összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

Erkölcsi döntéseink mágnesekkel manipulálhatók

Rossz hír az idealistáknak: egy új kutatás szerint a mágneses mezők képesek megzavarni agyunk azon területének működését, mely az erkölcsi érzékünkért felelős.

„Egy dolog azt mondani, hogy tudjuk: megtaláljuk az erkölcs helyét az agyban, s más dolog arról beszélni, hogy ezt az agyi központot ki tudjuk ütni, és meg tudjuk változtatni az emberek erkölcsi döntéseit." - állítja Dr. Young, a Massachusetts Technológiai Intézet kutatója. Mielőtt ugyanis ez utóbbival próbálkoztak volna a kutatók, előbb meg kellett találniuk az emberi agy morális központját. Young és kollégái FMRI segítségével (funkcionális mágneses rezonancia-vizsgálat) lokalizálták az agynak azon részét, mely jobboldali temporo-parietális illeszkedésként ismert (az agy fali- és halántéki lebenyének találkozása), s melyről korábbi vizsgálatok azt igazolták, hogy összefüggésbe hozható az erkölcsi döntésekkel. Míg az izmok mozgatásáért, a beszédért és az emlékezésért felelős agyi központok minden ember agyában azonos helyen találhatók, a fent említett fali- halántéki lebenynek, mely a fül fölötti koponyarészen foglal helyet, ha kis mértékben is, de egyéni eltérést mutat az elhelyezkedése.

A kísérletben 20 alany vett részt, akiknek tucatnyi különböző történetet kellett elolvasniuk jó- illetve rossz szándékú emberekről, változatos kimenetelű történetekkel. Az egyik tipikus történet egy fiúról szólt, aki a barátnőjével átsétál egy hídon. A történet egyik verziója szerint a srác ártalmatlanul, mindenféle baj nélkül átsétál a lánnyal a hídon. Az ezzel ellentétes kimenetel szerint a fiú szándékosan úgy kíséri a lányt, hogy az eltörje a bokáját séta közben. A kísérleti alanyoknak egy 7 pontos skálán kellett pontozniuk, mennyire tartják erkölcsileg elfogadhatónak azt, amit a történetbeli fiú tesz. Az 1-es a „tilos", a 7-es a „teljes mértékben elfogadható" értéket jelentette.

Míg a kísérleti alanyok olvasták a történeteket, a kutatók mágneses mezőt gerjesztettek a fentebb említett agyi részük körül, az ún. transzkraniális (koponyán áthatoló) mágneses ingerlés módszerével. Ez a mágneses mező zavart okozott azokban a neuronokban, melyek a fent említett agyi régiót alkotják, azáltal, hogy kaotikus elektromos pulzusokra kényszerítette azokat. Ez a zavar megnehezítette a kísérleti alanyok számára, hogy megítéljék a történetben szereplő fiú szándékát, s a szándék vizsgálata helyett inkább arra vette rá az alanyokat, hogy a történet kimenetelére fókuszáljanak.

Azokban az esetekben, mikor nem alkalmaztak mágneses mezőt, a kísérleti alanyok hajlamosabbak voltak a fiú jó szándékára koncentrálni, míg, mágneses mező alkalmazásakor az alanyok következetesen a történet rossz kimenetelét tartották fontosabbnak a szándéktól függetlenül, s a történetet erkölcsileg inkább elítélendőnek értékelték. A hét pontos skálán ez az ítéletbeli különbség 1 pontnyi értékben jelentkezett. „Ez nem nagy különbség" - ismeri el Dr. Young, „de mindenképp meglepő ilyen változást látni egy olyan magas szintű viselkedési aktusban, mint a döntéshozatal." Egyúttal hangsúlyozza, hogy ez a kísérlet nem bizonyítja véglegesen, hogy a mágnesesség és az erkölcsi döntéshozatal között egyértelmű ok-okozati viszony lenne. Annyi azonban kiderült: a mágneses mező működése révén az emberek inkább egy esemény kimenetelét ítélik meg, nem pedig a mögötte lévő szándékot.

Oszd meg: