összes videóa hét videói
Nasa zero gravity0/5 (0db)
összes képa hét képei
Csillagok5/5 (2db)
eseménynaptár
hírlevél
alapító
Nanotechnológia az agyunkban
Japán kutatók azon ügyeskednek, hogy olyan elektromos szenzorokat fejlesszenek ki, amik nemcsak az agyi információk fogadására képesek, de manipulálni is tudják az idegpályáinkat.
Bár az elképzelés legtöbbünkben a sci-fikből ismert félig ember-félig robot kreatúrák képét idézi fel, a kutatók célja a valóságban az, hogy a Parkinson-kórosokon vagy a stroke-ot elszenvedőkön segítsenek egy ilyen nanoszerkezettel. A Dr Keiichi Torimitsu vezette kutatócsoport a múlt heti Sydneyben rendezett Nemzetközi Nanontudományi és Nanotechnológiai Konferencián bionikus (bionika: a biológia által inspirált információs techonlógia) illetve biomimetikus agyszenzorok fejlesztési projektjét mutatta be.
„Az, hogy képesek vagyunk összeköttetést létrehozni az agy és egy elektromos berendezés között, nagy lépés ahhoz, hogy megértsük, hogyan működik az agy és hogyan kontrollálja az idegi aktivitást." - mondta el Torimitsu. Terveiről pedig így nyilatkozott:
„A cél, hogy kifejlesszünk egy olyan készüléket vagy az aggyal való olyan csatlakozást, ami lehetővé teszi, hogy üzeneteket adjunk át egy másik személy agyának."
Egy idegi csatlakozás létrehozása óriási eredmény volna a bionikus technológia gyorsan fejlődő világában, mely mára már olyan teljesítményekkel rukkolt elő, mint például a bionkus szem- vagy fül-implantátumok.
A kutatócsoport most azon dolgozik, hogy létrehozzon egy olyan nanoméretű implantátumot, mely egy nanoelektródát tartalmaz, bevonva egy olyan mesterséges membránnal, mely az agyi sejtek felszínén lévő receptorproteineket utánozza, a glutamátot és az ún. GABA-receptorokat - a glutamát az egyik gyakori serkentő ingerület átvivő, a GABA a legelterjedtebb gátló anyag.
A receptorok és a neurotranszmitterek közötti interakció természetes módon elektromos aktivitást generál. A gondosan elhelyezett nanoelektródák felfogják az idegi üzeneteket egy azonnali, pontos elektromos választ produkálva, melyet egy külső eszköz olvas le. Torimitsu azt reméli, hogy ezzel az eszközzel nem csupán monitorozni lehetne az agyi aktivitást, hanem a szinapszisok tevékenységébe is bekapcsolódna. (A szinapszisok azok a sejt közötti kapcsolódási helyek, amelyeken keresztül az ingerület egyik sejtről a másikra terjed át.) Ideális esetben a szerkentyű biológiai energiaforrást, glükózt használna.
„Ha ezeket a nano-elektródákon lévő proteineket képesek lennénk arra használni, hogy elektromos válaszokat generáljanak, képesek lennénk az idegi válaszok biológiai utánzására."- állítja.
A kutató elismeri, hogy számos nehézségbe ütközhet a projekt: az ellentétes immunreakciók, a nano-gépezet lehetséges hibái csak néhány ezek közül a lehetséges nehézségek közül. Ráadásul a projekt jelenlegi állásánál szinte lehetetlen olyan önkénteseket találni, akik vállalnák, hogy a nanoszerkentyűt kísérleti céllal az agyukba ültessék.
