összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

Valóságos kentaurok

A görög mitológia kentaurjaitól az Avatarig az emberi képzelet minden korban eljátszott a hibrid élőlények gondolatával. Ez azonban nem csupán fantázia. Most annak járunk utána, hogy az evolúció során milyen hibrid élőlények jöttek létre.

A görögök nem voltak híján a fantáziának. A hibrid élőlények sora hosszú: a ló testű, emberfejű kentaurok, a krétai labirintust őrző bikafejű szörny, a Minotaurusz, vagy az állandóan álló péniszű ember-kecske testű szatírok csak néhányak az ismertebb hibridek közül. De vajon előfordulnak-e efféle hibridek a valóságban? Gyakrabban, mint gondolnánk. Az alábbiakban néhányat önkényesen kiválasztunk a természetben előforduló vegyes élőlények közül.

A legismertebb

A zuzmókat mindenki ismeri: előfordulnak fákon, köveken, leveleken, de ennél extrémebb helyeken is, mint a sarkvidéki tundrán vagy éppenséggel a forró sivatagokban. Akárhol is éljenek, minden zuzmófaj egy valódi közösség. A zuzmók ugyanis fotoszintetizáló moszatok (legtöbbször zöldmoszatok vagy cyanobaktériumok) és gombák együttesei. Ezen együttélés intimitása változó, van ahol a moszat- és gombasejtek jó szomszédok módjára, önálló sejtekként élnek egymás mellett, de vannak olyan fajok is, ahol a gombafonalak mélyen behatolnak a moszatok sejtjeibe. Akárhogy is legyen, a zuzmók teljes joggal kerültek fel a vegyes élőlények listájára, hisz felépítésük, élettanuk teljesen eltérhet az őket alkotó fajok monokultúrában tenyésztett formáitól.

A napelemes csiga

A zuzmók esetében a fotoszintetizáló moszatok kész szervesanyagokkal látják el a gombasejteket. Ám erre a szolgáltatásra nem csak a gombák tartanak igényt. Amerika Csendes-óceáni partjainál él egy tengeri meztelencsigafaj, az Elysia chlorotica. Ez a csiga a tengerben zöldalgákat fogyaszt, és az algák fotoszintetizáló műhelyecskéit, a kloroplasztiszokat saját testében halmozza fel, hogy maga is hasznot húzzon a napenergiából. Miután ez megtörtént, akár egy évig is elél táplálkozás nélkül, a napenergiát hasznosítva. Ennél azonban még többre is képes. A fotoszintézishez ugyanis a kloroplasztiszoknak szükségük van egyéb fehérjékre is, amiket normális esetben az alga génjei kódolnak. A csiga azonban képes az alga génjeit beépíteni saját genomjába, így már az algák segítsége nélkül is képes a fotoszintézisre.

Már megint a Wolbachia

Korábban már esett szó a Wolbachiáról. A Wolbachia egy baktériumfaj, ami ízeltlábúakat fertőz meg, köztük is főként rovarokat (egyes becslések szerint a rovarfajok akár 60-70%-ában is előfordulhat, és tekintve, hogy a rovarok több, mint 90 %-át teszik ki az összes állatfajnak, ez bizony tekintélyes szám, és ez esélyessé teszi a Wolbachiát az egész bioszféra legelterjedtebb reproduktív parazitája címre). A Wolbachia csak anyai ágon keresztül öröklődik, tehát a fertőzés csak a petesejten keresztül juthat a következő generációba. Ezért aztán a Wolbachia minden disznóságra képes, hogy a gazdaszervezet ivararányát a nőstények irányába tolja el, kezdve a hímek nősténnyé alakításától, a hímek szisztematikus elpusztításán át a szexuálisan szaporodó nőstények oly módon történő átalakításáig, hogy azok szűznemzéssel, hímek nélkül tudjanak szaporodni. Találtak pl. olyan rovarpopulációt, amiben a hímek gyakorlatilag csak antibiotikumos kezelés után (ami elpusztította a Wolbachiat) voltak megtalálhatóak. Néhány éve azonban nagy szenzációt keltett, mikor a baktérium teljes genetikai állományát megtalálták egy muslicafaj, a Drosophila ananassae genomjában. Ebben az esetben tehát a muslica genomja tartalmazza egy végtelenül távoli faj teljes genetikai kódját (ne felejtsük el, hogy a muslicának mi közelebbi rokonai vagyunk, mint az őt megfertőző baktérium!). Ez aztán a hibrid, nem a Minotaurusz!

Mi és a szex...

Megrándíthatjuk a vállunkat, mondván: na és aztán?! Kit érdekel az, hogy egy baktérium beleírta magát egy muslica genomjába?! A Wolbachia nem fertőz embereket, sőt, semmilyen gerincest. Azonban réges-régen (kb. 2 milliárd évvel ezelőtt) egy távoli ősünkkel valami hasonló már megtörtént és alaposan felforgatta az életét. Az eukarióta sejtek energiaközpontja, az ún. mitokondrium ugyanis nem más, mint egy baktérium, amit távoli ősünk bekebelezett, és a baktérium a sejt integráns része lett. A mitokondriumok a mai napig megőrizték önállóságuk egy részét, külön szaporodnak, és saját DNS-ük is van. Mitokondriumaink tehát valaha önálló baktériumok voltak, akárcsak a Wolbachia manapság. Tehát valójában a hibrid lények listáján mi magunk is szereplünk, hiszen genomunk egy része mitokondriális eredetű, és minden sejtünkben ott élnek az egykori baktériumok utódai. Az eukarióta sejtbe való integráció után azonban a mitokondriumok génjeinek nagy része átkerült a sejtmagba, ami fontos szerepet játszhatott az ivaros szaporodás, vagyis a szex kialakulásában.

Oszd meg: