Blu-ray

405 nm ? ilyen sok?


A válasz: kék. Ez most nem is tréfa, hiszen ennyi a kék fény hullámhossza és arról szeretnénk szólni mi minden rejlik ebben a mérettartományban. Itt már mindenkinek eszébe juthat, miről is szólhatunk a világító diódák után. Lézerek, bővebben a félvezető lézerek egy célzott alkalmazásáról az optikai adattárolásról beszélünk. De kezdjük a kezdetek kezdetén. Már a hetvenes években folytak fejlesztések az optikai adattárolás megvalósítására. Alig tíz évet kellett várni és már a boltokban is kaphatóak voltak az első CD-k, igaz akkor még csak zenei számokkal ellátva. Hiszen eredetileg a jó öreg hanglemezeket óhajtotta leváltani, így csak öt évvel később lett ?igazi? adathordozóvá, mikor a CD-ROM-ok 1985-ben megjelentek. Majd 1990-ban mutatták be az újraírható CD-ket. Ekkor ezek még hétszáznyolcvan nanométeres vörös lézerrel írtak és olvastak. A CD-RW-k megjelenését követte kicsivel több mint fél év tizeddel a DVD debütálása. Ebben a formátumban már igen sok válfajjal találkozhattunk a egészen a megszokott audio formátumtól az újraírhatókon át a video lemezekig, amelyek már nagyobb vizuális élményt nyújtottak és közelebb hozták otthonunkhoz a moziban érzékelhető impressziót. Digital Versatile Disc vagy Digital Video Disc névre hallgató hordozót már hatszázötven nanométeres szintén vörös lézersugár gravírozza. Itt említjük meg fizikai kiterjedésüket a szabványos ?Disc?-eknek átmérőjük százhúsz mm, vastagságuk pedig 1,2 mm, míg a Mini Disc-eké átmérője nyolcvan mm, melyek átlagosan két harmaddal kevesebb adatot tudnak tárolni. Ezzel át is térnénk miért is és hová folyik a fejlesztés és mi a cél. Mint mindannyian tudjuk szeretnénk egyre jobb minőségben filmet nézni, ehhez viszont vagy nagyobb méretű lemezeket készítünk, vagy növeljük a még visszaállítható tömörítést, vagy kisebb méretben tesszük az adatokat a lemezünkre. Itt utóbbiról beszélhetünk, hiszen a cél minél kisebb helyre minél több adatot összezsúfolni. Következménye ma már kézzel fogható, hiszen nem is egy cég fejleszt különböző tárolókat, ebből jön szükségszerűen a verseny. A versengés persze elsősorban a fogyasztók kegyeiért folyik: az újabb és újabb technológiák mind valamivel többet kínálnak, mint a lábát nem is olyan régen megvető, hagyományosnak mondható DVD. A verseny egyik szegmense, hogy a piacon egyre nagyobb számban jelennek meg, és egyre kelendőbbek is a nagy felbontóképességű televíziók, és ezen készülékek képességeit nem használja ki a jelenleg legelterjedtebb DVD-formátum. Ezért fejlesztette ki a két megnevezni nem kívánt cég a másik riválist, a nagy felbontóképességű DVD-t a HD-DVD-t. De igaz, ez már a múltba látszik hanyatlani, ugyanis alig két hónapja a fő gyártó bejelentette, hogy befejezi a HD-DVD népszerűsítését és mérsékli a lejátszók gyártását. Néhány szóban mégis szóljuk erről a formátumról. A HD-DVD előnye, hogy ugyanolyan formátumot használ, mint a ?hagyományos? DVD-k és ezért ugyanolyan előállítási feltételeket is követel meg, mindezt alacsonyabb áron. Ennek ellenére mégis hátránya van a Blu-ray lemezekkel szemben, méghozzá a tároló kapacitásban. Nem veheti fel a versenyt a HD-DVD a Blu-ray-jel, mivel egy egyoldalas lemezen csupán tizenöt-tizenhét GB adatot képes tárolni a Blu-ray huszonöt GB-jával szemben ? duplaoldalas lemez esetén is alul marad, a maga szerény harminc-harmincnégy GB-jával (Blu-ray lemez megközelítőleg ötven GB).
Léteznek további irányú DVD-fejlesztés is, amely a hagyományos infravörös technikán alapul. Az egyiket Kínában készítették, a neve EVD. A másik tajvani, hasonló technológiájú, a neve FVD. Ezek kisebb mértékben módosított DVD-k, a rajta szereplő adatokat a vörösfény-alapú lejátszó képes elolvasni. A fejlesztők szerint előállításuk jóval olcsóbb a Blue-ray-énél. Ha ez igaz is, tárkapacitásuk nem haladja meg sokkal a már ismert DVD-két.
Most már beszéljünk a küzdelemből egyenlőre még csak látszólag kikerülő győztesről a Blu-ray-ről: A Blu-ray szabványt az elektronikai termékek felhasználóinak egy csoportja és PC társaságok, ? közös nevükön Blu-ray Disc Association (BDA) ? fektették le 2006-ban. A Blu-ray névben a ?blue? a lézer színére utal, amit ezen technológia használ, a ?ray? pedig az optikai sugárra. Az ?e? betű a ?blue? szóból azért lett szándékosan kihagyva, mert egy mindennapi szó nem lehet védjegy. Ahhoz hogy egy HDTV-ről felvegyünk két órányi műsort szükséges huszonkét GB. Ezt tudja a Blu-ray Disc (BD). Mi a titka? A kisebb fénynyalábbal pontosabban lehet fókuszálni, lehetővé téve, hogy olyan kis gödröcskékből (?pits?) is kiolvassunk adatokat, amik csak 0,15 mikrométer hosszúak ? ez több, mint kétszer kisebb a DVD-n található kis gödrökhöz képest. Mindezen túl a Blu-ray lecsökkentette a sávok hüvelykméretét 0,74 mikrométerről 0,32 mikrométerre. A kisebb gödröcskék, a kisebb fénysugár, és a rövidebb sáv-hüvelyk együttesen azt eredményezte, hogy az egyrétegű lemezen több mint huszonöt GB információt tudunk tárolni. A gödrök a lemezen spirálisan helyezkednek el a központból kiindulva a szélek felé. Minél kisebb a gödröcske, annál pontosabbnak kell lennie a lézerolvasónak. Ezért különböző a BD-ben az adatok elhelyezése, ugyanis nem szendvics szerkezetben 0,6 milliméter vastag polikarbonát réteg között helyezkedik el, mint a DVD-ben, hanem egy 1,1 milliméter vastag polikarbonát rétegre, így szinte a lemez felületén találhatók az adatok. Célja mindennek az, hogy elkerüljék a lézer nyaláb kettős törését, így téve pontosabbá a hozzáférést. Az adat felszínhez közeli elhelyezkedéséből kifolyólag egy kemény védőréteggel van ellátva a lemez, hogy megvédje a karcolásoktól, illetve az ujjlenyomatoktól. Az adatátviteli sebességben is a Blu-ray-nek a gyorsabb. A DVD tíz Mbps gyorsaságával szemben a Blu-ray lemez mintegy harminchat Mbps sebességet nyújt a használóknak. Mindezek tudatában, már bátran indulhatnánk is a bolt felé, de egyet ne felejtsünk: a fejlődés nem áll meg!