összes videóa hét videói
5/5 (2db)
összes képa hét képei
Csillagok5/5 (2db)
eseménynaptár
hírlevél
Előre, sose hátra!
A 424-es nem a világ legkorszerűbb mozdonya volt, talán nem is a legszebb. Mégis legendává vált. Ennek oka az lehet, hogy füstölgő kéményével részese volt nemzetünk 20. századi viharos történetének. Akkor született meg, mikor az 1920-as trianoni diktátum következtében elveszítettük vasúthálózatunk 60%-át, mozdonyaink és szénbányáink jelentős részét. Ezért ekkor valóban óriási jelentőséggel bírt, hogy sikerült alkotni egy magyar, korszerű vasúti újdonságot. Az életben maradás egyik bizonyítéka lett. A következő években pedig szemtanú. Ott volt, mikor a bevonuló magyar katonákat ujjongva fogadták 1940-ben Kolozsvárott, mert a második bécsi döntés következtében visszacsatolták Észak-Erdélyt és a Székelyföldet Magyarországhoz. De akkor is ő volt szolgálatban, amikor jóvátételt kellett fizetnünk a szocialista országoknak az elvesztett második világháború után, és a hatalmas hadisarc részeként a mozdonyokkal is törlesztenünk kellett. Az ötvenes évek diktatúrájában volt közöttük úgynevezett Békevonat, amelyet az Szovjetunió Kommunista Pártjának 19. kongresszusára ajánlottak fel a lelkes sztahanovista munkások, akik mindig túlteljesítették vállalt munkatervüket, legalábbis papíron. A szocialista barátság részeként a mozdony segítette a távoli Koreai Népi Demokratikus Köztársaság füstös fejlődését is. De a legfontosabb mégiscsak akkor volt, mikor begördülve valamelyik pályaudvarra, eljuttatott minket úticélunkhoz: haza, munkahelyre, vagy nyáron pihenni a Balatonhoz.

A 424,001-es mozdony volt a legelső a magyar vasúttörténetben, amely mindenes volt, tehát gyors-, személy- és tehervonatokat egyaránt továbbított. A 1350 LE (993 kW) teljesítményű, 2'D tengelyelrendezésű, univerzális, túlhevítős gőzmozdony tervezését Kertész Béla konstruktőr (1882-1970) irányította. Az első világháború késleltette gyártását, így próbaútját 1924. április 22-én tartották Budapest és Vác között. A mozdonyon látható táblán az első számcsoport a kapcsolt tengelyek számát és más műszaki adatokat jelölt, a vessző utáni pályaszám pedig azt mutatta meg, hogy a sorozatból hányadik darab robog el a későn érkező utas előtt. Teli szerkocsival több mint 200 kilométert tudott megtenni, legnagyobb sebessége 90 km/óra volt. Belföldre (365 mozdonyt) és külföldre (149 mozdonyt, főleg jóvátételként) egyaránt készítették, egészen 1958-ig, amikor leálltak a gyártásával. Utolsó nagyobb újításként az 1960-as években átalakítottak néhány 424-est pakuratüzelésűvé, melynek köszönhetően a mozdony teljesítménye valamelyest megnőtt, de még így sem vehette fel a versenyt az új beszerzésű dízelmozdonyokkal. A 80-as évek eleje óta pedig már nem is látható méltóságteljes, 13 méter hosszúságú alakja a síneken.
Karrierje csúcsán bélyegsorozaton szerepelt, mozdonyvezetők viselték képét sapkájukon a koszorúfonatban ábrázolva, képeslapot nyomtattak róla. Ma pedig fényképek, festmények, vasútmodellek és film (Dér András 1981-es Száll a 424-es című alkotása), valamint olyan könyvek idézik fel alakját, mint például dr. Kubinszky Mihály professzor fotóalbuma, amely egy személyes vallomást nyújt át a mozdony hőskorából. (A címe: Emlékképek a 424-esről.) A mozdony belefüstölte magát a halhatatlan dalok közé is, hiszen Cseh Tamás megénekelte 1978-ban a Désiré apja című számában a mozdonyvezető apa munkaeszközét:
Száll a 424-es,
mert az én apám fűti,
száll a 424-es,
mert az én apám fűtő.
Előre, sohase hátra
de jó, hogy nem vagyok árva...
Ha pedig valaki élőben szeretne 424-es gőzmozdonyt látni, megnézheti a legelsőt a Közlekedési Múzeum mellett kiállítva, vagy másik hármat működés közben a Magyar Vasúttörténeti Parkban (1142 Budapest, Tatai út 95.).









