A környezetvédelem egy társadalmi tevékenység, amely az emberi társadalom által saját ökológiai létfeltételeiben (saját maga által) okozott károsodások megelőzésére, a károk mérséklésére vagy elhárítására irányul. A környezetvédelem éppen ezért nem azonos a természetvédelem fogalmával, bár a két tevékenység között jelentős átfedés van. A természetvédelem célja a bioszféra állapotának, működőképességének, biodiverzitásának (biológiai sokféleségének), valamint ezzel összefüggésben a élőhelyeknek és a természeti tájnak a megőrzése, károsodásainak megelőzése, mérséklése vagy elhárítása.

A környezetvédelem fogalma, globális környezeti problémák


1. A KÖRNYEZETVÉDELEM FOGALMA A globális környezeti kérdések fogalomkör a II. világháború után jelent meg, széles körben azonban csak az 1960-as évektől kezdődően kezdtek a környezeti problémákkal foglalkozni. Ennek oka: Az 1960-as évekre az országok kiheverték a háborús pusztításokat, jelentősen megnőtt az ipari termelés, a járványok visszaszorításával a népesség ugrásszerűen megnőtt, ezzel párhuzamosan a művelésbe újonnan bevonható földterületek elfogytak. A problémák felismerésével együtt megszületett a környezetvédelem fogalma, az igény szűkebb és tágabb környezetünk, Földünk védelme iránt. A környezetvédelem definíciója Kerényi Attila nyomán: Környezetvédelem alatt olyan tevékenységi rendszert értünk, amelynek célja a bioszféra megőrzése oly módon, hogy környezetünket, és magát az embert is megóvjuk mindenfajta emberi tevékenység szennyező és pusztító hatásától. Emellett mesterséges környezetünket úgy kell alakítanunk, hogy az harmóniában legyen a természeti környezettel, valamint a gazdasági tevékenységek végzése során tekintettel kell lenni az élő rendszerek tűrőképességére, amelyet a tevékenység során nem haladhatunk meg. Ezeknek a céloknak az eléréséhez összehangolt cselekvésre van szükség, amelynek legfontosabb színtere a gazdaság. Több fontos terület azonban nem tartozik a gazdasághoz. A tudományoknak ugyancsak nagy szerepe van a környezeti problémák megoldásában, és legalább ilyen fontos a környezetvédelmi oktatás-nevelés, a környezetvédő tudat kialakítása, hiszen a belső indítékok által motivált környezetvédő cselekvés hatékonyabb a külső kényszer hatására végrehajtott cselekedeteknél. Ennek ellenére természetesen szükség van a környezetvédelem kényszerítő eszközeire: törvényekre és jogszabályokra is. A környezetvédelmi tevékenységeket két fő csoportba sorolhatjuk: elméleti és gyakorlati cselekvésekre. Az elméleti (szellemi) szférába a tudomány és az oktatás, míg a gyakorlati szférába a gazdasági és fogyasztási tevékenységek tartoznak. 2. A GLOBÁLIS KÖRNYEZETI PROBLÉMÁK 2.1. Túlnépesedés, éhínség, városnövekedés Page 2

2 A Föld népessége jelenleg meghaladja a 6 milliárd főt. A növekedés szempontjából a legkritikusabb a demográfiai ciklus 2. szakasza, amelynek jellemzője a járványok visszaszorításával párhuzamosan a halálozási ráta csökkenése, a születések magas száma, ami rendkívül gyors népességnövekedést eredményez. Jelenleg néhány ázsiai ország, valamint az afrikai országok többsége ebben a szakaszban tart, ami a Föld népességének megduplázódásához szükséges idő lerövidülését is maga után vonja. A duplázódási idő jelenleg kb. 30 év, azaz 2030-ra (a jelenlegi tendenciák változatlanságát feltételezve) a Föld népessége elérheti a 12 milliárd főt. A túlnépesedés a Föld eltartó képességének korlátozottsága miatt jelent igen súlyos problémát. A Föld eltartó képességére vonatkozóan különböző számítások láttak napvilágot, pl. Wester 1982-es számítása szerint, amelyben 2000 kalóriás napi energiaigénnyel számolt, a Föld eltartó képessége 2 milliárd fő. Jellemző, hogy ezek a számítások rendre alacsonyabb népességszámot eredményeznek, mint amennyi a Föld jelenlegi népessége. Meg kell azonban jegyezni, hogy az eltartó képességet új technológiák bevezetésével, új, ellenállóbb és nagyobb terméshozamú fajok (ld. zöld forradalom) alkalmazásával tovább lehet bővíteni. Ennek ellenére igaz, hogy a Földön sohasem éhezett annyi ember, mint napjainkban. Jelenleg 1 ? 1,2 milliárdra becsülik a hiányosan táplálkozók számát, és ebből 630 millió éhségszinten él. A túlnépesedési problémák először az ázsiai országokban, Indiában, Kínában, Pakisztánban jelentkeztek, jelenleg azonban Afrika az a kontinens, ahol a legtöbb éhező él. Az afrikai éhínség már a 70-es évek eleje óta visszatérő probléma, a Száhel-övezetet sújtó szárazság által eredményezett éhínségektől kezdődően. A népességszám csökkentésére különböző megoldási javaslatok születtek, a humánustól a legradikálisabb elképzelésekig. A megoldási javaslatok közül a legismertebb a kínai 1 gyermekes családmodell, ahol szigorú szankciókkal sújtják azokat a családokat, ahol egy gyereknél több születik. Ez a program Kína nyugati részén, a partvidéki nagyvárosokban látványos eredményeket hozott, azonban az ország belső területein, a mezőgazdasági vidékeken, ahol a gyerekek munkáskezet jelentenek, már kevésbé. Emellett ezeken a területeken az ellenőrzés is kevésbé hatékony. Szingapúrban a 2 gyermekes családmodellt tették követendővé, ami kevésbe drasztikus ráhatást jelent, ugyanakkor a hatékonyság is kisebb. Drasztikus megoldási kísérlet volt az indiai sterilizációs program, amellyel annak antihumánus jellege miatt hagytak fel. Jellemző, hogy a fejlett gazdasággal rendelkező országokban a népesség tudati szintjének növekedése a gyerekszám csökkenését vonja maga után. Ebből következően az Page 3

3 igazán hatékony megoldás a gazdasági fejlődés, a népesség tudatformálása, ill. annak átalakulása lehet. A túlnépesedés következménye a városrobbanás. Enyedi György a demográfiai ciklusokhoz hasonló szakaszokat különített el, ahol az urbanizáció 1. szakaszának jellemzője a városok számának, ill. a városi népességnek az ugrásszerű növekedése. Az ebből fakadó gondok a túlnépesedéshez hasonlóan szintén a 3. világ országaiban jelentkeznek elsősorban, Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában. A probléma abból fakad, hogy a megélhetésért a városokba áramló népességgel a városi infrastruktúra fejlődése, az utak, a csatornahálózat, a lakásállomány stb. nem tud lépést tartani, ami a városok túlzsúfoltságát, szennyezettségét eredményezi. Ennek következménye a 3. világ országaira jellemző városperemi bódévárosok kialakulása (pl. Rio de Janeiro, Calcutta, Kairó stb.). 2.2. Energiaválság, nyersanyagok kimerülése A II. világháborúig fennálló gyarmati rendszer lehetővé tette a világ fejlett (gyarmattartó) országai számára, hogy nyersanyag- és energiaszükségletüket gyakorlatilag korlátlanul kielégíthessék. A gyarmati rendszer felbomlása azonban merőben új helyzetet teremtett, és a korábbi nyersanyag-ellátás átalakulása érezhetővé tette: a nyersanyag és az energia nem tartozik a korlátlanul rendelkezésre álló javak közé. Ez a felismerés az 1973/74-es olajválság hatására vált igazán akkut problémává, amikor a kőolajban gazdag közel-keleti államok az olaj árának drasztikus emelésével tovagyűrűző gazdasági válságot idéztek elő. Az első, majd a második (1978/79) olajválság hatására irányult rá igazán a figyelem a megújuló és a meg nem újuló energiahordozók kérdéskörére, az alternatív energiaforrások kutatására, valamint a meglévő, ismert készletek becslésére. A jelenleg ismert készletek és a jelenlegi felhasználás alapján a kőolaj 15-20, a földgáz 35-40, a kőszén 50, az urán 40 évre elegendő. Látható, hogy ezek a meg nem újuló, fosszilis energiahordozó-készletek meglehetősen végesek. Ezen túlmenően további problémájuk, hogy elégetésük a légkört terheli, hozzájárul az üvegházhatáshoz, a globális felmelegedéshez. Az USA geológiai szolgálatának becslése szerint a kőolaj kitermelése 2040-ben tetőzik, ugyanakkor a britek előrejelzése alapján a kitermelés egy évtizeden belül eléri csúcspontját, 20 év múlva pedig már olajhiány lép fel. Az Egyesült Államoknak 15 év múlva olajszükségletének 90 %-át importból kell fedezni, ami előre vetíti az olajért vívott háborúk szaporodását. Page 4

4 Kimerülésük, ill. környezetszennyező hatásuk miatt a megújuló erőforrások jelentősége felértékelődött. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ún. megújuló erőforrások sem teljesen korlátlanul állnak rendelkezésre. A Föld vízkészlete, az óceánok, tengerek, tavak és folyók vize szennyeződésekkel terhelt, ami nem csupán az ivóvízként, de az energiaként történő hasznosítást is akadályozza. A Föld nem minden területe alkalmas a megújuló energiaforrások hasznosítására. A napenergia leginkább a napsütötte mediterrán, félsivatagi ill. sivatagi országok számára jelent megoldást, míg a szél energiájának hasznosításához közel állandó erejű és irányú szélre van szükség. A napenergia kihasználása Magyarországon töredéke a lehetségesnek, amit elsősorban lakásokban vízmelegítésként ill. fűtésrásegítésként lehetne számításba venni. Világviszonylatban Európa vezető helyen áll a szélenergia kiaknázása terén, elsősorban Dánia, ahol az energiaszükségelt 20 %-át szélenergiából fedezik. Előkelő helyen áll Németország és Spanyolország is, 5-5 %-al. Magyarország a mérsékelten szeles országok közé tartozik, ahol az uralkodó széliránynak megfelelően az ÉNY-i és a DK-i területek rendelkeznek kiaknázható szélenergiával. Közülük a bakonyi Tési fennsík adottságai a legalkalmasabbak a szélenergia hasznosítására, ahol jelenleg is a legtöbb szélerőmű működik. Magyarországon 2005. augusztusáig 10 szélerőművet helyeztek üzembe (pl. Kulcs, Mosonszolnok, Mosonmagyaróvár, Inota, Erk, Vép, Újrónafő, Szápár stb.), amelyek közül a legnagyobb teljesítményű a szápári. Tervek szerint a közeljövőben 30 toronyból álló szélfarmot létesítenek Hárskúton, és a Bakonyban összesen 55 db szélerőművet kívánnak üzembe helyezni. Magyarországon számítások szerint az energiaszükséglet mintegy 1 %-át lehet szélenergiából fedezni 2010-ig. Az ár-apály jelenség energiájának felhasználására azoknak az országoknak van lehetősége, amelyek olyan tengerparttal rendelkeznek, ahol az apály és a dagály közötti szintkülönbség jelentős, ami leginkább az óceánok partján jellemző. A geotermikus energia azokon a területeken aknázható ki gazdaságosan, ahol a geotermikus gradiens (100 m-re eső hőmérséklet-emelkedés) az átlagos 100 m/3 °C-nál magasabb, így pl. Izlandon, Új-Zélandon, Olaszországban, Magyarországon. A Föld első geotermikus erőművét az olaszországi Lardarello-ban helyezték üzembe. Jelenleg Izlandon aknázzák ki legnagyobb arányban a geotermikus energiát, ahol a villamosenergia-felhasználás 90 %-a származik geotermikus energiából. Magyarország jelentős, de nehezen kitermelhető készletekkel rendelkezik, ugyanakkor a geotermikus energia hasznosításával a biogázból származó energia 4-6 ? szorosa is elérhető lenne 2010-ig. Page 5

5 A legújabb kísérlet a megújuló energiaforrások terén a biogáz előállítása és felhasználása, amelyet különböző alapanyagokból (pl. élelmiszeripar maradékai, szelektált hulladék, gyorsan növő fák, energiafű, állati trágya stb.) lehet előállítani. Magyarországon jelenleg a Dél-Alföldön folynak ezzel kapcsolatos kísérletek, ahol hígtrágyából állítanak elő biogázt, amelyre kiserőmű-rendszert építenek ki. Ennek ipari méretű alkalmazása 2004-re valósult meg, amelynek során 6 biogáz üzemet hoztak létre a Pick Szalámigyár sertéstelepein. A biogázból előállított zöldáram fedezni tudja a dél-alföldi térség jelenlegi áramfogyasztásának 6 %-át, ami azért is fontos, mert egy uniós előírás szerint az elfogyasztott energiának ekkora hányadát kell megújuló módon biztosítani. A víz a feltételesen megújuló energiaforrások közé tartozik, ugyanakkor magyarországi viszonylatban is a legnagyobb potenciállal kecsegtető megújuló technológia, törpe vízierőművek révén. Az országban 30 %-al bővíthető a vízenergián alapuló áramtermelés. Jelenleg a Rábán Ikervárnál, ill. a Hernádon Felsődobsza és Gibárt térségében működik törpe vízierőmű. A megújuló természeti erőforrások közé szokták sorolni a termőföldet és az erdőterületeket is. A művelésbe vonható földterületek azonban az erdőirtásokkal és a szűzföldek feltörésével elfogytak, és a sokhelyütt folytatott rablógazdálkodás következtében jelentős területen kimerültek. A termőképesség csökkenését eredményezi a talajerózió felgyorsulása is, ami elsősorban a trópusi, nagy csapadékú területeket sújtja. Ezeken a területeken az esőerdők kiirtásával jutottak termőföldhöz, a szakszerűtlen gazdálkodás következtében azonban a földek nagy részét mára kénytelenek voltak felhagyni, és a termőréteg lepusztulása az erdők visszatelepítését is megakadályozza. Emellett a nagyarányú erdőirtásokkal a légkör egyensúlya is megbomlik, hozzájárulva ezzel az elsivatagosodáshoz, a globális felmelegedéshez. Az erdők kiirtása nem csupán a trópusi területeken jellemző, hanem már az ókortól kezdődően először Európában, majd Amerika gyarmatosításával Észak-Amerikában került sor az erdőállomány megtizedelésére. Ennek következtében mára Európa és Észak-Amerika erdőinek döntő hányada eltűnt. A termőterületek problematikájának megoldását a gazdálkodás környezetkímélő, termelékenyebb megvalósítása jelentheti, ehhez azonban olyan mennyiségű tőkére van szükség, amely jelenleg csak a legfejlettebb országok számára adott. 2.3. A légkör globális problémái Page 6

6 2.3.1. Üvegházhatás, globális felmelegedés A légkör a legkevésbé stabil környezeti elem, amelyben rendkívül összetett folyamatok játszódnak le. Éppen ezért igen nehéz annak megállapítása, hogy melyek azok a folyamatok, amelyek természetesnek tekinthetők, és melyek azok, amiket káros antropogén hatásnak tulajdoníthatunk. Az azonban bizonyos, hogy a fosszilis energiahordozók elégetése, az ózonréteget károsító gázok kibocsátása, az esőerdők kiirtása negatív hatásokat eredményez, amelyek a legoptimistább becslések szerint is felerősítik a természetben meglévő, negatív hatású folyamatokat (pl. a vulkánok CO 2 -kibocsátásának következményeit). Az üvegházhatás során a Napból érkező rövidhullámú sugárzás a légkörön áthaladva felmelegíti a földfelszínt, majd a felmelegedett földfelszín által kibocsátott hosszúhullámú sugárzás egy hányada a légköri összetevőkről és a felhőkről visszaverődik a Földre, megakadályozva ezzel a földfelszín lehűlését. Ennek hiányában a Föld átlaghőmérséklete a jelenlegi +14 °C helyett ?20 °C lenne. Abban az esetben azonban, ha ez az ún. üvegházhatás fokozódik, ez a Föld átlaghőmérsékletének olyan mértékű növekedését (a jelenlegi CO 2 - kibocsátás mellett 2030-50-re a légkör CO 2 -tartalma megkétszereződik, ami 1,5-4,5 °C-os átlaghőmérséklet-növekedést okoz), vonja maga után, ami a sarki jégsapkák elolvadását, a világtenger szintjének emelkedését, a part menti területek víz alá kerülését, az Alpok gleccsereinek visszahúzódását eredményezi. Az üvegházhatás antropogén hatásra bekövetkező fokozódását az ún. üvegházhatású gázok mennyiségének növekedése eredményezi. Ezek a gázok a következők: - szén-dioxid (antropogén forrása a fosszilis energiahordozók elégetése) - metán (antropogén forrása: bányászat, ipar) - dinitrogén-oxid (antropogén forrása: ipar) - szén-monoxid (antropogén forrása: ipar) - nitrogén-dioxid (antropogén forrása: ipar) - freonok (antropogén forrása: hűtőgépgyártás, spray-k) A CO 2 -kibocsátás és a többi üvegházhatású gáz globális visszaszorítása hosszú ideje a nemzetközi környezetvédelmi konferenciák sarkalatos kérdése. 1997-ben írták alá a Kyotói Egyezményt (életbe lépés: 2005. február 16.), amit 123 ország ratifikált, amelyek összesen a kibocsátás 61 %-áért felelősek. Page 7

7 Az Egyezmény az üvegházhatást előidéző károsanyag-kibocsátás drasztikus visszaszorítására tesz kísérletet. A probléma abban áll, hogy az egyezmények, követelmények általában a kívánságok szintjén megrekednek, nem utolsósorban a legnagyobb kibocsátók (pl. USA) ellenállása miatt. A Kyotoi Egyezmény alapot ad a kibocsátások nemzetközi kereskedelméhez (emisszió-kereskedelem), ami ugyanakkor a környezetvédelem ügyét pénzügyi problémává ?degradálja?. Az Egyezményben az Európai Unió 2012-ig az 1990-es évek szintjéhez képest a kibocsátás 8 %-os visszafogását vállalta (az országok többsége, köztük Magyarország 6 %-os csökkentést írt alá), aminek teljesítése nem garantált, ugyanakkor egyes becslések szerint a légkör jelenlegi állapota és a már napjainkban is érzékelhető éghajlatváltozás arra utal, hogy a ?kyotói vállalás? már nem elegendő a káros folyamatok visszafordításához. 2.3.2. Savas esők A savas esők kifejezés egy, elsőként a 60-as években megfigyelt jelenséghez kötődik. Észak-Európában, Észak-Amerikában a tavak vizének kémhatása 5 pH alá csökkent, ami a halak kipusztulását okozta. Ezzel párhuzamosan figyeltek fel a csapadék kémhatásának savassá válására, ami káros hatást eredményez a növényzetben, a talajban, az épületekben. A savas esők egyfajta savas ülepedések. A savas ülepedéseknek száraz és nedves típusát lehet megkülönböztetni, a száraz ülepedés során az alacsony kémhatású részecskék nem érintkeznek a vízzel, míg nedves ülepedéskor a részecskék csapadék formájában kerülnek a felszínre. A savas kémhatást eredményező anyagok szulfátok és nitrátok, amelyek elsősorban az ipari termelés hatására kerülnek a légkörbe. Ennek következtében a savas esők problémája a legkorábban és a legnagyobb arányban az iparvidékek környezetében (pl. Ruhr-vidék, Szilézia, Nagy-tavak) jelentkezett, ill. jelentkezik. Megfigyelték, hogy az esők kémhatása 20 év alatt átlagosan 1,5-del lett alacsonyabb, ami miatt a növények hamarabb hullatják le a lombjukat, nem készülnek fel a télre, valamint a talaj is jelentősen savanyodik. A növények közül a fenyők reagálnak legérzékenyebben a káros hatásokra, ami Európa és Észak-Amerika hegyvidékein követhető leginkább nyomon. 2.3.3. Ózonréteg elvékonyodása Page 8

8 Az ózon a Föld légkörében két helyen található. Egyrészt beszélhetünk ún. felszínközeli ózonról, ami elsősorban a közlekedés káros hatásaival hozható összefüggésbe, és szennyezőanyagnak minősül. Másrészt az ózon megtalálható a magas légkörben, ahol rendkívül fontos szerepe van, és elvékonyodása igen káros következményekkel (pl. bőrrák, szürke hályog, vakság kialakulása) jár. A Föld sztratoszférájában található ózon kiszűri a Napból érkező káros ultraibolya sugárzást, ebből következően mennyiségének csökkenésével egyre kevésbé képes ezt a funkciót betölteni. A sztratoszféra ózonrétegének elvékonyodását elsőként az 1980-as években, műholdak adatai alapján észlelték, az Antarktisz felett. Mivel elsőként csak az Antarktisz felett tapasztalták a jelenséget, ebből származott a tulajdonképpen téves ?ózonlyuk? elnevezés. Az ózont a különböző, ipar által kibocsátott gázok károsítják, közülük is elsősorban a freonok. A freonok a hűtőgépgyártás és a spray-k gyártása és használata során kerülnek a légkörbe, ahol, mivel az ózonon kívül nem lépnek semmivel sem reakcióba, felhalmozódnak, és az O 3 -molekulák bomlását eredményezik. Ózon-károsító hatásuk miatt mára a freon- tartalmú hűtőgépek és spray-k gyártását beszüntették. 2.3.4. Elsivatagosodás Az elsivatagosodásnak szoros kapcsolata van a globális felmelegedéssel. Menete aránylag jól nyomon követhető, évente kb. 6 millió hektár terület válik sivataggá, ami 2/3 magyarországnyi területnek felel meg. Az elsivatagosodás a félsivatagi területeket érinti elsősorban, így pl. a Szahara déli pereme (Száhel-övezet), Dél-Afrika, Közel-Kelet, Közép- Ázsia stb. A sivatag terjeszkedése egyrészt természeti jelenség, a termikus egyenlítő változásával, a monszun-szelek hatótávolságának csökkenésével hozható összefüggésbe. Másrészt társadalmi jelenség, az érintett területek társadalmának tevékenysége közrejátszik az elsivatagosodásban. A félsivatagi területeken élő népesség nomád életformát folytat, ami újabb és újabb legelők használatba vételét vonja maga után. A népességnövekedés következtében növelték az állatállományt, ami a legelők területének növelését is jelentette. A fokozott igénybevétel és a kedvezőtlen időjárási körülmények a termőföldek pusztulását eredményezték, ami súlyos éhínségeket vont maga után. Az elsivatagosodás azonban nem csupán a sivataggal közvetlenül határos területeket érinti, hanem enyhébb formában a mérsékelt övi területeken is érezhető, ahol szárazodásPage 9

9 néven ismert. A szárazodás Magyarországon is megfigyelhető, elég itt az utóbbi évek csapadékszegény időszakaira, a talajvízszint drasztikus csökkenésére utalni, ami elsősorban az alföldi területeken jelentkezett. 2.4. Környezetszennyezés 2.4.1. Vízszennyezés A víz megújuló energiaforrásnak számít, ennek ellenére vízkészleteink nem tekinthetők korlátlannak. A víz problematikája mennyiségi és minőségi kérdés. Mennyiségi problémával néznek szembe a vízhiányos országok (pl. Szaúd-Arábia, Egyiptom, Kuvait stb.). A mennyiségi problémák leküzdésére egyrészt gátakkal víztárolókat építettek, amelyek nagy mennyiségben képesek a vizet a későbbi felhasználásig tárolni. Ezen kívül különböző tervek születtek a gazdag, ám vízben szegény országok részéről vízzel kapcsolatos gondjaik enyhítésére (pl. Kuvait az Antarktiszról becsomagolt jégtömböket tervezett elvontatni), de ezek tartós eredményt máig nem hoztak. A mennyiségi problémák megoldására a vízfelhasználás csökkentése a másik lehetőség, ami víztakarékos ipari és mezőgazdasági technológiák alkalmazását teszi szükségessé. Ilyen pl. a csepegtetéses öntözés, a szennyvizek felhasználása az öntözésben, vízforgatás, a háztartási vízfelhasználás korszerűsítésével annak hatékonyabbá tétele (pl. víztakarékos WC-öblítés). A vízfelhasználás minőségi problémáját vizeink elszennyezése jelenti. A természetes vizek ma már oly mértékben szennyezettek, ami nem csupán ivóvízként, hanem ipari vízként való felhasználásukat is gátolja. A vizeket egyrészt közvetlen szennyeződések érik (pl. városok szennyvizének tisztítás nélküli folyókba engedése, olajtankerek katasztrófái, iparvidékek szennyező hatása), másrészt közvetett úton, elsősorban a talajon keresztül szennyeződnek felszín alatti (talajvíz, rétegvíz, karsztvíz) vizeink. 2.4.2. Talajszennyezés, talajpusztulás A fent említett szennyeződések nem csupán a vízkészletet, hanem a talajokat is érintik. Az illegális hulladéklerakók, a nem megfelelő hulladéktárolók, a csővezetékek sérülései súlyos szennyezést eredményeznek, amit a szándékos környezetkárosítások (ld. Öböl-háború) tovább súlyosbítanak. A talajok elszennyeződése meggátolja azok termőföldként történőPage 10

10 hasznosítását, valamint a szennyezés tovaterjedésének következtében a felszín alatti vízkészlet is elszennyeződik. Ezen túlmenően a talajok károsodását a termőréteg lepusztulása, a vízerózió és a defláció eredményezi. Az erózió elsősorban a meredek területeken, a gyér növényzetű, valamint a nagy csapadékú területeken jelent gondot, ahol a csapadék és a szél gyakorlatilag az alapkőzetig képes a talajt lepusztítani. A védekezés eszköze a megfelelő mezőgazdasági technológiák alkalmazása, valamint az erdőirtások korlátozása, ill. az erózió által veszélyeztetett területek erdősítése. 2.4.3. Levegőszennyezés Az erőművek, a gyárak, a vegyi üzemek kéményei, a gépkocsik kipufogói hatalmas mennyiségben bocsátanak ki a környezetre káros gázokat (CO 2 , CO, NO 2 , SO 2 stb.), különböző vegyi anyagokat, port, nehézfémeket, amelyek megváltoztatják a levegő összetételét. Ezek az anyagok közvetlenül károsítják az embert, az élővilágot, fokozzák az üvegházhatást, átalakítják a Föld klímáját, ami maga után vonhatja a Föld lakhatatlanná válását, végső soron pusztulását. Ezért rendkívül fontos a környezetkárosítás, szennyezés visszaszorítása, ami nem csupán a nagy szennyezőnek minősülő ipari üzemek részéről követelmény, hanem az egyén oldaláról is. 2.4.4. Hulladék-elhelyezés Hulladéknak minősül minden olyan szilárd, légnemű vagy folyékony anyag, amely a keletkezése helyén haszontalan vagy felesleges, zavarja az emberi tevékenységet, esetleg veszélyezteti vagy károsítja az ember egészségét és környezetét (Kerényi A.). A hulladékokkal kapcsolatban a legnagyobb problémát nem is azok veszélyessége, hanem mennyisége jelenti. A gond abból fakad, hogy míg korábban, nagyjából a II. világháborúig alig keletkezett hulladék, napjainkban minden be van csomagolva, amitől hatalmas hulladékhegyek keletkeznek. Megváltoztak, megváltoztatták a vásárlói szokásokat, ami miatt megnőtt az eldobható, egyszer használatos termékek száma, a papírzsebkendőtől a fényképezőgépig. A fentiekből látható, hogy a hulladékok között vezetnek a csomagolóanyagok, a papír, a műanyag, az üveg és a fémek. A szemétlerakók világszerte telítődtek, ami miatt az újrahasznosítás, ill. a kibocsátott hulladékok mennyiségének csökkentése égető kérdéssé vált. Page 11

11 Ez többek között a szemétszállítási díjak fokozatos emelkedése révén érzékelhető az egyén számára is. A hulladékok mennyiségének csökkentésére lehetőségként kínálkozik magának a kibocsátásnak a csökkentésére törekvés, valamint az égetés, amely a hulladékok terjedelmét 70-90 %-ban képes csökkenteni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a hulladékégetők a kibocsátott káros anyagok miatt újabb környezetszennyező tényezőként is számításba jönnek. Az újrahasznosíthatóság ma már több országban követelmény, amit a termék csomagolásán fel is tüntetnek (ld. pl. újrahasznosított papírból készült papíráruk). Az újrahasznosítás feltétele a szelektív hulladékgyűjtés, amihez a társadalom tudati befolyásolásán túl a szelektív hulladékgyűjtés hatékony működtetésére is szükség van. A hulladékok elhelyezésével kapcsolatban külön problémát jelent, hogy az egyes országokban nem azonos szabályrendszerek vannak érvényben, ami megnyitotta az utat a hulladékok nemzetközi kereskedelme előtt. Ennek következtében általánossá vált, hogy a szegény országok, bevételeik növelése érdekében, befogadják a gazdag országok hulladékait, aminek kezelése azonban megoldatlan, ennek révén a gyors pénzszerzéssel súlyos környezeti gondok járnak együtt. A veszélyes hulladékok között a legjelentősebb tételt az atomhulladékok jelentik. Évente 100 ezer tonna feletti mennyiségben keletkeznek kiégett fűtőelemek, amit az előkészítés során keletkező mennyiség tovább növel. A radioaktív hulladékok elhelyezésére nagyon kevés terület alkalmas. A tárolónak meg kell felelnie a geológiai, hidrogeológiai és szeizmológiai követelményeknek, majd a megfelelő terület kiválasztása után a lerakó kialakítását a helyi lakossággal is el kell fogadtatni, ami adott esetben a lerakó kialakításának legnagyobb akadályát is képezheti (ld. Paksi Atomerőmű hulladék-elhelyezési problematikája). 2.5. Nukleáris veszélyek A nukleáris veszélyeztetettség környezetvédelmi szempontból két irányból közelíthető meg. Az egyik az atomfegyverek előállítása, tárolása, esetleges bevetése, a másik az atomenergia felhasználása. A fegyverkezés kérdésénél környezetvédelmi szempontból jelentősebb az atomenergia felhasználása. Viszonylag tiszta, hatékony energiaforrásnak számít, de nem megújuló energiaforrás, és súlyos környezeti problémákat okozhat (pl. Csernobil). Page 12

12 Az atomerőművekkel szemben ma már jelentős az egyes országok társadalmának ellenállása, ami miatt több ország (pl. Dánia, Svédország) atomerőmű-programjának folytatásától visszalépett. Más országok ugyanakkor (pl. Kína, Franciaország, USA) folytatják a megkezdett programokat, több ország pedig felfüggesztette a tervezett atomerőművek építését. A reaktorbalesetek mellett az atomerőművek legnagyobb problémája a keletkező radioaktív hulladékok kérdése, amiről az előző fejezetben esett szó. 2.6. A biodiverzitás csökkenése A növény- és állatvilág a környezeti ártalmak által veszélyeztetett, több faj kihalt, vagy a kihalás fenyegeti. A fajok számának és az egyedszámnak a csökkenése a biológiai sokféleséget, az ún. biodiverzitást csökkenti, ami az élőlények életképességét is negatívan befolyásolja. A kihalás, a genetikai elszegényedés az egyes területek túlhasználatának, a természetátalakító beavatkozásoknak, a környezet fokozódó szennyeződésének és az esőerdők kiirtásának a következménye. Az élővilág veszélyeztetettségének, a védelem szükségességének kérdéskörével a természetvédelem foglalkozik, amely ebből fakadóan a környezetvédelem részét képezi. A természetvédelmi jogszabályokban ma már külön fejezetet képez a biológiai sokszínűség megőrzésének követelménye, amely a legfontosabb természetvédelmi elvek közé tartozik. 2.7. Háborús konfliktusok Földünk globális problémái között a háború és a béke kérdése előkelő helyen szerepel. Napjainkban sem telik el év úgy, hogy a Föld több pontján ne dörögnének a fegyverek. A fennálló problémák között megtalálhatók a nagyhatalmak közötti fegyverkezési verseny, az új fegyverek kipróbálása által okozott hihetetlen mértékű környezeti károk, a pusztító helyi háborúk. A helyi háborúk újabb kori népvándorlást idéznek elő, elfecsérlődnek a humán és anyagi erőforrások, és a természet nagyfokú pusztulása következik be. Elég itt az 1991-es Öböl-háborúra, a dél-szláv háborúra, vagy a 2003-as iraki háborúra utalni. Page 13

13 A Varsói Szerződés megszűnése, a Szovjetunió felbomlása teljesen új helyzetet teremtett, amelyben felerősödtek a nemzetiségi ellentétek, és fokozódott a fejlett és fejlődő országok szembenállása. A fentiekből következően létkérdés a fegyverkezési verseny mérséklése, az atomfegyverkészlet megsemmisítése, a problémák tárgyalóasztal melletti rendezése, amelynek hiányában az amúgy sem csekély számú globális problémák tovább szaporodnak. 3. A GLOBÁLIS KÖRNYEZETI PROBLÉMÁK HAZAI VONATKOZÁSAI 3.1. A globális klímaváltozás hazai jellemzői 3.1.1. Hőmérsékleti változások Jelenleg Magyarországon a hőmérséklet-változás az elmúlt 100 év során 0,4-0,8 °C volt. A változás elsősorban a telek enyhülésében mutatkozott meg, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az éghajlatváltozás, és ezen belül a hőmérséklet-változás is elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a szélsőségesség fokozódik. Tehát egyre gyakoribb a nyári 40 °C körüli forróság, és egyre gyakoribb (lehet) a téli felmelegedés, vagy akár a rendkívülinek mondható (mínusz 20-30 °C-os) hideg. 3.1.2. Csapadékviszonyok Magyarország csapadékjárása alapállapotban szélsőséges. Ugyanakkor 100 éves csapadékadatok vizsgálata rámutat arra, hogy a trend az évi csapadékmennyiség csökkenése, az elmúlt 100 évben 650-ről 550 mm-re csökkent az éves csapadékmennyiség átlaga. Az átlagok vizsgálata azonban nem mutat rá a csapadékviszonyok szélsőségességének fokozódására. Az elmúlt évek eseményei (pl. Mátraszentimre 2005. nyara) arra utalnak, hogy fel kell készülnünk a ?megszokottól? eltérő időjárási eseményekre, a mind mennyiségében, mind intenzitásában rendkívüli csapadékhullásokra. 3.1.3. Szárazodás A szárazodás az elsivatagosodás hazai ?megfelelője?. Elsősorban a Duna-Tisza közi Homokhátságon érzékelhető, és a talajvíz szintjének drasztikus csökkenésében érhető tetten. Page 14

14 Ennek oka összetett, szerepet játszik benne a csökkenő csapadékmennyiség, a klímaváltozás, de szintén jelentős tényezője az érintett területeken az illegális kútfúrás, az engedély nélküli vízkivétel, öntözés. A szárazodás következtében átalakul a Homokhátság vegetációja, erdőpusztulás jelentkezik, megváltoznak a talajok fizikai-kémiai jellemzői, a házak, épületek megsüllyednek, megrepedeznek, a Kiskunsági Nemzeti Park védett szikpadkái pusztulnak stb. Az éghajlatváltozással kapcsolatban a Magyarországi várható trend az alábbiakban foglalható össze: - csökkenő csapadékmennyiség - aszályos időszakok számának, hosszának növekedése - a jelentős csapadék-események száma megugrik, pl. nő a 12-24 órás esőzések esélye - a csapadékmennyiség rosszabb eloszlásban érkezik Mindezek alapján szükséges, hogy felkészüljünk a várható változásokra, és megpróbáljunk válaszokat kidolgozni a kihívásokra. Ebből a gondolatból született meg a Magyar Tudományos Akadémia programja, ami 2003-2006. között a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia kidolgozását vállalta fel. A kulcsszavak (VÁltozás ? HAtás ? VÁlaszadás) összevonásából született meg a program VAHAVA elnevezése. 3.2. Savas esők hatásai Magyarországon a savas esők számlájára írható erdőpusztulást az 1970-es években regisztráltak elsőként, ami 1985-re a kocsánytalan tölgyesek 20.5 %-ának kipusztulását eredményezte. A probléma az alacsonyabb pH-jú talajokon, nagyobb légszennyezők környezetében jelentkezett legerősebben. 3.3. Vizes élőhelyek csökkenése A folyószabályozások előtt Magyarország mai területének 25 %-át vizes élőhelyek borították, ma 7 %-át. Ezek a területek tartoznak az ún. Ramsari területek közé, ami az indiai Ramsarban 1971-ben aláírt, a vizes élőhelyek nemzetközi védelméről szóló egyezményre utal. Jelentőségüket az élővilág megőrzése, rekreáció, felszín alatti vizek pótlása, vésztározók kialakítása révén foglalhatjuk össze. Page 15

15 3.4. Talajpusztulás 3.4.1. Vízerózió A vízerózió elsősorban hegy- és dombvidéki tájainkon jelent problémát, amellyel szemben a védekezés elsősorban a helyes növénymegválasztással, ill. a helyes agrotechnika alkalmazásával képzelhető el. Az erózió által sújtott területeken pedig végső soron meg kell fontolni a korábban jellemző területhasználat átalakítását, pl. a szántók gyeppé alakítását vagy az erdősítést, ill. a művelés alóli kivételt. 3.4.2. Defláció A szélerózió, azaz a defláció elsősorban a homokterületeken jelentkezik. A defláció nem csupán mezőgazdasági problémát jelent, hiszen pl. a mezővédő erdősávok kiirtásával a városokba a széllel bekerülő por, pollen az allergiás és asztmás megbetegedések számának ugrásszerű emelkedését vonta maga után. A deflációval szembeni védelem hatékony eszköze a vízerózióhoz hasonlóan a helyes növénymegválasztás, a helyes agrotechnika alkalmazása, ill. a mezővédő erdősávok visszaállítása. Page 16

16 A környezetvédelem fejlődése, környezetvédelmi elvek, modellek. Ökológiai alapfogalmak, ökoszisztémák 1. A KÖRNYEZETVÉDELEM FEJLŐDÉSE Mai értelemben vett környezetvédelemről csak az 1960-évektől kezdődően beszélhetünk. Az ezt megelőző időszakot a környezetvédelem előtörténetének lehet tekinteni, amikor a környezeti hatások, károk nem lépték túl a lokális vagy regionális méreteket. Az 1950-es évek végétől napjainkig terjedő időszakot három szakaszra lehet tagolni: 1.1. A rádöbbenés korszaka (1960-as évek) A lakosság környezeti érzékenységében akkor következett be változás az 1960-as évek elején, amikor a háború utáni nyomorból a nyugati országok egy viszonylag magas életszínvonalra jutottak, és a kérdés úgy vetődött fel: egy újabb autó, vagy gyerekeink és saját egészségünk a fontosabb? Az első, megdöbbenést okozó felfedezés az volt, hogy a rovarirtó szerek (pl. DDT), a klórozott szénhidrogének az élő szervezetben felhalmozódnak, és egészségkárosodást, rákot okoznak. A 60-as évek elején Amerikában megjelent Csendes tavasz (Carlson) című regény volt az, amely igazán ráirányította a figyelmet a DDT-szennyezésre. A könyv főleg az amerikai értelmiségre gyakorolt nagy hatást, és gyakorlatilag elindítója lett a környezetvédő mozgalmaknak. A DDT egészségkárosító hatásának felismerése mellett a közvéleményt a Contergán- botrány is sokkolta. A Contergán terhes nők számára javasolt nyugtató volt, amitől több, mint tízezer torz gyerek született Nyugat-Európában. Az ipari szennyezés és a veszélyek felismerése a fejlett államokban szervezett helyi tiltakozásokat váltott ki, ami a környezetvédelem ügyét belpolitikai kérdéssé tette. Az is egyre világosabbá vált, hogy a környezetszennyezés nem áll meg az egyes országok határain, az egész bioszféra jövőjét veszélyezteti. Kiderült, hogy a DDT a sarkkörön élő állatok zsírjában is kimutatható, ami rávilágított arra, hogy a megoldást csak nemzetközi összefogással lehet megtalálni. A környezetvédelem így külpolitikai kérdéssé vált. A globális veszélyek felismerése vezette Aurelio Peccei olasz közgazdászt arra, hogy 1968-ban létrehozza a világ neves tudósait tömörítő Római Klub nevű szervezetet. A cél a kialakult fejlődési pályák és az emberiség jövője közötti ellentmondás megoldásánakPage 17

17 megtalálása volt. A Római Klub tevékenysége az 1970-es években rendkívül nagy hatást gyakorolt a tudományos és közgondolkodásra, és megteremtette a környezetvédelem, a globális gondolkodás tudományos alapjait. A környezeti károknak a világpolitikára gyakorolt hatását tükrözi, hogy 1969-ben U Thant ENSZ főtitkár drámai hangú felhívással fordult a tagállamokhoz. Kifejtette, hogy az emberiség létét válság fenyegeti, a környezet válsága. A felhívás hatására döntés született, hogy 1972-ben világméretű környezetvédelmi konferenciát hívnak össze Stockholmban. Ennek a konferenciának a nyitónapját, június 5.-ét környezetvédelmi világnappá nyilvánították. 1.2. A környezetvédelem intézményesülésének, hivatalos elismerésének korszaka (1970-es évek) A stockholmi Környezetvédelmi Világkonferencián a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy míg a fejlett országok a környezeti károkat, addig a fejlődő országok a szegénységet, az éhséget, az egészségügyi ellátás hiányát tekintették fő problémának. Sokan a gazdasági fejődés leállításában látták az egyetlen megoldást a környezeti károk csökkentésére, ami tartósította volna a fejlődési egyenlőtlenségeket. Kompromisszumként született meg a harmonikus fejlődés, vagy más néven a fenntartható fejlődés gondolata. Ennek lényege, hogy a jelen generációk úgy elégítsék ki szükségleteiket, hogy azzal ne veszélyeztessék a jövő generációkat szükségleteik kielégítésében. Ezt a szemléletet fogalmazza meg frappánsan egy indiai közmondás: ?A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön?. A stockholmi konferencia mérföldkövet jelentett a környezetvédelem történetében. Határozatai alapul szolgáltak az egyes országok környezetvédelmi szervezeteinek kiépítéséhez, a nemzetközi környezetvédelmi szervezetek és programok létrehozásához. A konferencia tudományos megalapozását a ?Csak egyetlen Föld van? című munka adta, ami 58 ország tudósainak, szakértőinek véleményét összegezte. A stockholmi konferencián 26 irányelvet fogadtak el, amelyek közül a leglényegesebbek: 1. Az embernek joga van a megfelelő minőségű környezethez. 2. A Föld természeti erőforrásait meg kell őrizni a jelen és a jövő nemzedékek számára. 3. Minden országnak joga, hogy kiaknázza saját erőforrásait, de nem okozhat kárt más országok környezetében. Page 18

18 A világkonferencia után a környezetvédelem már tartósan a világpolitika részévé vált, és számos nemzetközi megállapodás is született. A konferencia sikere ösztönözte a környezetvédelmi mozgalmak (Zöld mozgalmak) fejlődését is. Az első zöld pártot Új-Zélandon hozták létre 1972-ben, Európában Nagy- Britanniában alakult meg az első, 1973-ban. Az első választási sikert a francia ökológiai mozgalmak érték el, parlamenti képviselethez pedig a svájci zöldek jutottak elsőként, 1979- ben. A 70-es évek eredménye, hogy a környezetvédelem az érdeklődés homlokterébe került, és hivatalos elismerést nyert. Létrejöttek a környezetvédelmi szervezetek, és az országok megalkották környezetvédelmi törvényeiket. 1.3. A hatékony intézkedések kezdetének korszaka (1980-as évektől napjainkig) A 70-es években nem sikerült megállítani a környezetromlás folyamatát, és a globális problémákra vonatkozó előrejelzések (pl. savas esők, ózonréteg vékonyodása, üvegházhatás fokozódása) sorra igazolást nyertek. Ezen túlmenően súlyos üzemi balesetek sorozata figyelmeztette a közvéleményt és a szakértőket, hogy főleg a vegyipar és az atomerőművek biztonsága körül nincs minden rendben. A legsúlyosabb vegyipari baleset 1984-ben az indiai Bhopal városában következett be, ahol a növényvédőszer-gyárból kiszabadult gáz 2000 ember halálát okozta, mintegy 20000 ember pedig súlyosan megbetegedett, sokan megvakultak. A 80-as évek katasztrófa sorozatát a csernobili atomerőmű négyes blokkjának felrobbanása tetőzte be 1986-ban. A robbanás 35000 ember halálát okozta, a hosszú távú következmények pedig a hirosimai atombomba hatásaihoz mérhetők. Az 1980-as években sorozatban születtek nemzetközi egyezmények, amelyek konkrét feladatok megoldását követelik meg meghatározott időre. A legfontosabb egyezmények a következők: 1. SO 2 -egyezmény; Helsinki, 1985. 1993-ig a kén-dioxid kibocsátást az 1980-as szinthez képest 30 %-kal csökkentik. 2. Ózonréteg védelme; Montreal, 1987. Az ózonréteg lebomlását okozó anyagok, azaz a freon gázok termelését 1992-ig nem növelik, 1998-ig pedig az 1986-os kibocsátási szint 50 %-ára csökkentik, 2000-ig a CFC-vegyületek termelését és felhasználást teljesen megszűntetik. Page 19

19 3. NO X -egyezmény; Szófia, 1988. A nitrogén-oxidok kibocsátása 1994-ben nem haladhatja meg az 1987-es szintet. 4. Éghajlat-változási keretegyezmény; New York, 1992. A CO 2 -kibocsátás 2000-ig ne haladja meg az 1990-es szintet. 5. Bázeli Egyezmény, 1989. Hulladékok nemzetközi szállítását szabályozza. Az 1980-as évek környezetvédelmi gondolkodását nagymértékben meghatározta a Brundtland norvég politikusasszony vezetésével létrehozott szakértői csoport jelentése, amely ?Közös jövőnk? címmel jelent meg. A jelentés a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtésében látja a megoldást. A Brundtland-bizottság tevékenységének hatására hívták össze 1992-ben Rio de Janeiróban, a stockholmi Környezetvédelmi Konferencia 20 éves évfordulóján az ENSZ Környezetvédelmi és Fejlesztési Konferenciáját, amelyen a fenntartható fejődés globális kérdéseit tárgyalták meg. A Riói Konferencián öt dokumentum megvitatására került sor: 1. Agenda 21 (feladatok a XXI. századra) 2. Föld Charta (a bioszféra jogairól szóló okmány) 3. A Föld biodiverzitásának megőrzéséről szóló egyezmény 4. Éghajlat-ellenőrzési megállapodás az atmoszféra védelméről 5. A trópusi őserdők pusztításának megállításáról szóló egyezmény A tagállamok érdekellentétei olyan markáns módon nyilvánultak meg, ami lehetetlenné tette, hogy a konferencián mindenki számára kötelező érvényű dokumentumokat fogadjanak el. A viták hátterében többnyire az a kérdés húzódott meg, hogy ki, és milyen arányban járuljon hozzá a globális problémák megoldásához. Az Agenda 21 dokumentummal kapcsolatban a feladatok megoldásához szükséges pénz előteremtésének módjáról folyt a vita. A Föld Charta elfogadását az akadályozta, hogy túl sok lemondást követelt volna a fejlődő országok részéről. Kompromisszumként egy nyilatkozatot fogalmaztak meg azokkal a követelményekkel, amelyek a fenntartható fejlődés alapját képezik. A klímakonvencióhoz, a biodiverzitás-egyezményhez és az erdőkonvencióhoz több, mint 150 ország csatlakozott, azonban ezek hibája, hogy semmilyen kötelező előírást nem tartalmaznak. Page 20

20 A Riói Konferenciát túlzott várakozás előzte meg, amit csalódás követett. Ugyanakkor a konferencia jelentősége, hogy 10 napon keresztül a környezetvédelem a világpolitika központi kérdése volt, valamint az, hogy a nemzeti jelentések elkészítéséhez miden országnak fel kellett mérni környezetének állapotát, és a károk elhárításával kapcsolatos feladatait. Ezen kívül, a dokumentumok bármennyire is általános jellegűek, mégis kötelezettségeket fogalmaznak meg a jövőre vonatkozóan. A legutóbbi környezetvédelmi konferenciát a Riói konferencia 10. évfordulóján, 2002. augusztus 26.-szeptember 4. között rendezték meg Johannesburgban, Fenntartható Fejlődés Világkonferenciája címmel. A konferencia alapvetően kudarccal zárult, két témában fogadtak el elvi megállapodást, a szegénység enyhítésének és a környezet megóvásának összehangolása témájában. A fő kérdés az éghajlatváltozás témaköre volt, amelynek apropóján a Green Peace aktivistái a nagy olajtársaságokat (Shell, Esso, BP), élesen bírálták. A bírálat alapja, hogy a légkörbe kerülő CO 2 40 %-a az olaj elégetésekor keletkezik, amiért a nagy olajtársaságokat lehet felelőssé tenni. A különböző nemzetközi egyezmények ellenére a CO 2 -kibocsátás a Riói konferencia óta eltelt 10 év alatt 11 %-kal nőtt, ami jelentősen hozzájárul a globális felmelegedéshez. Az ipari forradalomtól 1975-ig az Alpok gleccsereinek tömege felére, területük 2/3-ára csökkent. 1975-től napjainkig további 20-30 %-uk olvadt el, és szakértői becslések alapján 2050-re az Alpok gleccsereinek 3/4-e eltűnhet. A gleccserekben hatalmas vízkészlet tárolódik, aminek elolvadásával óriási árvizek és földcsuszamlások járnak együtt. A klímaváltozás globális következményeinek tükrében még inkább sajnálatos, hogy a környezetvédelmi konferenciák és az egyes témakörök köré csoportosuló konferenciák sorozatban érdemi eredmények nélkül érnek véget. 2. A R ÓMAI K LUB TEVÉKENYSÉGE , VILÁGMODELLEK A környezetvédelem történetében külön fejezetet alkot a Római Klub tevékenysége. Alapítója, Peccei arra a meggyőződésre jutott, hogy az emberiség fordulóponthoz érkezett. Felkészültsége alkalmassá teszi egy humánusabb világ megteremtésére, de arra is, hogy a földi életet katasztrófába sodorja. A Római Klub munkájában jelenleg 25 ország 70 tudósa vesz részt, közöttük magyar tudósokkal (pl. Szentágothai János, Gábor Dénes, László Ervin). Célul Földünk globális problémáinak vizsgálatát tűzték ki, amelyet ún. világmodellek megalkotásával valósítanak meg. Page 21

21 Az első állomás Forrester világmodellje volt 1971-ben, amit ?A világ dinamikája? címen publikált. Ennek felhasználásával készítette el Meadows és kutatócsoportja a Római Klub első világmodell jelentését ?A növekedés határai? címmel 1972-ben. 2.1. Meadows-modellek 1972. óta napjainkig közel 30 világmodell született, amelyben öt változónak: a népesség számának, az ipari termelésnek, a mezőgazdasági termelésnek, a természeti erőforrások készleteinek és a környezetszennyezés mértékének egymásra gyakorolt hatását vizsgálták. Arra a következtetésre jutottak, hogy mindegyik változónál exponenciális növekedés figyelhető meg. 2.1.1. Standard modellek A standard világmodellek abból a feltételezésből indulnak ki, hogy az egyes tényezők exponenciális növekedési ütemében nem következik be változás, aminek következtében az egész rendszer a XXI. század közepére összeomlik, mert az igények meghaladják a Föld teherbíró képességét. Először az ipari termelés növekedésének lassulása következik be, a nyersanyagkészletek kimerülése és a kitermelési költségek növekedés miatt. Az élelmiszer- termelés csökken, aminek oka a növekvő népesség, a területveszteség, a fokozódó környezetszennyezés miatti talajromlás és terméshozam-csökkenés, ami miatt a népesség pusztulása következik be. Az exponenciális növekedéssel tehát az emberiség zsákutcába jut, és ez a népesség pusztulásával, a gazdasági rendszer összeomlásával jár. A katasztrófa kiküszöbölésének feltételei a következők: - a lakosság számának stabilizálása 1975-ig - a beruházások stabilizálása 1990-ig - a természeti erőforrások felhasználásának csökkentése - a képződő nemzeti jövedelmet az anyagi fogyasztás helyett a szolgáltató ágazatok fejlesztésére fordítják - a környezetszennyezést az 1970-es szint negyedére mérséklik - a tartós használati cikkek élettartamát meghosszabbítják Page 22

22 Látható, hogy ezek a követelmények a fogyasztói társadalom jellemzői ellen hatnak, és betart(at)ásuk súlyos érdekellentétek forrása. A multinacionális cégek és az őket képviselő érdekcsoportok elemi érdeke a beruházások fokozása, a termelés növelése, ami nem szolgálja a globális problémák megoldásának ügyét. 2.1.2. Stabilizált modellek A stabilizált világmodellek szerint, ha a népesség számát és az ipari tőkét stabilizálják, és technológiai váltást hajtanak végre, akkor a népesség ellátása állandósítható. A nyersanyagkészletek kimerítése ugyan lassú ütemben tovább folyik, de ezt a tudományos és a technikai haladással ellensúlyozni lehet. Ez az ún. zéró növekedési modell adhat lehetőséget az emberiségnek, hogy az egyébként bekövetkező katasztrófát elkerülje. A Meadows-jelentés hatalmas vihart kavart a tudományos közéletben. Mint kiemelkedő tudományos teljesítmény elismerésben részesült, más oldalról szélsőséges támadások érték. Támadták politikai, ideológiai, szakmai és módszertani szempontból egyaránt. A fejlődő országok azért utasították el a javaslatokat, mert úgy vélték, a gazdasági növekedés megállítása állandósítja a Föld különböző régiói közötti fejlődési különbségeket. Malthusianizmussal is vádolták a modell alkotóit, amellyel a XIX. sz.-i gondolkodó tanaira utaltak. Malthus elmélete szerint a Föld népessége mértani, az élelmiszer-termelés pedig számtani sor arányában nő, ezért jók a háborúk és a járványok, mert csökkentik a népességet, és ezáltal megakadályozzák a túlnépesedést. Elméletét antihumánus jellege miatt utasították el. A Meadows-modellek felhívták a közvélemény és a kormányok figyelmét az emberiség jövőjét leginkább veszélyeztető tényezőkre, a túlnépesedésből, a nyersanyagkészletek kimerüléséből, a fokozódó környezetszennyezésből adódó veszélyekre. 2.2. Mesarovic-Pestel modell Mihajlo Mesarovic és Eduardo Pestel 1974-ben publikálták modelljüket, ?Fordulóponton az emberiség? címmel. A világot tíz különböző fejlettségű régióra osztották, ahol az egyes régiók almodelljeit a világproblémák kapcsolják össze egységes rendszerré. A modell alkotói arra a következtetésre jutottak, hogy egy világméretű katasztrófa bekövetkezése nem egy időpontban várható. Az egyes régiók eltérő sajátosságai miatt a krízishelyzetek Page 23

23 különböző területeken eltérő módon és időben jelentkeznek, de a szoros kapcsolatok következtében a többi régiót is érinteni fogják. A világméretű katasztrófa megelőzését a növekedés tagadása helyett a szerves növekedésben látják. Hangsúlyozzák az emberi tudat átformálásának, új magatartásforma kialakításának a szükségességét, a takarékosság, a természet kímélése és a jövő generációjáért érzett felelősség fontosságát. 2.3. Leontief-modell Wassily Leontief egy globális input-output világmodellt alkotott meg, amelyet 1976- ban ?A világgazdaság jövője? címmel publikált. Arra kereste a választ, hogy hogyan lehet a világon fellelhető fejlettségi különbségeket mérsékelni, és az emberiség alapvető problémáit megoldani. Leontief derűlátóbban ítéli meg az emberiség esélyeit, mint az előző modellek. Nem tartja megoldhatatlannak az élelmezés, az energia- és nyersanyagellátás, valamint a környezetvédelem helyzetét. A demográfiai gondokat az alacsony fejlettség következményének tartja, és ennek függvényében kezeli. A modell két kiutat vázol: - Fejlődés csökkenése - Új világgazdasági rend kialakítása; liberalizáltabb kereskedelem, fejlett országok importfügésének fokozása (!), GDP-vel arányosan növekvő segélyezés A tanulmány zárójelentésében hangsúlyozza, hogy a gazdaságilag elmaradott régiók gyorsított fejlesztése nemcsak fizikai, gazdasági nehézségekbe ütközik, hanem forradalmi átalakulást kell elérni a társadalmi, politikai és intézményi rendszerek területén is. A Meadows modellekben felvetett vitás kérdésekre a Leontief modell sem adott választ. 2.4. Timbergen-modell Jan Timbergen ?A nemzetközi rend átalakítása? című 1977-ben megjelent munkájának alapja nem számítógépes modell volt, hanem szakértői véleményekre, javaslatokra támaszkodva tesz kísérletet a világ intézményeinek, szervezeteinek újraformálására. Alapgondolata, hogy a világ jövőjének alakulása attól függ, hogy sikerül-e a fejlődésben mutatkozó egyenlőtlenségeket megszűntetni. Page 24

24 A gondok megoldásának módját részben a fejlődő országokban végrehajtandó társadalmi reformokban, részben pedig abban látja, hogy a piacot korlátozva nemzetek feletti szervezetek irányítsák a globális problémák megoldását. Bírálói ezeket az elképzeléseket utópisztikusnak tartották. 2.5. Gábor Dénes és László Ervin világmodelljei A Római Klub 4. számú világmodelljét Gábor Dénes, az 5. számút László Ervin alkotta. Gábor Dénes szerint megfelelő takarékossággal, a tudományos és a technikai eredmények felhasználásával az energia- és nyersanyagprobléma megoldható, az élelmiszer- ellátás helyzetének javítása viszont a népesség szaporodásának korlátozását teszi szükségessé. László Ervin és munkatársainak jelentése ?Célok az emberiség számára? címmel 1977-ben készült el. Arra keresik a választ, hogy melyek az emberiségnek azon közös céljai, amelyekért hajlandó áldozatot hozni. Következtetésük, hogy a célok megvalósítása érdekében világméretű együttműködésre, egy új és szabályozott világgazdasági rend megteremtésére van szükség. 2.6. Bariloche-modell ?Katasztrófa vagy új társadalom? címet viseli. A modell megalkotói a fejletlenebb régiók szemszögéből próbálnak a problémákra választ adni. Nézetük szerint a tendenciák exportálása nem vehető alapnak, mert: - A fejlettebb országok gondolkodásán alapul. - A fejletlen régiók már jelenleg (1974) is találkoznak a problémákkal. - Az egyensúly az egyenlőtlenségek konzerválja. - Az erőforrások és a környezeti korlátok a modellben nem kaptak szerepet. - A fejlődés megítélése az alapszükségletektől függ. A modell statisztikai elemzéseken alapul, nem ok-okozati összefüggések elemzésén. Végső következtetése, hogy a globális katasztrófa megelőzése csak új világrenddel lehetséges. A modell a fejlődő országokban vált népszerűvé, jelentős világvisszhangot ugyanakkor nem váltott ki. Page 25

25 2.7. Moira-modell A mezőgazdaság nemzetközi modellje. Alapkérdése, hogy lehetséges-e annyit termelni, hogy mindenki a szükségleteinek megfelelően éljen, még a népesség megduplázódása esetén is? Az elemzés csak élelmezés területére terjed ki. Következtetései: - Az éhezést inkább a szegénység, és nem a készletek szűkössége okozza. - A gazdag országok agrárpolitikáját meg kellene változtatni a globális élelmiszerpolitika érdekében. - Mindent optimálisan kihasználva az élelmiszertermelés akár 30-szorosra is növelhető. 2.8. Egyéb globális modellek 2.8.1. Brit Környezetvédelmi Minisztérium modellje A mezőgazdaságrra koncentrál, a népesség hiányt szenvedő részének anyagi jólété tűzi ki célul. 2.8.2. Japán input-output modell Célként a világgazdaság és az ipar jövőjének értékelését tűzték ki, következtetésük, hogy új világgazdasági rend szükséges. 2.8.3. ?A tanulásnak nincsenek határai? c. modell A modell az emberi tudásban rejlő lehetőségekre irányította a figyelmet. Gondolati modell; problémafelvetésük, hogy hogyan tud az emberiség a globális problémákhoz alkalmazkodni. A modellek közös vonása, hogy az emberiségnek globálisan kell cselekednie ahhoz, hogy elkerüljön egy átfogó társadalmi-gazdasági-környezeti összeomlást. A környezetvédelmi elvek között létezik olyan elképzelés, amely szerint elegendő a környezet- és természetvédelmet lokálisan művelni, azaz kisebb területekre (pl. nemzeti Page 26

26 parkok, természetvédelmi területek) korlátozni. Ez az ún. szegregációs modell, amely a környezet védelmével kapcsolatos elgondolások egyik végletét képviseli. Ennél azonban elfogadottabb hozzáállás az, amelynek kiindulópontja, hogy a környezeti elemek egymással való szoros összefüggése miatt nem elegendő a környezet- és természetvédelmet elkerített egységek szintjén folytatni. 3. Ö KOLÓGIAI ALAPFOGALMAK , ÖKOSZISZTÉMÁK Az ökológia környezettant jelent, ami az élő és élettelen környezeti elemek vizsgálatát egyaránt magában foglalja. Eszerint az ökológia nem csupán a biológia részét képező tudományág, hanem a kutatási területtől függően beszélhetünk pl. növényökológiáról, geoökológiáról, tájökológiáról, humán ökológiáról, szociálökológiáról stb. Általában azonban ökológia alatt a bioökológiát, azaz az élőlények és a környezet kölcsönhatás-rendszerével foglalkozó tudományágat értik, amely a kölcsönhatások rendszerszemléletű integrálását kívánja megvalósítani. A (bio)ökológia legfontosabb alapfogalmai a következők: bioszféra (ökoszféra): A földfelszínnek az a vékony sávja, ahol az élet feltételei adottak. biom: A Földnek klimatikus hatásra kialakuló sajátos növény- és állatvilággal rendelkező övezetei. ökoszisztéma: Területileg jól lehatárolható, a fajok meghatározott számával és arányával rendelkező működési alapegység. Minden ökoszisztémát az élőhely és a fajok együttese alkotja. biotóp: Élőhely, az élet feltételeit nyújtó tényezők (klíma, talaj, domborzat, vízrajz) együttese. biocönózis: Egy-egy területen (biotópon) élő növény- és állatfajok életközössége. Minden ökoszisztéma önálló rendszernek tekinthető, ahol az élő és élettelen összetevők között folytonos anyagcsere megy végbe. Az ökoszisztémák nyílt rendszerek, mivel a létükhöz szükséges energiát (napsugárzás) kívülről kapják, és a működésük során felszabaduló hőenergia is a légkörbe kerül vissza. Az ökoszisztémákat az emberi hatás érvényesülése szempontjából három csoportba lehet sorolni: - természetes - ember által befolyásolt (félkultúr)Page 27

27 - művi (kultúr) ökoszisztéma Természetes ökoszisztémák Önszabályozó képességgel rendelkeznek, amelyet az ember hatása még nem bontott meg. Ide tartoznak az őserdők, sivatagok, óceánok. Területük fokozatosan csökken, egyrészt a fokozódó termelő tevékenység, másrészt a fokozódó környezetszennyezés miatt. Ember által befolyásolt ökoszisztémák Az ember szabályozó hatása érvényesül, de igen különböző mértékben. Az egyik végletet a természetes ökoszisztémákhoz hasonló erdők jelentik, a másikat a csak fokozott agrotechnikai beavatkozásokkal és kemizálással fenntartható intenzív kertészeti ökoszisztémák alkotják. A félkultúr ökoszisztémák fő jellemzője, hogy az ember korlátozza az ökoszisztémát alkotó fajok számát, csökkenti a fajok között fennálló bonyolult kölcsönhatás-rendszereket. Az így létrehozott monokultúrák természet-idegenek, ahol rendkívül erős a természet törekvése az eredeti állapot visszaállítására, amit az ember folyamatos beavatkozásokkal (pl. rovar- és gyomirtás) akadályoz meg. Művi (mesterséges vagy urbán) ökoszisztémák Az ember által létrehozott és fenntartott ökoszisztémák, amelyek önszabályozó képességüket teljesen elveszítették. Fennmaradásuk kizárólag az emberi tevékenység függvénye, ide tartoznak a városok, ipartelepek. A mesterséges ill. a félkultúr ökoszisztémák növekedése csak a természetes ökoszisztémák rovására történhet. Barrie Commoner amerikai ökológus négy pontban foglalta össze az ökológia alaptörvényeit, amelyeket a természeti rendszerek átalakítása során nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezek a következők: 1. Minden kapcsolatban van minden mással, ami az összefüggések bonyolult hálózatára utal. 2. Valahová mindennek mennie kell, ami az anyagmegmaradás törvényét fogalmazza meg. A természeti rendszerekben nincs hulladék, ezzel szemben a jelenlegi gazdasági rendszer a környezetbe üríti a hulladékot, elfeledkezve arról, hogy a kikerülő anyagok az ember létét is veszélyeztetik. Page 28

28 3. A természet maga tudja a legjobban, hogy mi előnyös a számára. Ez a törvény figyelmeztetés az emberi tudást túlértékelő, a természet megjavítását célzó természetátalakító programok végrehajtói számára. A természet rendje több millió éves fejlődés eredménye, amibe nem lehet büntetlenül beavatkozni. 4. A természet semmit nem ad ingyen, mindenért fizetni kell. Bármit elveszünk az ökoszférából, a természet előbb-utóbb benyújtja a számlát, ami minden emberi beavatkozásra érvényes. Olcsó dolog pl. elásni a veszélyes hulladékot, de hamarosan az egész környék vize és talaja mérgezett lesz, amit már csak rendkívül nagy költséggel lehet megtisztítani. Ajánlott irodalom: Sántha Attila: Környezetgazdálkodás. Akadémiai Kiadó, Bp. 1993. p. 146. Kerényi Attila: Általános környezetvédelem. Globális gondok, lehetséges megoldások. Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 1995. p. 383.