összes videóa hét videói

Bízhatsz a tudományban?

összes képa hét képei

Androméda-galaxis

eseménynaptár

hírlevél

alapító

Tutankhamon sírjának titkai az interneten

Dr. Jaromir Malek egyiptológus professzorral Tutankhamon sírjának on-line dokumentációjáról, Howard Carter alakjáról, az egyiptológia mai kihívásairól beszélgettünk.

Dr. Jaromir Malek az Oxfordi Egyetem egyiptológus kutatója. Számos egyiptológiai alapmű kötődik a nevéhez, köztük a magyarul is régóta olvasható és az ókori Egyiptom iránt érdeklődők egyik alapvető kézikönyveként számon tartott „Az ókori Egyiptom atlasza" című kötet (J. Baines és J. Málek., Helikon, 2000). Malek jelenleg az oxfordi Griffith Institute vezető kutatójaként az egyiptomi műemlékeket földrajzi renben összefoglaló sorozat, a Topographical Bibliography köteteinek szerkesztője és az intézet páratlan egyiptológiai archívumának kezelője. Az archívum anyagában található Howard Carter a Tutanhamon sír feltárása során készített teljes dokumentációja, melynek feldolgozása Malek vezetésével jelenleg is folyik. Beszélgetésünk során erről a projektről kérdeztük őt először.

THE: Howard Carter Tutankhamon sírjában végzett feltárásaihoz kapcsolódó archív anyagának most már jelentős része mindenki számára elérhető az interneten a Griffith Institut honlapjáról (http://www.griffith.ox.ac.uk). Mi volt az elsődleges céljuk az archívum közzétételével és milyen eredményt vártak az anyag online publikálásától?

- Dr. Jaromir Malek: A válasz egyszerű, és elsősorban a sír kutatástörténetének állapotából adódik. Körülbelül tíz évvel ezelőtt kollégáimmal együtt számba vettük, hogy az egyiptológia leghíresebb régészeti felfedezéséből, Tutankhamon sírjának feltárásából összesen hány leletet ismerünk, és ezek közül mennyit dolgoztak fel tudományos alapossággal. Válaszunk, mely nagyjából a mai napig érvényes, az, hogy mindössze a sírban talált műtárgyak 30%-a került publikálásra, azaz a síregyüttes anyagának nagy részét még mindig nem dolgozták fel a kutatók. Ezután azt kérdeztük magunktól, vajon mennyi időbe tellene a teljes anyag publikálása, és arra jutottunk, hogy bizony ez legalább újabb 150 évet venne igénybe. Ez a helyzet pedig egyszerűen nem fogadható el, sem egyiptológus szemmel, sem általános kultúrtörténeti szempontból. Az anyag ugyanis nemcsak az egyiptológus kutatók számára bír hihetetlen jelentőséggel, hanem az egyetemes emberi művelődés számára is. Arra gondoltunk, hogy, bár nem kényszeríthetjük a kollégákat arra, hogy Tutanhamon sírjának anyagával foglalkozzanak, a feltárás dokumentációjának közzétételével azonban megkönnyíthetjük számukra a hozzáférést a sír mellékleteihez. Fontos körülmény volt továbbá, hogy ebben az időben kezdett az internet olyan mértékben elterjedni, hogy valós lehetőségként, segédeszközként tudtunk vele számolni a terv kidolgozásában. Így született meg az elképzelés, hogy a sír dokumentációjához kapcsolódó minden anyagot, a dokumentáció tételeit, a feltárás során készített fotókat és a feltáráson dolgozó szakemberek minden feljegyzését digitalizált formában tegyük közzé. Kezdetben csak az archívum egy részével dolgoztunk, majd fokozatosan terjesztettük ki a munkát a teljes dokumentációra, és a munka során én voltam az, aki minden egyes dokumentumot látott és elolvasott. Az archívum feldolgozásából egyedül Alfred Lucas, a feltárás során a tárgyak restaurálásért felelős szakember feljegyzéseinek digitalizálása maradt hátra, mivel úgy gondoltuk, hogy ez az anyag szerényebb jelentőséggel bír. Ez a véleményem azóta már gyökeresen megváltozott, Lucas feljegyzései ugyanis legalább olyan fontosak mint Carter dokumentációja, sőt bizonyos tárgyak esetében jóval többet mondanak számunkra, így ezeknek a dokumentumoknak a közzététele újabb fontos adalékokat fog szolgálni a sír kutatói számára. Ez az utolsó fejezete a munkánknak még nagyjából 3-4 hónapot fog igénybe venni, ezután pedig ténylegesen a maga teljességében lesz olvasható Tutanhamon sírjának régészeti dokumentációja az interneten.

