összes videóa hét videói

összes képa hét képei

eseménynaptár

hírlevél

Mellbimbók, bölcsességfogak és egyéb csökevényes szerveink

Az evolúciós fejlődést, mellyel több cikkben is foglalkoztunk már, sokan megkérdőjelezik. Az azonban nem kérdés, hogy vannak úgynevezett adaptációink, olyan strukturális vagy viselkedésbeli tulajdonságaink, melyek azért alakultak ki, mert ezekkel jobbak a túlélési és szaporodási esélyeink. Az adaptív jellegek kisebb mutációval keletkeznek, melyek a természetes szelekció hatásaként maradnak meg vagy tűnnek el. Gyakran azonban azok a szervek is megmaradnak, melyeket már egyáltalán nem, vagy teljesen más módon használunk. Ennek magyarázata a konvergencia, melyen az evolúcióbiológiában azt a folyamatot értjük, mely során a nem szoros rokonsági kapcsolatban lévő állatok ugyanarra a környezeti változásra ugyanazzal az adaptációs jelleggel válaszolnak. Ilyen analóg struktúrák a rovarok, madarak, denevérek szárnya, melyeknek céljuk és felépítésük hasonló, de kialakulásuk nem egymásból következik. Az adaptáció során egyes struktúrák elveszítik eredeti funkciójukat, csökevényes szervekké változnak.

1893-ban Robert Wiedersheim német anatómus 86 emberi "csökevényt" jegyzett le. Ez a nagy szám annak köszönhető, hogy abban az időben az anatómiai tudás még igen csekély volt, azóta már fény derült arra, hogy a mandula, amely szerepelt a listán, igen fontos szerepet tölt be az immunrendszer működésében, bár igaz, hogy elvesztése nem végzetes, de a szervezetben betöltött fontos szerepét senki nem kérdőjelezi meg.

Wiedersheim listáján szerepelt a férfiak mellbimbója is, melynek csökevény volta kérdéses, hiszen a definíció szerint az tekinthető csökevénynek, melynek egykor valamilyen funkciója volt, ami viszont erről a szervről nem mondható el. Erre Andrew Simons kanadai evolúcióbiológus világított rá, aki szerint a férfiak mellbimbójának kialakulása az embrionális változással magyarázható, hiszen a hímeknek semmiféle hátránnyal nem jár a nőstényeknél oly fontos mellbimbó megőrzése.

Míg a férfiak mellbimbójának fennmaradása kellemes következményekkel jár, addig sok embernél a féregnyúlvány, melyet tévesen vakbélnek nevezünk, sok bosszúságot, sőt, halált is okozhat. A vakbélhez csatlakozó, vakon végződő szervünk szerepe nem tisztázott. Sokáig, a vakbéllel együtt egy nagyobb emésztőszerv csökevényének hitték, mára megállapítást nyert, hogy a vakbél és a féregnyúlvány az immunrendszert segíti, oly módon, hogy itt nyugodtan szaporodhatnak azok a hasznos baktériumok, melyek egy esetleges fertőzés során a gyomor elpusztult mikroba-lakóit pótolják. Bill Parker a Duke Egyetem kutatócsoportjának tagja szerint elvesztésébe azért nem halunk bele, mert ezeket a műtéteket a fejlett országokban végzik, ahol a higiéniás feltételek kizárják a gyomor mindennapos fertőzési lehetőségét. Más magyarázatot szolgáltattak a vakbélre Randolph Ness és George Williams evolúciókutatók, akik szerint a vakbélnek nincs funkciója, de azért nem tűnt el teljesen az evolúció során, mert, ha mérete tovább csökkenne, akkor sokkal nagyobb esélye lenne a bennük kialakuló gyulladásnak. A túlélés miatt maradt meg tehát ez a csökevényes méret. Érdekes lenne annak vizsgálata, hogy a féregnyúlványok és a vakbél mérete hogyan alakul egészséges és eltávolított szervek esetében, de sajnos erre nem áll rendelkezésre adat. Az a magyarázat is elgondolkodtató, hogy mind a mandula mind a féregnyúlvány úgy vesz részt az immunrendszerben, hogy magukhoz vonzzák a fertőzéseket, így mentesítve a szervezetet, hiszen a gyulladást egy olyan helyre lokalizálják, melynek eltávolítása a szervezetből nem végzetes.

A valóban csökevénynek tekinthető szervek top 5-ös listája a New Scientis magazinban olvasható, ahol a vezető, 1. helyen a vomeronazális szerv áll. A rágcsálók és más emlősök kiválasztanak egy feromon nevű vegyületet, amely információkat hordoz a szaporodási fogékonyságukról, ezzel befolyásolva a másik egyed viselkedését. (Jól példázható a feromonok szerepe a kutyák tüzelési időszakával). A feromonokat egy speciális érzékszervvel, a vomeronazális szervvel (VNO - vomeronasal organ) érzékelik, amely egy páros szerv az orr belsejében vagy a szájpadláson. Habár sok felnőtt ember is rendelkezik hasonló anatómiai szerkezettel az orrában, Michael Meredith a Floridai Egyetem idegkutatója szerint a legmeggyőzőbb érv e szerv csökevény voltára, hogy nincs egyetlen idegrost sem, mely kapcsolatban lenne az agyi idegközponttal, így nem funkcionálhat érzékszervként. Mi van azonban azzal a feltevéssel, hogy az ember ugyancsak reagál feromonokra? Larry Katz és laborja a Duke Egyetemen, Észak Karolinában, megfigyelte, hogy az egerek ugyanúgy, mint a VNO-val, a fő szaglószervükkel is érzékelik a feromonokat. Ha ez így van, akkor az ember is érzékelni tudja a feromonokat, úgy, hogy a VNO nem funkcionál.

A második helyen az inkább reflexként, mint anatómiai szerkezetként meghatározható libabőr áll. Széles körben elterjedt, hogy ez is egy csökevény az ember esetében. A libabőrözést az váltja ki, ha egy vékony izom a szőrtüszőnél összehúzódik, felállítva ezzel a szőrszálat. Ez a reflex a madarak és az emlősök esetében nagyon hasznos, hiszen tollazatuk, bundájuk vagy tüskéik segítségével meleg szigetelő réteget képeznek hideg hatására, vagy nagyobbnak mutatkoznak, hogy elijesszék a rájuk vadászó ragadozókat. Az emberi szőrzet azonban túl rövid és ritka ahhoz, hogy bármelyik funkciót betölthesse. Az emberek esetében a libabőr csak arra szolgál, hogy érzelmeinket más le tudja leplezni, hasonlóan egy másik termomechanizmusunkhoz, az elpiruláshoz.

 

A lista bronzérmese a Darwin gumó, az állati fülcsúcs maradványa. Kialakulása a terhesség 6. hete körül kezdődik, amikor 6 duzzanat keletkezik, amiből a hallószerv kialakul. Ez végül összeforr a külső füllé. A Darwin pont vagy gumó egy kicsi deformáció az 5 és 6. dombocska találkozásánál. Ez kis dudort hoz létre a külső fül peremén, melynek funkciója nincs, ha csak az nem, hogy a plasztikai sebészek igen jól keresnek eltávolításukkal, vagy újabban, a Gyűrűk Ura tündéinek megjelenése óta, mesterséges létrehozásukkal.

 

A 4. csökevény a farkcsont, mely az emlősök farkának maradványa. Funkciója az embernél, hogy itt tapadnak azok az izmok, melyek a végbélnyílás megfelelő mozgását biztosítják. Rendszerint négy csökevényes csigolya összeforrásából jön létre, de hihetetlen, hogy mennyi variációban fordul elő. Míg igen ritka, ha egy újszülött 6 ujjal jön a világra, addig gyakran születnek olyan egészséges csecsemők, akiknek a farkcsontja 3 vagy 5 csökevényes csigolyából áll. Mi több, 100-nál is több orvosi tanulmány számol be farokkal születő csecsemőkről. (Ez az adat megvilágítja, hogy Gabriel García Márquez 100 év magány c. regényében nem is volt olyan alaptalan félelme Ursula Iguarának, hogy unokatestvérétől és egyben férjétől, José Arcadio Buendíától disznófarkú gyermeke születhet.) Ez az atavizmus - olyan sajátosság megjelenése valamely egyedben, amely a megelőző generációban már hiányzott, de az ősibb formákban még megvolt - akkor alakul ki, ha nem megfelelő időben áll meg a farok fejlődése az embrionális fejlődés során.

 

 

A lista utolsó helyén áll a bölcsességfog. A legtöbb főemlősnek van bölcsesség foga (ami a harmadik zápfog), de pár fajnak, mint a selyemmajmok és oroszlánmajmok nincsen. „Ez valószínűleg evolúciós fejlődés" - mondja Peter Lucas a George Washington egyetem antropológusa. Elmélete szerint, amikor az emlősök testmérete csökkent, a pofacsontjuk túl kicsi lett, hogy mind a 3 zápfog elférjen és a túlzsúfoltság következményeként kevesebb vagy kisebb fogak nőttek. Úgy tűnik ez történt a Homo sapiens esetében is.

Robert Corruccini, a Dél Illionisi Egyetemről úgy gondolja, hogy a túlzsúfoltság mellett az is közrejátszik, hogy az emberi étrend könnyebb lett. A korai elődök azonban rágós húsokat ettek, ahol a zápfog elengedhetetlen volt. Nem is beszélve arról, hogy a mai szemmel nem éppen megfelelő szájhigiéniai szokások mellett ezek az ősök 25-30 éves korukra elhullatták zápfogaikat és ekkor igen jól jött pár új fog megjelenése. Mára azonban a harmadik zápfogak funkcióikat vesztették, ennek megfelelően az emberek több mint 35 százalékának nem nő bölcsességfoga, ami azt mutatja, hogy e felé halad az evolúciós fejlődésünk.

Számomra csupán az érthetetlen, hogy az oly sok embernek annyi bosszúságot okozó bölcsességfog miért csupán az utolsó helyre szorult. Ez az 5. hely mégis elég volt arra, hogy ennek a cikknek az ötletét életre hívja, hiszen ez az írás az utolsó, melyet 3. bölcsességfogam teljes bölcsességével készítettem.