összes videóa hét videói

Ocean Sky

összes képa hét képei

Csillagok

eseménynaptár

hírlevél

alapító

Érzékeink nyelvén beszélni

Te az „egyik füleden be, a másikon ki” vagy inkább a „Falra hányt borsó” szófordulat híve vagy? Ha az első kifejezést használod gyakrabban, akkor akusztikus modalitásban, ha a másodikat, akkor kinesztéziásban „működsz”. Hogy ezt honnan gondolom? Az alábbi cikkből megtudhatod.

A pszichológusok és pszichoterapeuták körében elterjedt és sokak által támadott módszer a neuro-lingvisztikus programozás (NLP). Ez olyan technikák rendszere, melyek a nyelvhasználat és a viselkedés vélhető összefüggéseire épülnek. Az 1970-es években született meg, amikor John Grinder nyelvész és Richard Bandler pszichológus elkezdte vizsgálni három neves pszichoterapeuta klinikai gyakorlatát. Végighallgattak és kielemeztek több órányi hanganyagot, melyek a kezeléseken készültek. Elemeikre bontották ezeket a beszélgetéseket, majd újra felépítették őket, kiemelve olyan sajátosságokat, melyek a kiválóság struktúráját hordozzák magukban. Tőlük származik az elnevezés is, neuro utal arra, hogy minden cselekedetünket az idegrendszer szabályozza, lingvisztikus, hiszen a nyelv van segítségünkre gondolataink kifejezésére. Amiket különböző érzékszerveinkkel felfogunk a világból szavakba öntjük és hallgatónk is ezeket alakítja vissza saját világa hangjaivá, képeivé, érzéseivé. A programozás szó pedig onnan adódik, hogy az úgynevezett neurolingvisztikus sémákat, melyeket a szocializáció során megtanultunk, vagy egyéb módon váltak sajátjainkká, újra lehet tanulni, ezáltal újraprogramozhatjuk magunkat. Ez a legkényesebb része ennek a módszernek, sokan ezért támadják az NLP-t. A gyakorlatban azonban hasznos lehet, ha például gyermekkorunkban megtanultuk tapasztalat útján, hogy hisztivel érjük el célunkat, akkor ezt felnőttkorban is alkalmazhatjuk , akaratos személyiségünk azonban sem a magánéletben sem a munkahelyünkön nem válik előnyünkre. Helyette elsajátíthatunk olyan más viselkedést mely sikerrel alkalmazható olyan helyzetekben, melyekben azelőtt a hisztit vetettük be. Ezek a módszerek azonban már a pszichoterápia szövevényes világába vezetnek.

J. O'Connor és J. Seymour szerzőpáros az NLP egyik alapművében ezt a rövid magyarázatot adja a módszerre:

„Ha az NLP-t valaha is háromperces szemináriumon kellene bemutatni, az valahogyan így történne. Az előadó besétálna, és azt mondaná:

„Hölgyeim és Uraim! Ahhoz, hogy sikeresek legyenek az életben, elég három dolgot észben tartaniuk.
Először, tudni, hogy mit akarnak, minden helyzetben legyen világos elképzelésük a kívánt eredményről.
Másodszor, legyenek éberek, és tartsák nyitva az érzékszerveiket, hogy észleljék, amit kapnak.
Harmadszor, rugalmasan változtassák tetteiket, míg azt kapják, amit akarnak."
Felírná a táblára:

Eredmény

Érzékszervi élesség

Rugalmasság

és távozna.
Vége a szemináriumnak."

A módszernek van egy nagyon érdekes ága, mely ugyan tudományosan nem alátámasztott, mégis nagyon hatékonyan alkalmazható. Ez az úgynevezett VAKOG-ás, vagyis az érzékszervi nyelv. A világot különböző érzeteken keresztül értjük meg és fogadjuk be, vagyis reprezentációs rendszeren vagy érzékszervi modalitáson keresztül jutunk az információkhoz. Ezeknek a részei a Vizuális - vagyis a látás, az Akusztikus - a hallás, a Kinesztetikus -test-, mozgás- és hőérzékelés, az Olfaktorikus - a szaglás, és a Gusztatorikus - az íz érzület. Ezek nevéből adódó betűszó adja a szakkifejezést.  A világot ezen szubmodalitások összességében tapasztaljuk meg, vagyis egyszerre látjuk, halljuk, szagoljuk, ízleljük és cselekedjük a dolgokat. A fenyő illatára felsejlik bennünk a karácsony fénye, a bejgli íze, a Csendeséj hangjai és szeretteink ölelése. Az emlék a szaglásból kiindulva előhozza azt a képet, melyben a többi modalitás is jelen van. Az európai emberek számára az első három közvetíti a legtöbb információt ( látás, hallás, testérzékelés), ám az egyénenként változik, hogy kinek melyik az elsődleges érzékszervi modalitása. Ez az egyéni különbség jellemző a személy beszédmódjára is, arra, hogy milyen metaforákat, szófordulatokat alkalmaz megszólalásaiban. A beszélgetőpartner elsődleges modalitását ismerve konfliktushelyzetben könnyebben juthatunk közös nevezőre. Lássunk erre egy példát!

Konfliktus: A gyerek inkább számítógépen játszik, mint hogy kimenjen a szabadba és ezt a szülő szóvá is teszi.

Anya: Mit ülsz annyit a gép előtt, ahelyett, hogy kimennél a srácokkal focizni?

Gyerek1: Tudod Anyu, úgy érzem, így jobban le tudom vezetni a feszültséget.

Gyerek2: Nézd Anyu, ez fejleszti a képzeletemet, míg a focitól csak sportosabbnak látszom.

A megszólalásokban a különböző érzékszervi modalitásokhoz kapcsolódó szavakat félkövéren szedtem. Ezekből kitűnik, hogy az Anya kinesztéziás modalitásban beszél, így a Gyerek 1 abban is válaszol, míg a Gyerek 2 vizuális modalitásban. A Gyerek1 ráhangolódik az Anyára, így meggyőzőbb lehet az érve. Ez hasonló, ahhoz, ha valaki takarékosabb, akkor könnyebben rá tudjuk beszélni egy szép, de drága cipőre úgy, ha kiszámítjuk, hogy mennyibe kerül egy olcsó cipő és az mennyi ideig bírja, ezzel szemben ez a drága sokkal gazdaságosabb, mintha azzal próbálnánk meggyőzni, hogy ez a legújabb divat szerinti, mindenki utána fordulna az utcán, ha ezt viselné.

Néha olyan vitába kerülünk, amiből ki kell hátrálnunk, hogy megoldhassuk azt. Amikor partnerünk zsákutcába szorított minket vagy talán az egész vitát, érdemes modalitást váltanunk. A fenti példához hasonlóan itt is félkövérrel jelzem a különböző szubmodalitásról árulkodó szavakat:

A: A tények magukért beszélnek. (Akusztikus)

B: Ez csupán nézőpont kérdése.   (Vizuális)

A: Nézzük akkor meg azokat a nézőpontokat. (Vizuális)

A B beszelő azzal, hogy másik modalitásba terelte A-t újra nyitotta a vitát, mégpedig úgy, hogy ezt a partnere kezdeményezte, aki előző mondatában éppen le akarta azt zárni, B beszélő kárára.

A VAKOG-ás módszerét a marketing területén is kamatoztatják. A hirdetésekben a három fő rendszer (vizuális, akusztikus, kinesztéziás) egymás mellett használják, így biztosan befogadhatóvá válik az üzenet a közönség legnagyobb részének.

Mondhatjuk azt, hogy a fenti párbeszédek csupán elméletben léteznek, de ha megfigyeljük, hogy ki milyen modalitásban gondolkodik, könnyebb kommunikálnunk egymással. A VAKOG-ás konyhapszichológiáját használva mindenkihez a saját érzékszervi nyelvén tudunk szólni.

Oszd meg: