Marsutazás

A Marsutazásról még viszonylag kevés szó esik, főként azért mert ott működik elég űrszonda, másrészt meg a Holdra való visszatérést sokkal jobban pártolják az amerikaiak, részben azért, mert könnyebb megvalósítani(közelebb van, van űrhajó, amivel egyszer már leszálltak oda), részben meg a nagyközönség talán jobban elhiszi, hogy oda még az ő életükben ember jut. Egyes feltételezések szerint a Hold pólusainál nagy jégtömbök helyezkedhetnek el, ezeket a feltevéseket űrszondák is megerősítették, de volt olyan is, hogy cáfolták. Ha viszont létezik ez a készlet, akkor annak hatalmas jelentősége van a jövőbeni missziók szempontjából. Mikor a Marsra fogunk menni, akkor már nagy valószínűséggel meghódítottuk a Holdat, és a marsi űrhajónk onnan fog indulni, mert ott sokkal kisebb a gravitáció, és légellenállás sincs, ami azért fontos, mert kevesebb üzemanyagot kell elégetni a felszállásnál, több marad az útra. Nos, tehát ha létezik ez a vízjégkészlet, akkor azt elektromos árammal (melyet napelemekkel állítunk elő, ott helyben) ezt hidrogénre és oxigénre lehet bontani (H2O), ami a folyékony meghajtású rakéták fő üzemanyaga. Ez azt jelenti, hogy nem kell odavinni az üzemanyagot, mert az helyben van! Sajnos nem teljesen biztos, hogy létezik ez a készlet, és még ha létezik is, akkor is gépeket és embereket kell odavinni, amik és akik ezt a felszínre hozzák, ami nem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik, tőlünk 384000 km-es távolságban. Egy Marsutazás nagyon komoly feladat. Nagy valószínűséggel évekig fog tartani a misszió, és ennyi időre bezárni egy konzervdobozba pár embert, hát az nem játék. Teljes orvosi felszerelés, műtő(k), orvosok, pszichológusok, gépészek, mérnökök kellenek a csapatba, mert ha ott el kezd fájni a foga valakinek, vagy perforálódik a vakbele, akkor nem lehet megnyomni a csengőt és kiszállni a ?játékból?, mint a földi szimulációknál, mert akkor már a Föld maga is csak egy kis pötty lesz az égen, ahová hónapokig tart a visszaút. Mindezen problémákat meg lehet oldani, és meg is kell oldani, ha egyszer el akarunk jutni a Marsra. Az űrhajó gigantikus lesz, és már az utazás előtt oda kell vinni mindent, mint a Holdutazás esetében, csak mindenből többet, mert míg a Hold pár napos útra van, addig a Mars pár hónaposra. Mindenre fel kell készülni, elég üzemanyagot kell odaszállítani, mentőűrhajók egész hadát, marsautókat, műszereket, és nem ártana néhány kísérleti állatot is, megfigyelni, hogy hogy viselkednek. Mikor végeztek teszteket űrhajósokkal ilyen hosszú utazások vonatkozásában, azt figyelték meg a kutatók, hogy egyre többet foglalkoznak a zöld növényekkel az űrhajósok, mert a sok fém és műanyag között az az egyetlen földire emlékeztető hely. Hát igen, milyen modernek vagyunk, és mégis a természetben érezzük jól magunkat! Erre is oda kell figyelni az utazás során, mert a bezártságba bele lehet bolondulni, ami a fontos döntéseknél lehet veszélyes. Az űrben lévő védtelenség is súlyos gond, hiszen minket, itt a Földön véd a magnetoszféra a napkitörésektől, de az űrben nincsen ilyen védelem. A magnetoszféra a töltött részecskéket téríti el a sarkok felé, így jön létre a sarki fény is (mikor ütköznek a levegő molekuláival). Van terv rá, hogy hogyan lehet védekezni ez ellen, mégpedig úgy, hogy egy speciális helységet úgy alakítanak ki, hogy az vízzel legyen körülzárva, mert a víz elnyeli ezen töltött részecskék legtöbbjét, és nem jelent fölösleges terhet, mert azt meg lehet inni, de lehet, hogy az egész űrhajót egy könnyű, de jó árnyékolóképességű anyaggal bevonják, így az egész űrhajóban védve lennének az emberek. Utóbbira már folynak sikerrel kecsegtető tervek. Nagyon sarkalatos kérdés még az energiaellátás, mert napelemekkel nem lehet megoldani egy ekkora űrhajó energiaellátását (kb. 36000 m2-nyi napelem kéne hozzá), de ott vannak az RTG-k, melyek tulajdonképpen ?mini atomerőművek? (a bomlásból származó hőt kihasználó szerkezetek, már kipróbált, többször sikerrel használt eszközök), de teljes egészében ez sem lenne képes az űreszköz energiafogyasztásának kielégítésére, és a zöldek, ill. a környezetvédők heves tiltakozását is kiváltaná ennek a rendszernek a használata. A Nemzetközi Űrállomáson is az űrhajósok vizeletéből nyernek tiszta vizet, amit megisznak. Ezt a módszert kéne alkalmazni a Marsutazásnál is. Mindenképp több hajó repülne egymás mellett, mert ha az egyikben meghibásodik valami, akkor még ott van a másik, mert a Föld és a Mars között félúton nem lehet orosz Progresszel odavinni a szerszámokat, mint az ISS esetében. Ha valaki súlyosan megsérül akkor kellenek kisebb űrhajók, amiben vissza tud térni a Földre. Ha az űrhajó már eljutott a Marsig, akkor ott is fellép több probléma. Nagyon nehéz pontosan leszállni a Marson, ami akkor lehet baj, ha egy, már korábban odaszállított modul (pl.: lakómodul), közelében kéne landolni. Ez azért van, mert nagy magasságban nagyon gyors szelek fújnak, ezenkívül vékony és nem túl sűrű a légkör, ezért nehéz hatékonyan lefékezni a járművet, így irányítani is. A mostani űrszondáknál használt ún. leszállási ellipszisek nagyon nagyok, kb. Dunántúl méretűek. Gondolom nem kell részletezni, hogy milyen gondot jelent, ha a lakómodultól kétszáz km-re szállnak le (nem olyan nagy gond, mint amilyennek tűnik első hallásra, de a marsi ?programot? jelentősen át kéne írni ez esetben).6 Továbbá a Marsról már nem olyan könnyű felszállni, mint a Holdról, hiszen gravitációja is jóval nagyobb (kb.: fele a földinek), és légköre is van, igaz nem olyan sűrű. Még azt is el kell dönteni, hogy hazafelé ?megállnak-e? a Holdon, hogy onnan külön űrhajóval repüljenek végleg haza, vagy a Marsról egyenesen a Földre szállnak le. Rengeteg pszichológiai és orvosi probléma is fellép, a hosszú bezártságtól kezdve a súlytalanságon át, a családtól való nagy távolságig, de ennek a tárgyalása már egy külön esszé feladata lenne. Egy biztos: ha valaha meg is valósul ez a küldetés, akkor az lesz az emberiség történelmének legnagyobb jelentőségű lépése, mert az lesz az első lépés, amit egy ember idegen bolygón megtesz, az emberi faj létének két millió éve alatt.