összes videóa hét videói

összes képa hét képei

eseménynaptár

hírlevél

„Nagyon jó, hogy ennyi irányba érdeklődünk”

Kajtár Máté „Hol a lyuk? (Veszélyes folyadékok biztonságos tárolása a föld alatt)" című pályamunkájával lett első helyezett a múlt évi, 18. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyen. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) hallgatója ezzel a találmányával a földalatti, veszélyes folyadékot tároló tartályok nagy pontosságú hibahely-meghatározására képes, méghozzá a legnagyobb környezeti biztonság mellett, költségkímélő üzemeltetéssel. Mivel köztudott, hogy a föld alatt szivárgó tartályok milliárdos környezeti- és anyagi károkat okoznak, de a Máté által tervezett tartály abban különbözik elődeitől, hogy a korábbi duplafalú borítást, egy triplafalú műanyag kompozit váltja fel, melynek előnye, hogy sérülés esetén azonnal eldönthető, hogy a külső vagy a belső köpeny sérült-e. Míg a külső fal sérülésekor duplafalú tartálynál körbe kellett ásni az egész tartályt, az új módszerrel a külső köpeny szegmensekre osztható, így elegendő csak a sérülés helyén kiásni azt.

Pályázatával egy európai- s egy világversenyt is megnyert, s tartálya a Millenárison is megtekinthető volt.

- Idén is nagyon-nagyon profi szinten kidolgozott projektek vannak, még a II.-III., de akár a különdíjasok között is - mesélte nagy lelkesedéssel, bár a nap vége felé alaposan fáradtsággal. - Nagyon éles verseny volt, és nagyon izgalmas látni, hogy ilyen fiatalon ilyen komoly dolgokkal foglalkoznak az emberek. Elég, ha csak annyit mondok, hogy az egyik első helyezett lány '93-as születésű és rákkutatással foglalkozik (Molnár Anna, a rosszindulatú vastagbél daganat diagnosztizálása). Sok tanár és diák volt kint, és nagyon izgalmas volt hallgatni a kérdéseiket.

- Összehasonlítható ez a múlt őszi párizsi versennyel, az Európai Innovációs Verseny döntőjével? Vagyunk itthon is nemzetközi szinten?

- Egy kicsi különbség van, mert az itthoni versenyeken, kiállításokon hazai érdeklődők vannak. A nemzeti döntők mindig az országon belüli érdeklődőket csábítják, míg az európai és a világversenyekre a világ minden tájáról érkeznek. Az európai döntőben nagyon sok háttérérdeklődővel, befektetővel is találkoztam.

- Mi magyarok, hogy szerepeltünk Párizsban, a nemzetközi viszonylatban. Egyáltalán, meg lehet ezt így határozni?

- Meg, van egy ilyen statisztika, hogy az eddigi európai minőségi versenyeken szereplő országok közül Magyarország most a harmadik legsikeresebb. Figyelembe véve az ország méretét, az indulók számát, azt gondolom, hogy ez egy nagyon kiemelkedő eredmény. Az itthoni győzelem után három helyett ketten, csonka csapatban mentünk Párizsba Hunyadi Áronnal, és szintén elég jó eredményt értünk el, legalábbis én úgy értékelem, mert mind a kettő csapatunk díjat hozott el.

- De volt más győzelem is, Amerikában...

- Idén kint voltam az I-SWEEP (International Sustainable World /Energy, Engeenering and Environment/ Project Olympiad) nemzetközi tudományos versenyen április 14-19. között. Onnan is sikerült szerencsére elhozni egy aranyérmet, és szintén azon a tudományos versenyek olimpiáján (Intel ISEF) kint volt egy másik magyar csapat is (Sugár Krisztina, Simon Dávid Szabolcs), akik II. helyet és egy különdíjat hoztak el, valamint egy-egy Föld-közeli kisbolygót is elneveztek róluk. Nagyon komoly verseny volt, és nagyon komoly eredményeket értek el.

- Megfigyelhető valamilyen tendencia, hogy mivel foglalkoznak mostanában a fiatalok, milyen területen kutatnak, fejlesztenek?

- Sokan mérnöki pályázatokkal indulnak el, mások orvosi témájú anyagokkal. A rákkutatástól kezdve az újfajta bicikliig, illetve a különféle számítógépes programokig bezárva, mint az olyan számítógépes rendszerek, mik mozgássérültek számára fejlesztett mechanizmussal működnek, és amivel az ember tudja a fejével mozgatni az egeret a számítógépen. Nagyon vegyes területeken kutatnak, ami szerintem nagyon jó, legalábbis én nagyon örülök neki, hogy ennyi irányba érdeklődünk.

- Tavalyi pályamunkádnak mi lett az utóélete? Mi történt az elmúlt egy évben?

- Változatlanul a tartállyal foglalkozom, ami azóta már mindenfajta pontosításon átment. Modelleket készítettem - hármat is -, most már mindenfajta számítást elvégeztem hozzá, ami szükséges lehet ahhoz, hogy ez újból megépülhessen. Most épp abban a fázisban tartok, hogy megpróbálok olyan emberekkel tárgyalni, akik tudnak nekem abban segíteni, hogy ez ne csak egy ötlet legyen, hanem előbb-utóbb egy termékké váljon.

- Hazai területen?

- Itthon szeretnék vele elindulni, de persze nem zárom ki a külföldi lehetőségeket sem pár évig, de úgy gondolkozom, hogy alapjában itthon, ebben az országban szeretnék élni és dolgozni. Szívesen maradnék itt.

- Mert különben mi is lenne a Zuglói Sasokkal?

- Igen-igen. Nagyon szép éveket töltöttem el annál a csapatnál, nyolc évig kosárlabdáztam, utána kezdtem el konkrétabban a tudományokkal foglalkozni.

- Volt olyan pillanat, amikor erős fejtörést okozott, hogy sportolás vagy tudományos kutatói munka?

-Igazából nem, mert olyan éles váltás volt, hogy amint elkezdtem az egyetemet, idő hiányában abba kellett hagynom a profi sportot. Mert az addig elég komoly szinten folyt: napi öt edzés, illetve hétvégenként két meccs. Nem volt annyi időm, hogy mindkettőt egyszerre tudjam vinni, így azt abba is hagytam, sajnos. Hiányzik, de hobbi szinten még ma is folytatom. És akkor elkezdtem foglakozni az egyetemmel, s már az első félévben rétértem a tudományra.

- Tehát akkor eldőlt: kutatói pálya, ez biztos. De az is ugyanilyen biztos, hogy ez a terület marad?

- Jelen pillanatban gépészmérnöknek tanulok, ami teljes mértékben passzol ehhez a mostani munkához. De polimer kompozitok technológiájával is foglalkozom. Illetve a későbbiekben erről is fogok tanulni. Azt szoktam mondani, hogy tartályokkal mindig szívesen fogok foglalkozni, és most már úgy látom, hogy ez az ötlet nem csak tartályoknál alkalmazható, hanem az autóiparban és a hajóiparban is.

- Más bánásmódban részesülsz az egyetemen annak ismeretében, hogy már értél  el eredményeket ezen a területen?

- Nem várhatom el, hogy olyan szinten másként kezeljenek, hogy pl. egy vizsgámat megadják.

- De ha nem is olyan szinten...

- Nagyon sok elismerést, dékáni dicséretet kaptam a párizsi verseny után, az I-SWEEEP-i verseny után pedig megkaptam a rektori dicséretet.

- Ifjú kollégaként kezelnek? Történnek tényleg komoly, szakmai konzultációk?

Lesznek ilyenek, de ez inkább jövő félévben várható. Mert ebben az ideiben volt az amerikai verseny, és nagyjából tényleg majdnem minden időmet csak erre tudtam fordítani. Úgyhogy ez a félév kicsit gyengébben sikerült az eddigieknél, de a következő félévtől teljes gőzzel megyek vissza az egyetemre, s onnantól már fognak szakmai konzultációk történni.