnos erre az egyetem nem sok lehetőséget nyújtott, remélhetőleg a mesterképzés keretein belül ez mára megváltozott). Az ott eltöltött 4 év elengedhetetlen volt ahhoz, hogy az egyetemet elvégezve nagy vonalakban tudjam, milyen irányba akarok indulni, az idegtudományon belül mely részterületek érdekelnek. Az egyetem utolsó éveiben jelentkeztem sok konferenciára és nyári iskolára, melyek a világ különböző részein kerültek megrendezésre. Ezeken eleinte csak nézőként vettem részt, majd kutatótársaimmal saját posztert is állítottunk, melyeken a kutatási eredményeinket prezentáltuk. Később egyre több konferenciára hívtak meg Sydneytől Buenos Airesig. A kurzusokon, konferenciákon ismerkedtem meg sok emberrel, és az otthoni tutoraim is segítettek felvenni a kapcsolatot azokkal a laborokkal, akiknek érdekel a munkája. A TDK-s munkám eredményei alapján meghívtak ide-oda labort látogatni, kaptam néhány ajánlatot így én választhattam meg, hol szeretném folytatni a kutatást. Fontos volt az is, hogy milyen pályázati lehetőségek vannak, és miután megkaptam a Wellcome Trust (a világ második legnagyobb magánalapítványa, sokat áldoznak a kutatásra Nagy Britanniában és a világon) PhD ösztöndíját, a UCL (University College London) mellett döntöttem.

Érezted negatív vagy pozitív hatását annak, hogy Magyarországról jöttél akár a munkádban akár a magánéletedben?

Annak, hogy konkrétan Magyarországról érkeztem, csak pozitív hatását éreztem. Az idegtudomány sok nagy öregje és fiatalja magyar származású, így jó ajánlólevél, ugyanakkor magasabb elvárás is, ha kiderül, magyar vagyok. A magánéleti tapasztalataim, hogy aki járt már Magyarországon mind szívesen eleveníti fel az emlékeit, leszámítva azt, hogy milyen gyatra a magyarok idegennyelv-tudása, de remélhetőleg ez már a múlté. „Külföldinek" lenni viszont teljesen természetes, mind a tudományos életben, mind pedig Londonban.

Mi a kutatásod tárgya jelenleg?

Nagy vonalakban az érdekel minket, hogy az agy miként dolgozza fel, tárolja és használja a bejövő érzeteket, és miként képez ezekből egy koherens képet a világról. A modellrendszer, amit használok, az egér- és patkányagy, annak is a tapintással és az egyensúlyérzékeléssel kapcsolatos területei. Különböző módszerekkel mérjük az idegsejtek és idegsejt-csoportok aktivitását, miközben kontrollált ingereket adunk az állatnak, például mozgatjuk egy bajusz-szőrét - ami nagyon fontos érzékszervük - vagy finoman fel-le utaztatjuk őket egy mini-hullámvasúton. Így persze csak azt tudjuk meg, hogy különböző ingerekre miként reagálnak az idegsejtek. Ahhoz, hogy a "miért" kérdésre is választ tudjunk adni, genetikai és vegyi módszerekkel befolyásolunk különböző idegsejteket és figyeljük, miként változik az agyi aktivitás illetve az állat viselkedése, például egy tanulási tesztben, így ok-okozati kapcsolatot tálalhatunk egy agyi aktivitás és például egy viselkedésforma között.

Szerinted mik lehetnek csábítóak a kutatási pályában egy mai fiatal számára?

Összefoglalva, az intellektuális szabadság, az ember hobbija, mint fizetett munka, a megismerés öröme és a nemzetközi légkör.

Mi a sikered titka? A tudásvágy vagy az eredmények motiválnak, vagy ezt a kettőt nem lehet szétválasztani?

A „sikerem" titka alapvetően az, hogy jó időben voltam jó helyen. Az Apáczai, az Eötvös Collegium, a KOKI mind-mind lehetőség teremtőek voltak számomra, az én érdemem csak annyi, hogy ezek közül néhánnyal tudtam élni. A tudásvágy elengedhetetlen motiváció, mert sokszor vannak hetek-hónapok, amikor nem tudok konkrét eredményeket felmutatni. Talán a legfontosabb motivációm, azon túl, hogy örömforrás számomra a kutatás, az a hit, hogy az adott rendszerben „tudom" minek miként kell működnie. A „heuréka" pillanatok pont akkor jönnek, amikor nem úgy működnek a dolgok, ahogy elképzelem, hisz akkor az én „tudásom", megértésem valahol nem stimmel. Na az, hogy hol és miként, abból lesz az eredmény.

Hogyan képzeled a következő 10 évet szakmailag?

Jelenleg egy 4 éves ösztöndíj második évét taposom, sok függ attól, milyen eredményeket tudok prezentálni az utolsó év végén. Ha sikerül legalább részben teljesítenem, amit elterveztem - ez körülbelül fele-fele arányban múlik szorgalmon és szerencsén - akkor jó eséllyel kaphatok egy állandó állást egy nagynevű egyetemen. Ha nem, akkor marad továbbra is a pályázás, vagy állandó állás egy kevésbé híres egyetemen. Az állás és a pályázati pénz persze csak feltétele annak, hogy kutasson az ember, ötletekre és jó munkatársakra is szükség van. Reményeim szerint, sikerül kiterjesztenünk az általunk használt módszereket komplexebb kérdésekre is, mint például a térbeli navigáció vagy a kedélybetegségek, de ehhez még sok-sok kísérletre és gondolkodásra van szükség.

Oszd meg: