Szürrealizmus

fr.surréalisme 'valóság-, természetfelettiség'. A két világháború közötti legismertebb irodalmi és képzőművészeti mozgalom, a dadaizmus folytatása. Az expresszionizmushoz hasonlóan a ~ célja is az volt, hogy felszabadítsa az embert a társadalmi konvenciók alól. 1925-től kezdve keresték a kapcsolatot a kommunista párttal, de együttműködésük nem volt problémamentes.

Az irányzat elnevezését 1924-ben kapta Apollinaire egy korábbi drámáj nyomán/Teiresziasz emlői/, amit a szerző szürrealista műnek nevezett. Kiáltványukat Andre Breton fogalmazta meg, melyben bemutatta a tudattalan feltárására vonatkozó kísérletek eredményeit. A szürrealisták úgy gondolták, hogy az igazi belső világot a tudattalanban kell keresni, céljuk, hogy az elfojtott vágyak, érzelmek a felszínre kerüljenek. Ennek lett eszköze művészetükben az automatikus írás, az intuíció, a szabad asszociáció. Az önműködő írás lényege, hogy a tudattalanból feltörő képeket, gondolatokat azonnal papírra vetik: "Szép mint egy varrógép meg egy esernyő véletlen találkozása a boncaszatalon."/Lautreamont/ Sajátos eszköze az írásnak a fekete humor és a groteszk.
Az irodalomban kiemelkedő képviselője Andre Breton, Paul Élouard. A szabadversekre jellemző a szólelemény, a jelzők bőséges használata, a meghökkentő metaforák és a központozás mellőzése. A hazai költők közül sokan Párizsban kerülnek kapcsolatba az ~sal, költészetük alakulásában jelentős szerepet játszik.
A képzőművészetben a kezdetet De Chirico képei jelentették. Két irányzata alakult ki: fényképszerű, részletes képeket festenek/Salvador Dali/ vagy a tudattalanból előbújó jelképet ábrázolnak/Joan Miró/. A primitív kultúrákkal hozzák összefüggésbe. A hazai képzőművészetben Gulácsy Lajos volt jelentős alkotó. Vízió és álomszerű képei a szürrealizmust is jellemzik. Szürrealista festőcsoport hazánkban nem alakult ki, de többekre hatást tett: Fazekas István, Vajda Lajos.