THE: Az adatbázist tehát elsősorban a kutatóknak szánták?

JM: Nem egészen. Természetesen Tutanhamon sírjának online adatbázisát leginkább az egyiptológusok tudják kihasználni. Az oldalnak hála a sír egyes aspektusait vizsgáló kutatóknak például nem kell feltétlenül Oxfordba látogatniuk, hogy ellenőrizzék a kapcsolódó dokumentációt. A digitalizált archívum azonban érdekes lehet bárki számára, aki Tutanhamon sírja iránt érdeklődik, hiszen az adatbázis használata igen egyszerű, így mindenki könnyen megtalálhatja benne a számára érdekes tárgyakat, részleteket.

THE: Ezalapján a jelenlegi kiállítás is részben az adatbázis létrejöttéhez kötődik.

JM: Így van, a szervezők is többször említették nekem, hogy bár a Tutanhamon Kincsei vándorkiállítás nem kapcsolódik hivatalosan a Griffith Institute projektjéhez, az adatbázis nélkül sokkal nehezzebben és valószínűleg kevésbé pontosan lett volna kivitelezhető a jelenlegi tárlat. Ez is jól mutatja, hogy az adatbázis mennyire sokrétűen használható. Nagyon fontos továbbá az archívum állagmegóvása is. Tutanhamon sírja ugyanis a mai napig nagyon sok embert érdekel, a digitalizáció révén pedig nem kell kitennünk az iratokat és a fotókat az időről időre történő lemásolások rongáló hatásának.

THE: Tutanhamon sírjához kapcsolódó archívum elsősorban az egyes műtárgyak elemzése vagy a feltárás részletei kapcsán lehet érdekes. Kíváncsi vagyok azonban mennyi tudható meg belőlük a sír feltárója, Howard Carter alakjáról, mind az egyiptológus szemszögéből, mind magánemberként. Carter személyiségét ugyanis a feltárást övező történések misztifikálása erősen torzította az idők során.

JM: Howard Carter, a kutató alakja a dokumentáció egyes feljegyzései révén elég jól kirajzolódik, személyiségének részletei azonban az archívumban is rejtve maradnak. Ez általánosan is igaz, Carter ugyanis alapvetően elég titkolózó volt, elsősorban ami a magánéletét illeti, és ha belegondolunk ez nem is volt alaptalan. Az előzmények és a sír feltárásának körülményei ugyanis elég különlegesnek mondhatóak. Carter művészcsaládból származott, apja gyermek és állat zsánerekre szakosodott festő volt. 17 évesen került ki először Egyiptomba és mindent, amit a szakmáról tudott az ásatásokon töltött évek alatt a gyakorlatban szerezte, nem volt szakmai előképzettsége. Legkorábban Percy Newberry keze alatt dolgozott el-Bersha középbirodalmi sírjainak feldolgozásán. Carter az észak-angliai Norfolk megyében nőtt fel, ahol a nemesi Amherst család birtoka is feküdt. A család feje, báró William Amhurst Tyssen-Amherst jelentős egyiptomi gyűjteménnyel rendelkezett, melyet Carter gyakran látogatott, hogy másolatokat készítsen az egyes tárgyakról. Amherst, mint a brit egyiptomi ásatások egyik kiemelkedő támogatója, jól ismerte Newberryt, így amikor az aszisztenst keresett, Lord Amherst az ifjú Howard Cartert ajánlotta, részben kiemelkedő rajztudása részben fiatal kora miatt. Kettejük levelezésében olvasható, hogy Amherst a fiatal Cartert tehetséges rajzolóként ajánlja, aki ráadásul csak 17 éves, így nem kell neki évi 50 fontnál többet fizetni (nevet). Később Carter William Matthew Flinders Petrie ásatásain dolgozott majd az Egyiptomi Műemléki Hivatal kötelékében Alsó- és Felső-Egyiptom főinspektora is volt. Carter aztán 1909-ben ismerkedett meg George Edward Stanhope Molyneux Herberttel, azaz Carnarvon 5. Lordjával, akivel bár nagyon jól kiegészítették egymást, a nagy társadalmi különbség miatt úgy tűnik Carterben egyfajta komplexusa is dolgozott. A sír felfedezésével aztán egyszerre hatalmas nyomás szakadt Carter vállára. Mindenki Luxorba sereglett, hogy láthassa a világraszóló felfedezést, a sajtó képviselői, különböző államférfiak tolongtak a sír körül. Cartert a társadalmi presszió mellett a szakma figyelme is nyomasztotta. Mivel nem volt szakképzett régész, sem egyiptológus, volt egyfajta ellentét közte és a brit akadémikus kutatók közt. Hiszen gondoljunk bele, képzett egyiptológusok sora dolgozott már az országban, erre jött Carter, egy autodidakta egyiptológus és felfedezte ezt a világraszóló, nagyrészt érintetlen királysírt. Mindezek miatt Carter nagyon vigyázott a személye körüli részletekre. A személyére vonatkozó egyetlen mű a befejezetlenül maradt életrajza, melynek kézirata szintén a Griffith Institute állományában található és a Tutanhamon archívum feldolgozásának befejezte után terveim közt szerepel a mű kiadása. Az életrajz egyes részeinek elolvasása után előzetesen úgy tűnik számomra, hogy Carter visszaemlékezéseiben részben eltorzítja, megszépíti a történteket és kevéssé ragaszkodik a tényekhez. Carter semmiképpen sem lehetett egyszerű ember, hiszen a feltárás munkájában bevont egyiptológusok mindegyikével összeveszett. Végül egyedül Harry Burton, a feltárást dokumentáló fényképész és Alfred Lucas, a restaurálásért felelős kémikus szakember maradt, akiknek mivel nem kapcsolódtak a tudományos munkához, nem volt lehetőségük összekülönbözni Carterrel. Carter tehát fokozatosan mindenkit elveszített maga mellől. Szerencsétlenségére Lord Carnarvon öt hónappal a felfedezés után meghalt és Arthur Mace pedig, aki az egyetlen egyiptológus volt, akivel Carter együtt tudott dolgozni, súlyosan megbetegedett a második ásatási szezon után. Carter nagyon szerencsés volt a sír felfedezésével, ugyanakkor roppant szerencsétlen is mivel korán elvesztette azokat az embereket, akik segíthettek volna neki a sír felfedezésének megismertetésében szakmailag az akadémikus kutatók felé, és társadalmilag az érdeklődő tömegek irányába. Végigolvasva Carter minden feljegyzését mindenesetre bámulatra méltó az az alaposság, amellyel a sír dokumentációját kezelte. Tutanhamon sírjának felfedezése csodálatos dolog volt, de jóval hatalmasabb kihívás volt a sír tartalmának szakszerű dokumentálása, amely kihívásnak Carter képes volt megfelelni.

THE: Mit gondol, Lord Carnarvon halála jelentősen befolyásolta Carter munkáját?

JM: Alapvetően nem, mivel Carnarvon személye legfőképpen a munka finanszírozásában volt kulcsfontosságú, mely a halála után a családja révén változatlan maradt. A sír felfedezésekor úgy tűnt a Lord megtarthat gyűjteménye számára a sír tárgyaiból valamennyit. A család szerencsétlenségére azonban Egyiptom időközben függetlenné vált és olyan rendelkezések születtek, melyek megszüntették a korábban fennálló leletmegosztás szokását.

THE: Ezzel kapcsolatban nemrég érdekes írás jelent meg a német Spiegel folyóiratban a Tutanhamon sír kapcsán (Matthias Schulz, Raubzug ins Allerheiligste, in Der Spiegel 2010 Nr. 2, 120-124). A cikk szerint a világ különböző gyűjteményeiben felbukkanó és látszólag a sírból származó tárgyak arra utalnak, hogy az előbb említett rendelkezések ellenére, bizonyos darabok valahogy mégis kijuthattak az országból.

JM: Ebben a kérdésben a „látszólag" szó a kulcs. A szóban forgó tárgyakat alaposan elemezni kell, hogy kideríthessük, valóban a sírból származnak e. Én sem tanulmányoztam még ezeket a tárgyakat személyesen, de a Spiegelben megjelent fényképeken látható tárgyak, egy gazella és egy kutya szobrocskája, illetve egy usébti figura (Középbirodalom korától az egyiptomi temetkezési mellékletek részét képező múmia formájú halotti szobrocskák - THE), közül az első két tárgy szinte bizonyosan nem a sírból származik, mivel egyáltalán nem illik a sírmellékletek anyagába. Az usébti a felirat alapján Tutanhamon temetkezéséhez tartozhatott, de sok más esetet ismerünk, amikor egy usébti figura nem kerül be a temetkezésbe, hanem például a készítő műhelyben marad. Hasonló elméleteket csak az egyes tárgyak alapos feldolgozásával lehet alátámasztani, melyet ki kell hogy egészítsen a sír anyagának végleges feldolgozása is, hiszen jelenleg, ahogy már említettem mindössze a sír anyagának 30%-a áll rendelkezésünkre feldolgozott állapotban.

