összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

"Nem élhetünk örökké a bölcsőnkben"

1969 nyarán a Sas (Eagle) nevű Holdkomp leszállt a Nyugalom tengerében, és egy kicsivel később a Holdra lépett az első ember. A 40 éves évfordulót még abban a tudatban köszöntöttük, hogy az amerikaiak a Holdra való visszatérést tervezik, idén februárban azonban az amerikai elnök más irányt jelölt ki. Az emberiség egy nagyszabású terv keretében lépett volna ismét a Holdra, és a mostani új iránnyal sokan a Hold-kutatás és az emberes űrrepülés végét kiáltják. Vajon tényleg ez a helyzet?

A Constellation program

2003. február 1-jén visszatérés közben megsemmisült a Columbia űrrepülőgép. A katasztrófa után egy évvel, 2004 januárjában George W. Bush akkori amerikai elnök bejelentette a Vision for Space Exploration (Vízió a világűr felfedezésére) tervet, amely az új amerikai elképzelést jelentette a világűr kutatására a következő 20-30 évre. A NASA, az amerikai űrügynökség a gyakorlati kivitelezést a Constellation program (angolul a szó csillagképet jelent) keretében kezdte meg a vízió végrehajtását. 2010-ig be akarták fejezni a Nemzetközi Űrállomás építését, 2010-re le akarták állítani a Space Shuttle űrrepülőgépeket. Új hordozórakéták (Ares-család) és új űreszközök (Orion űrhajó, Altair holdkomp) fejlesztését kezdték el, arra koncentrálva, hogy visszatérjenek a Holdra, embert jutassanak a Marsra, valamint meglátogassanak emberes űrrepülés keretében egy földsúroló kisbolygót. Aztán megjelentek a késések a projektben, a költségek pedig emelkedni kezdtek. Barack Obama amerikai elnök 2010 februárjában jelentette be, hogy leállítja a programot. Azóta éles vita dúl a világban (beleértve hazánkat is, lásd. az Űrvilág.hu űrkutatási hírportál vélemények rovatát.

A Holdra való visszatérés

A Holdra az Orion űrhajón tértek volna vissza az amerikaiak. Eredetileg az első próbarepülés 2011-re, az első emberes repülést 2014-re (később 2015-re) tervezték. 2020-ban szerették volna vele elérni a Holdat, a 2030-as években pedig a Marsot. Az űrhajó pályára állítását egy új rakétacsaláddal, az Ares-hordozórakétákkal tervezték. Az eredeti tervek szerint két változat épült volna, egy hat fős változat a Nemzetközi Űrállomásra történő forgalmat segíti, egy négyfős változat pedig (az Altair nevű holdkomppal együtt) a Holdra való visszatérés eszköze. 2009-től már csak a négyfős változatról volt szó, amely a Nemzetközi Űrállomás is, és a Holdra való visszatérést is szolgálná. Az eredetileg tervezett automatikus (ember nélküli repülés) szintén kikerült az Orion specifikációjából. Az Ares rakétacsalád három tagja az Ares I, Ares IV és az Ares V lett volna, amelyből az Ares I indította volna el az Orion űrhajót. Az Ares I-X tesztindítására 2009. októberében került sor. Míg 2006-ban az Ares I fejlesztését még 28 milliárd dollárra becsülték, addig 2009-ben már 40 milliárdos összegre taksálták a rakéta elkészítését.

A Hold, a Mars és tovább

Ugyan vannak automata űrszondáink, de emberes űrrepülésre szükség van. Míg az 1800-as években csak egymilliárd ember élt a Földön, addig napjainkra 6,8 milliárd. Ha a Föld népessége a jelenlegi ütemben növekszik, akkor a század végére kb. 40 milliárd ember élne a Földön, 2150-re pedig több mint 240 milliárd. Ismételgessük ezt a számot. 240 milliárd ember. Aztán gondoljunk bele abba, most mekkora házakban lakunk, mennyire szennyezzük a környezetet, mennyire tele vannak nyáron a strandok. Természetesen vannak más előrejelzések, egyes vélemények szerint a Föld népessége olyan tízmilliárd fő körül meg fog állni (akár a népességszabályozás, akár háborúk miatt). De nem szabad megfeledkeznünk a rakétatechnika atyjáról, Ciolkovszkijról, aki azt mondta, hogy a „Föld az emberiség bölcsője, de nem élhetünk örökké a bölcsőnkben". Sokan úgy gondolják, hogy az emberiség egyetlen helyes útja a világűr meghódítása - a „meghódítás" szót egyesek szó szerinti leigázással azonosítják, ahogyan az európaiak lerohanták az Újvilágot, mások békés felfedezéssel. De akármelyik útra is lépünk a távoli jövőben, szükségünk van olyan eszközökre és megoldásokra, amelyek segítenek elhagyni a bolygónkat. A nagy űrügynökség vezetői 2008-ban mind azt mondták, hogy a követendő a cél a Hold, a Mars és azon is túl. A NASA Constellation programja ezen az úton vitt volna tovább, ezért a leállítása elvileg megakadályozza ezt a folyamatot. Miért mondom azt, hogy elvileg? Mert Obama elnök szeretné megnyitni a magáncégek előtt az űrhajózást. Mert a Constellation programnak a költségeit alábecsülték, és sokkal többe került volna a megvalósítása, mint ahogy azt először gondolták. S ha jobban belegondolunk, a Constellation program önmagában nem tett volna mást, csak megismételte volna az Apollo-program eredményét, ismét a Holdra küldtünk volna embereket (mármint az amerikaiak). Született volna néhány új hordozórakéta és holdkomp, de nagy valószínűséggel a pénz ugyanúgy elfogyott volna az ismételt holdraszállás után, ahogy az megtörtént a 70-es években, az Apollo-program leállításával. (S ne feledjük, anno az Apollo-program során is azt tervezték, hogy majd a Hold után továbblépnek!). Fontosabb, hogy a már több mint tíz éve épülő Nemzetközi Űrállomásra irányítsuk a figyelmet, tanulmányozzuk a súlytalanság hatását, anyagtechnológiai és egyéb kísérleteket végezzünk. Ha választani kell jelen pillanatban, és a mérleg egyik serpenyőjében a Nemzetközi Űrállomás építésének befejezése és üzemeltetése van, a másik serpenyőjében az ismételt holdraszállás, akkor én az első mellett teszem le a voksomat. Természetesen a legjobb az lenne, ha mindkettő egyszerre kapna zöld utat, de hosszú léptékkel nézve úgysem lesz más megoldás a következő 10-40 évben, mint előbb-utóbb visszatérni a Holdra. Ami a jelen helyzetben aggasztó, az nem az, hogy nem térnek vissza az amerikaiak a Holdra 2020-ig, hanem az, hogy egyelőre nincsen új iránya a NASA-nak. Minta azt mondanák a tanárok nekünk, hogy a dolgozatot ne ceruzával írjuk, de azt már elfelejtenék megmondani, melyik anyagrészt kellene megtanulnunk.

Oszd meg: