összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

Az ember, aki saját maga testvére

Hozzászoktunk a gondolathoz, hogy önálló entitások vagyunk, és testvéreink külön testben élnek. Ám az állatok és az emberek egy részére ez nem feltétlenül igaz: vannak, akik saját maguk testvérei. Hogy mindez hogyan lehetséges, annak járunk utána a cikkben.

Egy korábbi cikkben már volt szó a görög mondavilág hibrid lényeiről: kentaurokról, Minotauruszról és szatírokról, valamint ezek megfelelőiről a valós életben. A görög mondavilág egyik legfurcsább keveréklényének, a kimérának a történetét azonban mostanra tartogattuk. A kiméra (másként Khimaira vagy Chimaera) tűzokádó szörnyeteg volt, mely oroszlán fejet viselt, farka kígyóban végződött, és hátán kecskefej nőtt ki. A genetikában ezért kimérának nevezik azokat az állatokat, amelyek nem két, hanem három vagy négy szülői sejtből jöttek létre. Ennek egyik lehetséges mechanizmusa, hogy két megtermékenyített petesejt (zigóta) vagy korai embrió az embrionális fejlődés korai szakaszában összeolvad, és így fejlődik tovább. Mivel ezek a zigóták eltérő genetikai állományúak, ezen különbségüket a fejlődés során bekövetkező osztódások során megőrzik, így a létrejövő élőlény két különböző sejtvonal keveréke. Másképpen szólva a létrejövő állat (vagy ember, mint később látni fogjuk) gyakorlatilag két kétpetéjű iker megjelenése egyetlen testben. Amennyire bizarrul hangzik ez, annyira észrevétlen lehet. A kiméra típusától függően a jelenség járhat valamilyen rendellenességgel (pl. ha az egyik genetikai vonal hímnemű, a másik nőnemű), de maradhat teljesen észrevétlen is. A kiméra élhet teljesen normális életet, szaporodhat is, és fogalma sem lehet arról, hogy valójában ő két egyed keveréke. És ha ez kiderül, galibát okozhat, mint pl. az alábbi esetben.

Lydia Fairchild, a híres kiméra

Lydia Fairchild, egy amerikai nő a harmadik gyerekével volt terhes, amikor elvált a partnerétől, akitől a gyereket várta. Mivel nem volt állása, ekkor a washingtoni hatóságokhoz fordult, hogy állami segélyt kapjon. A hatóságok arra kötelezték, hogy apasági genetikai vizsgálaton vegyen részt, hogy megállapítsák, vajon a két gyermek valóban a partnerétől származik. Az eredmények megdöbbentőek voltak. Kiderült ugyanis, hogy az apa valóban az apja a két gyereknek, viszont Fairchild nem anyja a gyereknek! Ekkor a hatóságok eljárást indítottak ellene, mert felmerült a gyanú, hogy Fairchild csalást követett el, hogy más gyerek anyjának adta ki magát a segély elnyerése érdekében, vagy akár illegális béranyaságban vett részt. A genetikai eredmények egyértelműek voltak, így minden amellett szólt, hogy a nőt el fogják ítélni a büntetőeljárásban, amikor az egyik ügyvéd rábukkant egy cikkre, ami azt mutatta, hogy Fairchild esetét genetikai kimerizmus is okozhatja. Korábban egy bostoni tanárnő várt vesetranszplantációra, és három gyerekét megvizsgálták, hogy szóba jöhetnek-e lehetséges donorként. A genetikai vizsgálatokból kiderült, hogy a gyerekei DNS-ei sokkal nagyobb mértékben térnek el az övétől, mint az lehetséges lenne egy anya-gyerek viszonylatban. Későbbi részletes vizsgálatok kiderítették, hogy a bostoni tanárnő különböző sejtjei két független DNS készletet hordoznak. Fairchild esetében is további vizsgálatokat végeztek, és kiderült, hogy itt is ez a helyzet. Bár a nő hajából és bőréből vett genetikai minták nem egyeztek a gyerekeinek a DNS-ével, a méhéből vett minták már egyezést mutattak. Egyértelműen kiderült tehát, hogy Fairchild a saját maga ikertestvére.

A kimérák szerepe a kutatásban

 Bármennyire is furcsa Lydia Fairchild esete, túl sok jelentősége nincsen, és ha nem folyamodik segélyhez, valószínűleg sosem derül ki ez a furcsa rendellenessége. Azonban a kiméráknak rendkívül fontos szerepük van a biológiai kutatásokban. A kimerikus egereket rutinszerűen használják genetikai, fejlődéstani kutatásokban, illetve az őssejtkutatásban. Egyfelől a kimerikus egyedek használatával nyomon követhető egyes szervek fejlődése, de a kimerikus egyedek keresztezése használható egyes gének elcsendesítésére is, ami alapvető fontosságú a gének funkciójának feltárásában. A genetikailag módosított egerekkel végzett kísérletek eredményeiért ítélték három kutatónak 2007-ben az orvosi Nobel-díjat. Végezetül a kiméráknak kiemelkedően fontos szerepe van az emberi gyógyítást célzó kutatásokban. Ehhez emberi sejtvonalakat hoznak létre különböző kísérleti állatok embrióiban (pl. egerekben vagy birkákban). Ilyen módon pl. vizsgálható az emberi idegsejtek működése egerek agyában, és ennek fontos szerepe lehet olyan súlyos és jelenleg gyógyíthatatlan betegségek megértésében, mint pl. az Alzheimer-kór.

Oszd meg: