A Hold tengelyforgása annyi idő alatt történik, mint a Föld körüli keringése. Ennek a kötött keringésnek az a következménye, hogy a Hold mindig ugyanazt az oldalát mutatja felénk, és így a túlsó oldala sohasem figyelhető meg. Mivel azonban a Hold tengelyforgási sebessége állandó, keringési (pályamenti) sebessége azonban a perigeumben a legnagyobb, az apogeumban pedig a legkisebb, így a rotáció és a keringés a hónap folyamán ""kiesik közös ritmusából"" és a túlsó féltekének hol a nyugati, hol a keleti peremvidéke válik láthatóvá a Földről nézve. Ez a hosszúsági librációnak jelenségek havonta 7°-os szöggel való elfordulást jelent mindkét irányban. A szélességi librációt az okozza, hogy a Hold egyenlítője a holdpályája síkjával 6°-os szöget zár be. Ez a Hold tengelyének É-D-i billegését idézi elő, aminek következtében hol az északi, hol a déli pólus hajlik kissé a Föld felé. Ily módon az említett, és más, kevésbé jelentős librációs effektusok együttes hatására, ha nem is egyszerre, de összességében a holdfelszín 59%-át figyelhetjük meg a Földről.