THE: A sír kapcsán leggyakrabban a felfedezéssel és a későbbi feltárással kapcsolatos misztikus és meghökkentő részletekről esik szó. Kevessebbet beszélünk azonban a sír tudományos jelentőségéről. Ön szerint Tutanhamon sírjának és a benne talált mellékleteknek mik a legfontosabb aspektusai egyiptológus szemmel?

JM: Ez egy nagyon fontos kérdés és ebben alapvetően eltér a véleményem kollégáim jelentős részétől. Nézzük meg, mit is tudhatunk meg a sír alapján Tutanhamon koráról! Történetileg fontos információkat mond nekünk a lelet, például Tutanhamon uralkodásának hosszáról, hiszen a múmia vizsgálata alapján meghatározhatjuk hány évesen halt meg az uralkodó. De azt hiszem, hogy ezeket az információkat megközelítőleg ilyen pontosan ismernénk a sír feltárása nélkül is. A tárgyak bár gyönyörűek, de művészettörténetileg nem hordoznak különleges, új információt a korról. A sírban található szövegek száma csekély és nem túl informatívak. Ezeken túl úgy gondolom, hogy a sír legnagyobb jelentősége az egyiptomi technológia terén mutatkozik. A sírban ugyanis nemcsak az egyes tárgyak ábrázolásai láthatóak, hanem a tárgyak maguk is. Az egyes használati tárgyak ábrázolásain túl a ténylegesen meglévő darabok révén vizsgálhatjuk meg azt, hogyan készültek Tutanhamon korában. Nemcsak hogy megmaradtak számunkra ezek a tárgyak, hanem fantasztikus állapotuk révén teljes részletességgel vizsgálhatóak.

THE: Van kedvenc tárgya a sírból?

JM: A lótuszból kiemelkedő király fejét ábrázoló plasztikát nagyon szeretem, mert az arc ábrázolása lenyűgözően megkapó, másrészt fantasztikusan szimbolizálja a tárgy a mögötte meghúzódó vallásos gondolatot. Hiszen, ahogy a sír minden tárgya esetében, ebben az esetben sem csak egy egyszerű ábrázolásokról van szó, hanem mély vallásos elképzeléssel felruházott szimbólumról.

THE: Elszakadva Tutanhamon sírjától, egyiptológus kutatóként, mit gondol, mik a legnagyobb kihívásai az egyiptológia tudományának az elkövetkezendő években, mik lehetnek a legfontosabb súlypontjai a kutatásnak?

JM: Nehéz kérdés. Azt nem tudom pontosan, mik lesznek a fő hangsúlyok a kutatásban, arról azonban van elképzelésem, hogy miknek kellene lenniük. Régészeti oldalról nézve elsősorban az egyiptomi kutatók feladata, természetesen kiegészülve a külföldi teamekkel, hogy Egyiptom gyorsan pusztuló területeinek régészeti értékeit megmentsék. Egyiptom területe soha nem látott gyorsasággal változik, és ezzel párhuzamosan újabb és újabb területek válnak műemlékvédelmi szempontból veszélyeztetetté. Újabb emlékművek feltárása mindig lehetséges Egyiptomban, azonban ugyanígy a már meglévő vagy részben ismert emlékek elvesztése is, mely egy visszafordíthatatlan folyamat. Az egyiptomi régészetnek meg kell határoznia a leginkább veszélyeztetett területeket. A másik súlyos probléma a műtárgyak feketekereskedelme. Egyiptomi lelőhelyeket ma is folyamatosan fosztogatnak, az ebből származó „leletanyag" pedig gyakran, hamis papírokkal, a múzeumok gyűjteményébe kerül. A gyűjteményeknek össze kell fognia, hogy megállíthassák a kétes eredetű műtárgyak kereskedelmét és az illegális ásatásokból származó tárgyak terjedését. Az elméleti kutatás területén véleményem szerint az egyiptológusokat segítő adatbázisokat kellene kiemelt fontossággal kezelni. Van egy páratlan egyiptológiai lexikonunk (Lexikon der Ägyptolgie), mely azonban lassan elavul. A nyomtatott verzión alapulva egy digitális, állandóan frissíthető adatbázis létrehozása sokat segítene a jövő kutatóinak munkájában.

Oszd meg: